Délmagyar logó

2017. 08. 23. szerda - Bence 15°C | 25°C Még több cikk.

Egyedül nem megy

Letagadhatatlan az Európa Parlament strassburgi székhelye és a hajdani bábeli építmény közti hasonlóság.

Letagadhatatlan az Európa Parlament strassburgi székhelye és a Brueghel-festményről híres, hajdani bábeli építmény közti hasonlóság. Véletlenül? Tulajdonképpen ugyanarról van szó: sok nép, sok nyelv, sokféle kultúra tud-e összhangot teremteni. Az persze a két toronyról is látszik, hogy most nincs omlásveszély. Balázs Péter professzor, hazánk első EU-biztosa úgy véli, az unió az ötletek földje és egyben belépő egy rögbipályára.

Az Európai Unió legfőbb versenyhátránya Észak-Amerikával és Távol-Kelettel szemben gazdasági elemzők szerint a nyelvi tagoltsága. Balázs Péter, a Közép-európai Egyetem tanára azonban ezt nem tartja veszélyforrásnak. Persze van nyelvi tagoltság, és mögötte kulturális, politikai, államok szerinti tagoltság, de az unióban épp az a csodás, hogy huszonöt ország képes egymással harmonikusan egyeztetni. Ilyen Európában a professzor szerint még sosem volt a történelem során. Talán az az oka, hogy évszázadok alatt bebizonyosodott: egyedül nem megy. Ugyanakkor mindenki "hazafelé politizál", szeret valamilyen győzelmet felmutatni. Erősebb a nemzeti érdek, mint az európai közérdek, és ez csak súlyosbodott a bővítéssel, azáltal, hogy ilyen sokan lettünk.
Európai érdekverseny

- Otthon mindenki azt szereti nyilatkozni, hogy a mi érdekeink érvényesültek az unióban, nem szorultunk a háttérbe, és közben az európai nagy projektek nem nagyon mennek előre. Ez egy olyan birodalom most, ahol sok részérdek kormányoz, nem az összérdek - szögezte le Balázs Péter, ám már túl vagyunk azon a kérdésen: -Be kellett-e lépnünk?” Ma már tulajdonosként aggódunk az unióért, ráadásul az átlagnál jobban be vagyunk ide ágyazva, ugyanis külkereskedelmünk döntő többsége a tagállamokhoz köt minket.

A mi úszó jégtáblánk

- Nem mindegy, merre mozog ez a nagy úszó jégtábla, nehogy elolvadjon alattunk. Az biztos, hogy itt nincsenek akkora területek, mint Amerikában, nem lehetünk a világ éléskamrája, ez inkább az ötletek földje és az egész glóbusz egy piac, ahol a tőke mozog a leggyorsabban. Átlépi a közösségi érdekeket - mondta a közgazdász és rögtön hozzátette: az EU egyensúlyt próbál teremteni a tőke és a köz érdeke között. Válasz a globalizációra, ugyanakkor az érdekek harcmezeje: nem babazsúr, nem finom angol klub, hanem belépő a rögbipályára.

A régióból elsőként kértük felvételünket az Európai Unió tagállamainak sorába 1994. április 1-jén és utolsónak álltunk fel a tárgyalóasztaltól 2002. december 13-án. Balázs Péter professzor a közben eltelt időszak eseményeiről is bennfentesként tudna beszámolni, de a Kamara Klubban tartott előadásában inkább azt összegezte, mit hozott számunkra a tagság. Kinyílt a térség körülöttünk, az EU 450 milliós piaca. És a tízek, az új belépők csak az 5 százalékát adják az uniós gazdasági teljesítménynek, 20 százalékát a lakosságnak, de 66 százalékos arányuk a kormányzásban. Kinyílt előttünk ugyanakkor egy időhorizont is, a hosszú távú tervezés lehetősége. Döntési helyzetbe kerültünk, már ott ülünk az asztalnál, ahol a nagy dolgokat beszélik meg a tagállamok, beleszólhatunk abba, amiről korábban csak az újságokban olvashattunk. Jelentős többletforráshoz jutottunk hozzá és a lehívható támogatások még csak 2007-től kapnak igazán lendületet. Mindemellett esélyt kaptunk rá, hogy újabb intézményrendszerekhez csatlakozzunk.

