Délmagyar logó

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -2°C | 7°C

Együtt kell élnünk szenvedéseinkkel

Maia Morgenstern a rögtönzések mestere, s amint ez múlt szombaton kiderült: nem csak a színpadon... A passió Máriájával, aki hétvégén Győrött, a Mediawave vendége volt, az egykori zsinagóga udvarán beszéltünk meg találkozót.
Odaérkeztünkkor a művésznő – baráti segítséggel – még kora esti műsorának román szövegét „nyersfordította" magyarra, mondván, a közönség értse is, ne csak érezze a Dinescu verseire komponált költői kabarét. Mikor elkészült a stáb, egy szelíd bocsánatkérés és némi tanakodás után a Kisalföld szerkesztőségébe „helyeztük át" a beszélgetést.

– Mel Gibson a művésznőt Mészáros Márta Edith Steinről készült Hetedik szoba című filmjében látta. A zsidó filozófusnő ma katolikus szent. Különös út, mint ahogy az is, hogy egy romániai zsidó színésznő Jézus anyját alakítja egy világhírű filmben.

– Nem szeretnék, nem is próbálok párhuzamot vonni két remekmű, a Hetedik szoba és A passió között. Mindegyik film elsősorban a rendező üzenetét közvetíti, az ő egyedi megközelítési módjuk jelenik meg a képekben, szövegekben, vagyis ahogy „átadják" a témát a nézőknek. Mondhatnám úgy is, hogy saját egyéniségükről „mesélnek". Mészáros Márta alkotása a nagy reményű pálya előtt álló filozófusnő embervoltáról szól. Arról a drámai útról, sajátos metamorfózisról, amelyen Edith keresztülment. Az ő tervekkel, álmokkal, vágyakkal teli élete van a „történet" középpontjában, az, hogy miként élte meg a szenvedést. Az ő szenvedélyeiről, drámájáról szól a Hetedik szoba. Természetesen ez nem dokumentumfilm, ahogy Mel Gibson alkotása sem. Mégis mindegyik dokumentál valamit: teljesen más eszközökkel, más megközelítésben...
Amikor az ember életét meghatározó döntés előtt áll, meg kell találnia azt az erőt, ami segít a válaszadásban, ami segít a helyes út megválasztásában. Engedjen meg egy személyes véleményt! Ez a döntés tőlünk független, valójában isteni ajándék, éppen ezért úgy is kell hozzá viszonyulnunk, hogy a lehetőséget Istentől kaptuk, aminek tudni kell megfelelni...

– Nem lehet, hogy önre is igaz Edith Stein egyik tömör mondata, miszerint „Istennél nincs véletlen"?

– Hm – válasz helyett Maia egy könnycseppet törölt le arcáról.

– Mennyire tudott Maia Morgenstern maradni a passióbeli Mária, mennyire formálódott a rendező utasításaihoz?

– A színészek és Mel Gibson között igen gyümölcsöző munkakapcsolat alakult ki a forgatás alatt. Tudta, hogy mit akar csinálni, és arra provokált bennünket is, hogy kreatívak legyünk, minél teljesebben adjuk önmagunkat a ránk bízott szerepben. Így aztán bátran és örömmel játszottunk, vagyis belülről jöhetett minden szó, minden érzés, minden mozdulat, a könny, a mosoly, az öröm és a fájdalom. Mel Gibsonból sugárzott irántunk, a különféle kultúrából, vallásból érkezett színészek iránt a tisztelet és a végtelen szeretet. Szeretett bennünket, ezért tudtuk mi is azt nyújtani, ami igazán fontos: a lelkünket, az igazat. Éreztük, hogy valami újat csinálunk, valami különlegeset.

– A forgatás alatt ön éppen áldott állapotban volt, mennyire segítette ez a tökéletes azonosulást?

– Megint máshonnan kezdem: fogalmam sincs, hogy mit válaszolnék, ha nem lettem volna áldott állapotban. Több helyen olvastam már, hogy a nagy festőknél, például a reneszánsz mestereknél a modellek mindig áldott állapotban lévő nők vagy fiatal anyák voltak. Azt állítják, hogy ilyenkor valami különleges finomság, semmihez sem hasonlítható rezdülések jelennek meg az arcon. Szóval ezt az állapotot, ahogy a szerepet is fentről kaptam, így nem kellett megjátszanom az anyaságot. Bennem volt... Ismét egy személyes megjegyzés: életem legnagyobb ajándékának a gyermekeimet tartom. Arról nem tudok beszélni, hogy miként játszottam volna Máriát, ha ők nincsenek. Még valami! Emberként, művészként egyaránt foglalkoztatnak jelenkorunk drámái, a visszaélések, a szenvedések. A passióban annyi minden megjelenik, annyi minden kötődik a mai világ, mindennapjaink történéseihez. Ezeket Mel Gibson kor- és időszerűen fogalmazta meg, úgy, hogy ezzel teljességgel azonosulni tudok.

