Délmagyar logó

2017. 03. 27. hétfő - Hajnalka 2°C | 12°C Még több cikk.

Egy Mosolygó karrier

Mosolygó Kitti a saját példája és karrierje alapján állítja: tévedés, hogy az érvényesülés nemfüggő.

Fiatal, sikeres nő, 29 évesen két számítástechnikai magazin lapigazgatója. A Lajta-parti városból indult Mosolygó Kitti a saját példája alapján határozottan állítja: téves az a gyakran hangoztatott vélemény, hogy az érvényesülés nemfüggő.

Miközben a kávézó teraszán beszélgetünk, arra gondolok: mintha nem is telt volna el 15 év azóta, hogy először csengettek be nekünk a mosonmagyaróvári Kossuth-gimnáziumba. Ugyanazt a lányt látom ma is: ezerrel pörög, gesztikulál és fülig ér a szája. Kitti a középiskolában az a fajta diák volt, aki értelmes, kreatív, vezéregyéniség az osztályban, de öntörvényű és nagyszájú, olyan, aki a délutánokat inkább a barátaival, mintsem a könyvek fölé görnyedve töltötte. Az osztálytársak és a tanárok előtt azonban soha, egy percig  nem volt kétséges, hogy sokra viszi az életben ez a talpraesett, lehetetlen feladatot nem ismerő lány.    

 – Kamaszként tele voltam rózsaszín álmokkal, tettvággyal, de akkoriban a céljaim elérését még nem kötöttem konkrét határidőkhöz – emlékezik vissza a gimnazista évekre Mosolygó Kitti. – Az önállóság iránti vágy elég hamar eluralkodott rajtam, ezért még középiskolásként albérletbe költöztem két barátnőmmel. Az érettségiig dolgoztam: diszkóban pultosként, tolmácsoltam, gobelineztem osztrák nénikéknek. A középiskola után öt hónapig Angliában bébiszitterkedtem, azután Ausztriában dolgoztam egy benzinkúton, takarítást vállaltam családoknál és németet tanítottam. Sokszor alvás nélkül siettem egyik munkahelyről a másikra. Akkor jöttem rá: céljaim eléréséhez neki kell állnom keményen tanulni, először egy vámügyintézői, majd egy külkereskedelmi tanfolyamot végeztem el. A gyakorlatszerzés érdekében elhelyezkedtem egy külkereskedelmi cégnél is.

 – Aztán 21 évesen Budapestre költöztél. 

 – Önéletrajzokat gyártottam és több helyre is pályáztam. Később fejvadászként egy számítástechnikai lapkiadónak kerestem marketingvezetőt, de amikor egy hónap után kiderült, hogy a jelölt nem vált be, a megbízó váratlanul nekem ajánlotta fel az említett pozíciót. Szerinte erre a pályára születtem, és nem érdekelte, hogy sem végzettségem, sem tapasztalatom nincsen ezen a téren. 22 éves voltam. Egy esztendővel később megkeresett egy másik lapkiadó és felajánlották a Computer Panoráma marketing- és terjesztési osztályának vezetését. Az itt töltött évek alatt szereztem meg közgazdász és a PR szakos kommunikációs diplomáimat. Amikor pedig öt évvel később megvásárolta cégünket a német Vogel Burda kiadó, kineveztek a Computer Panoráma és az addigi fő konkurens, a Chip magazin lapigazgatójának.

– Melyek voltak a sorsfordító pillanatok az életedben?

– Az első, amikor megszületett az öcsém, imádom őt. Azóta és örökké! Ő egy csupa szív ember, és mindig számíthatok rá. A másik, amikor megismerkedtem Benyőcs Lászlóval  a gimnáziumban, aki fogadott keresztapám lett. Mindig mellettem állt a bajban, megoszthattam vele kusza kamaszgondolataimat, és akkor is hitt bennem, amikor én nem bíztam magamban. Különben is szerencsés vagyok, mert a szüleim mindig hittek bennem, a mai napig sokat tanulok tőlük. Ráadásul a szakmában is csupa olyan emberrel voltam körülvéve, akik segítették a fejlődésem. 