Újabb emeletek előttünk

Olyan integrációs emeletekről van szó, ahova a feljutás feltételhez kötött, az eredmény pedig például az lehet, hogy Hegyeshalomnál már fékezni se kell. A schengeni rendszerben ugyanis eltűnnek a belső határok a külső határok megerősítése révén, s nekünk majd át kell vennünk ezt a felelősséget az osztrákoktól. Az egységes uniós valuta, az euró ügyében az úgynevezett maastrichti kritériumokat kell teljesíteni. Korábban azt hittük, hogy emiatt az infláció okoz majd problémát, de a gazdaság láza lecsitult, gond a költségvetéssel van. Három százalék alá kell levinni a hiányt a GDP-re vetítve, most viszont hat százalék feletti. Az erre irányuló konvergenciaprogramot az EU visszaadta és a választások előtt nem is várja az újabb verziót. Esélyt adott arra, hogy szeptemberre megfelelő változat készüljön. Az egyszerű háziasszonyi szabály szerint többet kell keresni, vagy kevesebbet kell költeni. Bevételnövekedéssel, azaz adónöveléssel azonban senki nem számol. A közgazdász egyelőre nem látja azt a politikai mozgásteret, ami révén az új kormány rövid távon teljesíthetné a kritériumokat.

A tőke gyorsan mozog

Más az EU alapelvei közé tartozó szabadság sem teljesül az új csatlakozók, így hazánk esetében sem. Az áruk szabadon áramolhatnak, de a szolgáltatások már nem. A munkaerő vándorlását szintén korlátozzák, pedig a számok bizonyítják, hogy alaptalan volt a régi tagállamok félelme az olcsón munkát vállalók tömeges özönétől. Viszont a világverseny miatt fontos a mobilitástényező, az, hogy ne csak a tőke tudjon oda menni, ahol a leghatékonyabb. Ráadásul az emberek nehezen is mozdulnak, többségük ott szeretne boldogulni, ahol született, ezért a kormányok próbálják odavonzani hozzájuk a tőkét. Régen ha valaki azt mondta, versenyképesség, akkor főként az áruk, a szolgáltatások versenyképességére gondolt. Ma a versenyképesség elsősorban a tőkevonzó képességet jelenti és hazánk nem áll rosszul e téren.

A kastély és a lovag

Az EU eredeti modellje egynemű közegre lett kitalálva, ám a bővítés óta göröngyös a terep és erősen lejt is. Nagyok a különbségek az elmaradottabb és a fejlettebb részek között. Ezeket különböző alapok igyekszenek kiegyenlíteni. Hazánk lehetőségei is kitágultak, tudni kell élni velük. Ám míg eddig egyértelmű volt a cél, a tagság elérése, most gondolkodni kell a helyes irányon, hogy mire specializálódunk. Nőtt a mozgástér, de a felelősség is. Eddig a szomszédos dombról csodáltuk az EU-t, mint egy szép kastélyt, amelynek már minden tornyát, szegletét emlékezetből le tudtuk rajzolni. Most úgy jártunk, mint a harcos, aki először lépett be a lovagterembe, aztán elkeveredett a szobák közt. Meg kell találnunk a megfelelő fórumokat az uniós szervezetek bonyolult rendszerében, ahol az ügyek végkimenetelébe beleszólhatunk. Ám Balázs Péter szerint jó, ha előbb azt tudatosítjuk, hogy a döntési helyzet kiaknázásához az országnak egységes álláspontot kell alkotnia egy-egy kérdésben. A EU-s szakember úgy látja, szakértőink jól kapcsolódtak be a brüsszeli munkába, találékony nemzet vagyunk, hamarosan kezdeményező szerepben tűnhetünk fel.

Most ne Robin Hooddal

Az unió költségvetése jelenleg nehezen alakul, bizalmi és szolidaritási válság jellemzi. A régiek nehezen adnak pénzt az újaknak, nem is ismerik eléggé a csatlakozottakat. A tízek fővárosai közül általában jó, ha hármat meg tudnak nevezni a Nyugat-Európában élők: Varsót, Prágát, Budapestet. Balázs Péter szerint ebben a helyzetben nem jó, ha a kohéziós politikát a Robin Hood-hasonlattal jellemzik, miszerint a gazdagtól kell elvenni, hogy a szegénynek adni tudjunk. Nem is lehet mindent megoldani egyszerre: Nyugaton javítani a foglalkoztatást, Keleten behozni a lemaradást. A professzor úgy véli, az EU-nak prioritásokat kell választania, el kell érnie, hogy a befizetők érezzék: ésszerű projektek, amikhez pénzt adnak. És ha például az elképzelés szerinti egész transzeurópai vasút megvalósítása nem megy, akkor legalább egy vonalára kell koncentrálni, azt kell megépíteni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

SMS 04.27.

Tovább olvasom