Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Egy méterrel alacsonyabban volt a járószint

A soproni csatornázási munkákhoz kapcsolódóan több területen régészeti feltárásokat végeznek. Ennek célja, hogy a fúrások és ásások során ne sérüljenek az esetlegesen előkerülő régészeti maradványok. A szakemberek megállapították, hogy Sopron lakossága a középkorban majdnem egy méterrel alacsonyabban élt és közlekedett, mint ma.
A soproni belváros régészetileg védett, leletekben igen gazdag terület. Itt található az egykori római város, Scarbantia központi része és az Árpád-kori ispáni vár, ami a római városfallal körülvett területen helyezkedett el. Várható volt tehát, hogy a megelőző régészeti feltárás során értékes ókori emlékek kerülnek elő, azonban a feltárt maradványok ilyen széles körű és érdekes kínálatára nem lehetett számítani.
Gabrieli Gabriella régész a feltárások ismertetésekor beszámolt arról, hogy a munkálatok első részében Sopronkőhidán a börtön és az élelmiszerbolt előtti szakaszon kerültek elő értékes, késő római sírmaradványok. Az első sír – mérete alapján – egy gyermek monolit, faragott sírládája volt, teteje hiányzott, ugyanígy a csontváz is. Ettől 15 méterre sírcsoport került elő, három kőből épített sír egymás mellett. A második sír tetejét a mellkas tájékán átvésték, kerek lyukat kialakítva. Ezen keresztül rabolták ki a sírt, feltehetően még a római időszakban. A csontok helyzete azt mutatta, hogy addig bolygatták a felnőtt férfi csontvázat, amíg a lyukon be lehetett érni a sírba.
A régészek találtak egy olyan sírt is, amelyben egy kislány csontváza feküdt, mellette karkötőket, késő római bronzpénzt, két szépen faragott csont hajtűt, egy pár, eredetileg ékköves arany fülbevalót, nyaklánchoz tartozó pasztagyöngyöket és néhány vastárgy apró maradványait.
A csatornázási programban érintett Új utcában és az Orsolya téren a kiásott árkokban szintén kerültek elő római kori, Árpád-kori, késő középkori és ezeknél fiatalabb leletek, amelyek a város történetéhez szolgáltatnak újabb adatokat. A kutatás során faragott kőemlékek is előkerültek, egy gótikus ablak könyöklője és egy ajtó szárkövének töredéke, ami feltehetően az Új utca 11-ben lévő középkori zsinagógához tartozott. A fiatalabb időszakokból a belváros csatornázási és esővíz-elvezetési rendszeréhez kaptak adalékokat. Kőből és téglából épített vízelvezető árkok a házak közötti sikátorokban és a házak előtt egyaránt kerültek elő. A 19. és 21. számú ház előtt egy kőből rakott gyalogoshíd maradványait tárták fel, ami a két ház közötti „mörinben” – szélesebb sikátorban – kialakított csatorna fölött biztosította az átkelést.
A római korból épületmaradványokat tártak fel, amelyek mellett kerámiatöredékek kerültek elő, edények, mécsesek darabjai. Az Árpád-kor idejéből több helyen sövényfonatok maradványait figyelték meg a hozzájuk tartozó járószintekkel. A vesszőből, földbe vert karók közé font sövény kerítésként vagy fal magjaként szolgált. A közműárkok metszeteiben és helyenként felületben is több egykori utcaszintet tudtak megfogni a régészek a középkortól kezdődően, melyből megállapították, hogy a mai soproniak körülbelül 80–90 centiméterrel közlekednek magasabban, mint tették ugyanazt a középkori városlakók.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tart a madárinfluenzától?

Tovább olvasom