 –  A karrierépítésben mi motivált leginkább? 

 – Konkrét céljaim voltak és vannak. Ezek egy részét csak pénzen lehet megvásárolni, jelentős részét azonban nem. A médiában rögtön az elején az ragadott magával – és ez a mai napig, hétről hétre újra elvarázsol –, hogy részt veszünk az értekezleten, ahol megbeszéljük a következő lapszámmal kapcsolatos teendőket. Néhány hét múlva pedig már a kezünkbe foghatjuk ötleteink és munkánk gyümölcsét, amivel több ezer olvasónak tudtunk örömöt, tudást és szórakozást biztosítani. Ezt az érzést nem lehet pénzben mérni.  

– Hogy látod: a nők valóban nehezebben érvényesülnek vezetőként, mint a férfiak?

 – Budapesten először egy autókereskedésbe adtam be a jelentkezésemet, ahol „két, kereskedelmi végzettséggel és tapasztalattal rendelkező, 30 év körüli férfi értékesítő kollégát" kerestek. Naiv, éretlen huszonévesként azért pályáztam meg az állást, mert meg akartam nézni magamnak azt az embert, akinek egy nő nem lehet elég jó, és be akartam mindenáron bizonyítani neki az ellenkezőjét. Ők azért hívtak be, hogy megnézzék, ki lehet az, aki bár a leírt igényeiknek nem felel meg, jelentkezni mer. Rajtam kívül 28 férfi adta be az önéletrajzát. Mégis én lettem az egyike az új munkatársaknak. Szerintem, ha valakiben kereskedelmi véna van, függetlenül attól, hogy az illető férfi vagy nő, bármit el tud adni. Ez aztán teljesen elhessegette azt a tévhitemet, hogy az érvényesülni tudás nemtől függ. Az egyedüli fontos dolog, hogy bizonyítsuk rátermettségünket, hozzáértésünket. 

 –  Belefér a karrieredbe egy kisbaba?  

 –  Kettő is. Egy kis jövevény születése nem szabad, hogy „pozícióféltésen" múljon. Az otthon töltött időt a kisbaba mellett ki lehet egészíteni tanulással is, mint ahogy azt sokan teszik. Remélem, hogy a leendő nagyszülők is örömmel segítenek majd. Egyébként meg azt gondolom, hogy a szülési szabadság után is szükség van a hozzáértésre, a szaktudásra.   

– Hogy töltődsz fel a dolgos hétköznapokra?

– Nagyon szeretek táncolni járni, apukámmal a kertben ücsörögni, anyukámmal  megvitatni az élet nagy dolgait. A vasárnapokat a családommal a nyugalom szigetén, Mosonszentmiklóson, a nagyszüleimnél töltjük. Ez a feltöltődés biztosítja számomra egész hétre az energiát.

– Milyen számodra az ideális férfi?

–  Akiben megbízhatok, akire mindig számíthatok, aki megnevettet, aki, ha szükséges, visszaránt a realitások talajára, aki mellett nőnek érezhetem magam. Az én barátom ilyen.

 – Egy párkapcsolatban szerinted problémához vezet, ha a nő sikeresebb és többet keres, mint a férfi?

– Nem nevezhető párkapcsolatnak az, ahol ez problémát okoz. Egy kiegyensúlyozott kapcsolatban a felek örülnek egymás sikereinek. És a siker mértékegysége nem a pénz.

– Van a sikerességnek receptje, s ha igen, szerinted ez miből áll?

– Tégy meg mindent, hogy elérd a céljaidat! Ha mindig a maximumot hozod ki magadból és a lehetőségekből, biztosan elégedett leszel. És kutasd fel azt az embert, akivel majd ősz hajjal is szívesen mérleghintáztatjátok az unokáitokat!

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vincze szerződést bontott

Vincze Gábor tegnap felbontotta a szerződését az ETO-val. Holnap várhatóan három évre szóló… Tovább olvasom