Délmagyar logó

2017. 09. 20. szerda - Friderika 10°C | 19°C Még több cikk.

Egy kis mobiltörténelem

A mobil kommunikáció megvalósításának igénye a 60-as évek derekára vetíthető vissza, amikor is az ipari országok infrastrukturálisan már kinőtték a vezetékes távbeszélő hálózatok adta lehetőségek határait.
A rádió távközlés ekkor már elért egy bizonyos fejlettségi szintet, és a kutatóintézetekben, a meglévő szabványok adta iránymutatások figyelembevételével elkezdődött egy hatékony kutató-fejlesztő munka.
Az első generáció kezdetét az analóg cellás rádiótelefonrendszerek kísérleti üzembeállítása jelentette. Az első generációs hagyományos cellás telefonrendszerek elsősorban a tengeren túli területeken (így pl. Kanadában, az USA-ban, Mexikóban, valamint Közép- és Dél-Amerikában) terjedtek el, ahol még a mai napig egyeduralkodóak.
Első kísérleti változatát az AT&T fejlesztette ki Chicagoban, és itt is tesztelték 1976-tól több mint 2 évig. Az igazi kereskedelmi hálózat beüzemeléséig azonban 7 évet kellett várni, 1983-ban indult világhódító útjára, ugyancsak Chicago-ban, de ugyanebben az évben már kiépítették a hálózatot Washington-ban és Baltimore-ban is. Ez lett az AMPS rendszer (Advanced Mobile Phone Service - Megnövelt Mobiltelefon Szolgálat), amely a mai napig a GSM egyik legnagyobb vetélytársa. Ma a cellás mobiltelefonhálózatok majdnem fele a világon ezt a rendszert, vagy ennek a rendszernek a 2. generációs digitális továbbfejlesztését használja, amely 1988 óta a TIA (Telecommunication Industry Association) felügyelete alá tartozik. Az AMPS egy 800 MHz-es analóg rendszer, melynek ma már több továbbfejlesztett változata létezik (TDMA, CDMA, FDMA, NAMPS stb.), azonban ezen rendszerek egyetlen tulajdonsága az AMPS rendszereken alapuló és egymással való kompatibilitás, azonban ez is csak felülről (a 2. generációs digitális rendszerek felépítéséből adódóan) igaz, analóg rendszerek között nem. Az amerikai kontinens mellett ma elterjedt az analóg AMPS rendszer még Afrika több országában, de megtalálható Oroszországban is.
A 80-as évek közepén több Európai országban is elindult a rádiótelefónia első generációs változata, az analóg cellás rendszer. Ezek közül a legismertebbek a következők voltak: NET-C (Németország), TACS (Egyesült Királyság), IMTS (Olaszország), Radiocom 2000 (Franciaország) és talán számunkra a legismertebb Westel 06-60 NMT rendszer (Magyarország).
Az NMT rendszert a skandináv államokban indították el, hazánkban ezt a rendszert vettük át, amely a 450 MHz sávtartományban üzemel. A Westel Rádiótelefon Kft. még ma is sikerrel üzemelteti ezt a rendszert. Ezen rendszerek más-más protokollt használnak, így egymással sem kompatibilisek.
Igaz, már 1985/86-tól Európa legtöbb országában üzemeltek analóg cellás hálózatok, ezek többsége a 90-es évek elejére elérte maximális kihasználtságát, majd elkezdtek kiszorulni a piacról, mert nem csatlakoztak a 900 MHz-es sávszélességen működő rendszerekhez, a CEPT által felügyelt alap-szabványhoz.
A 'Memorandum of Understanding' egy olyan egyezmény, amelyet eddig 128 ország 355 tagja írt alá, létrehozva egy szervezetet, melynek az a feladata, hogy 3-4 hónapos idoperiódusokra bontva fejlesszenek ki újabb és jobb hatásfokú technológiákat a GSM rendszer alá.
A második (digitális) generáció
Talán furcsa, de amíg az első generációs rendszerek térhódítása elsősorban az amerikai kontinensen indult meg előbb, addig a második generációs szolgáltatások robbanásszerűen Európában kezdtek hamarabb elterjedni. Erre talán az adhat magyarázatot, hogy az AMPS rendszerek az azonos EIA/TIA szabványoknak köszönhetően egymással kompatibilisek voltak, így a hálózatok folyamatos fejlesztése a nagyobb területek figyelembevételével nagyobb időintervallumban volt mérhető, míg Európában sok-sok helyi hálózat alakult ki, amely hosszabb távon alkalmatlan volt az össz-Európai hálózatba kapcsolásra, tehát egy merőben új, egységes szabványt kellett minél előbb kidolgozni (ez lett a GSM).
A GSM rendszer elméletéről először a 80-as évek első felében hallhattunk, a 90-es évekre ez a szabvány meghatározóvá vált Európában a mobil-távközlési infrastruktúra kialakulásában.
Ma a GSM 900/1800, DCS 1800 és PCS 1900 rendszerek már nem csak Európában találhatók meg, hanem behálózzák az egész világot, minden kontinensen jelen van ez az új technológia.
A történet valamikor 1982-ben kezdődött. A Postai és Távközlési Szolgáltatók Európai Konferenciáján (CEPT) 26 ország távközlési szolgáltatója egyetértésével két pontot rögzítettek az alapok lerakásához.
- Az egyik egy csoport megalakítása volt: 'Groupe Spéciale Mobile' (akkor még rövidítve GSM). Feladatuk az volt, hogy dolgozzanak ki egy új szabványt, amelyen a jövőben egy pán-európai cellás hálózat üzemeltehető lenne.
- A másik a működési frekvenciatartomány kijelölése volt: a 900 Mhz-es sávtartományt választották a rendszer üzemeltetéséhez.
A Postai és Távközlési Szolgáltatók Európai Konferenciáját (CEPT) azért rendezték meg, hogy megoldást találjanak az egyes országok eltérő rendszereiből fakadó problémákra, ugyanis szinte lehetetlennek tűnt azonos terminálok kialakítása a különböző országokban pl. az Európán belüli barangolás (roaming) biztosításához. Ez volt a legfontosabb, megoldandó probléma. A másik nehézséget az össz-Európai rendszerekhez igazodó mobil-távközlési felszereléseket, berendezéseket létrehozó, előállító üzemek, gyárak megalapítása, felépítése okozta, ugyanis az elsődleges szempont az volt, hogy az előállított termékek a világpiacon eladhatók legyenek, és minden készülék az összes rendszerben megfeleljen az alap-szabványnak.
A 900 MHz-es GSM rendszerek össz-Európai rendszere igazán a 90-es évek elején indult világhódító útjára. A szabvánnyá vált analóg GSM rendszerek továbbfejlesztése során a következő nagy feladat az analógról digitális technológiára való átállás volt. A digitális rendszer előnyei közé tartozik, hogy lényegesen jobb a hatásfok, magasabb szintű az adatátvitel minősége, és új szolgáltatások igénybevételére nyílik lehetőség, ide értve az adatbiztonságot.
Lehetőség lett a VLSI (Széles skálájú integráció) technológia használatára, amely egyre könnyebb és olcsóbb árfekvésű készülékek megjelenését eredményezte. Másrészt a digitális technika lehetővé tette egy új szabvány, az ISDN (integrált szolgáltatású digitális hálózat) megalkotását, amely a digitális GSM technológia illeszkedő rendszerévé vált.
A digitális GSM technológia legfőbb előnyei között talán a barangolási (roaming) lehetőséget említhetjük meg, továbbá olcsóbb és kisebb méretű készülékek megjelenését, mindezt a felhasználók egyre szélesebb körének folyamatos és zökkenőmentes kiszolgálásával.
A digitális GSM rendszer kifejlesztését 1989-ben az ETSI (Európai Távközlési Szabványok Intézete) végezte, és ők is véglegesítették a digitális GSM szabványt 1990-ben. Az első ilyen GSM szolgáltatások végül is 1991-ben indultak. Ugyanebben az évben megváltoztatták a GSM mozaikszó forrásnevét 'Groupe Spéciale Mobile'-ról 'Global System for Mobile Communications'-re (A Mobil Távközlés Átfogó Rendszere).
Ma megközelítőleg 130 országban használnak GSM rendszert, az összes szolgáltató mintegy 200 millió előfizetőt szolgál ki. Ez a szám a világ mobil piacának kb. 63 %-át teszi ki.
A harmadik generáció
A harmadik generáció küszöbén állunk. A GSM és az AMPS-ből továbbfejlesztett digitális rendszerek mellett a jövőben bevezetésre terveznek új digitális rádiótávközlő rendszereket:
DSRR: kis hatótávolságra kifejlesztett rendszer lesz, amely elsősorban a modern digitális diszpécserrendszerek egyik változatát fogja képezni
UMTS: univerzális mobil távközlési rendszer, ezt jósolják a jövő egyik megvalósuló földi mozgó távközlési rendszerének (megvalósítás 2001-2010 között). Ez a GSM-et várhatóan leváltó új technológia, szélessávú WCDMA mobil hozzáférést és 1-2 MBit/s adatátviteli sebességet tesz majd lehetővé, így a rendszeren belül gyerekjáték lesz a neten való szörfözés, egy videó letöltése és megtekintése, vagy akár a hang+kép videó-konferencia lebonyolítása egy egyszerű mobiltelefon segítségével.
MBS: Szélessávú mobiltelefonrendszer. Ezek várhatóan csak az UMTS rendszerek elterjedése után fognak megjelenni (megvalósítás 2004-2010-ig)

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A vörös sárkány

Will Graham (Edward Norton), a kiváló nyomozó azért hagyta ott az FBI-t, mert majdnem az életébe… Tovább olvasom