– Furcsa összehasonlítás: amikor a Titanic című filmben kettétört a hajótest és a főszereplő pár a tengerbe zuhant, s jöttek fel a vízből, a nézőtéren többen, szinte hallhatóan velük együtt vették a levegőt. Így volt akkor is, amikor a passióbeli Mária fia szenvedését látva a földbe markol, többek szorították a karfát vele együtt vagy éppen mellettük ülő párjuk kezét. Ez a katarzis?

– Erre a kérdésre igazából a nézők tudnak válaszolni. Nekünk annyi volt a dolgunk, hogy teljes beleéléssel játsszunk, mindent belevigyünk a megformált szerepbe, és rávegyük a nézőt, hogy velünk együtt gondolkodjon. Ez volt a célunk, ezt akartuk elérni. Annak csak örülni tudok, ha ezt ön, a többi néző átélte.

– A passió Máriája alázatos, nem zokog, csak szelíden folynak végig az arcán a könnyek, nem üvölti bele fájdalmát a világba, csak végtelen erővel, kínnal kapaszkodik Isten szeretetébe. Elkíséri Jézust az úton, vele van végig. Voltak-e Máriáéhoz hasonló veszteségei?

– Egész egyszerűen: az ő szenvedésének a mennyisége nem mérhető. Mária fájdalmát nem lehet, nem szabad semmivel és senkiével összehasonlítani. Gyakran kérdezik ezt tőlem a holokauszt vonatkozásában, erre is csak azt mondom: nem szabad mérlegelni, a szenvedés nem mennyiség. Sokkal inkább arról van szó, hogy az ember miként vállalja veszteségeit, miként él együtt velük. Függetlenül attól, hogy közeli, személyes vagy valami nagyon távoli, általános élmény a szenvedés, az számít, hogy az ember mennyire zárja magába, mennyire szövődik össze vele. A világ naponta él meg olyan veszteségeket, amelyben legszebb, legfiatalabb és legártatlanabb gyermekeinket áldozzuk fel, nap mint nap. Elég csak bekapcsolni a televíziót. Hány anya siratja a fiát?

– Néhányszor eszembe jutott a film alatt Pilátus mondata: „Íme az ember."

– Igen. A passió a manipulációról is szól. Olyan emberekről, akik befolyásolhatók, vagy akiket eszmék, elveik, meggyőződésük miatt megöltek, vagy azért, mert ahogy szokták mondani: az árral szemben úsztak. Elgondolkodtató, hogy mi marad ezután a világból. Egy ismert festmény címe jutott eszembe: A nemzet álma szörnyeket szül.

– Mel Gibson alkotását sok mindennel vádolják, így többek között antiszemitizmussal is. Kapott-e kérdéseket, megjegyzéseket zsidó testvéreitől az elvállalt szereppel, a film általuk értelmezett üzenetével kapcsolatban?

– Nem csak zsidó testvéreimtől. Voltak olyanok is, akik már akkor – kellő előítélettől indítva – antiszemitizmussal vádolták a filmet, amikor még be sem mutatták. Megint mások, miután határozottan elutasítottam, hogy nem antiszemita a film, még tovább kérdeztek, hogy miért. Erre az abszurdra csak azt tudtam mondani: hogyhogy miért? Pedig fontosnak tartom, hogy az ilyen kérdésekre méltósággal, bölcsen válaszoljon az ember. Fontos ez azért, hiszen A passió éppen az előítéletek ellen szól. Mel Gibson nem akar meggyőzni semmiről, hanem ablakot nyit, amelyen keresztül embereknek, gondolatoknak, nézeteknek lehetőséget kínál a párbeszédre. Bármennyire furcsán hangzik, de ez a film a türelemről, a toleranciáról szól és arra biztat mindenkit, hogy próbáljunk rendet rakni a gondolataink és érzéseink között.

– Mennyire szakítja el a világhír a Bukaresti Nemzeti Színház, illetve a Zsidó Színház művésznőjét régi önmagától?

– Egyáltalán nem! Látja, most itt vagyok Győrben, pedig máshová is hívtak, de én a Mediwave-et választottam, hogy bemutathassan Dinescu verseit. Öt évvel ezelőtt már jártam itt a „Lola blau"-val. Ez utóbbi a Zsidó Színház, a mostani pedig saját produkcióm. Fantasztikus ez a fesztivál, fantasztikus, hogy a világ minden részéről pár napra a kultúra kedvéért sereglenek ide az emberek. Ezer kilométereket utaznak csak azért, hogy mindenféle korlátok nélkül élhessék-élvezhessék a művészetet. Számomra az már külön ajándék volt, hogy előadásaimat a régi zsinagógában tarthattam. Fantasztikus ötletnek tartom, hogy felszabadították az ősi szimbólumokhoz kötődő gátakat, és kulturális dolgok történhetnek az épületben. Megígérem: akár meghívnak, akár nem, jövőre ismét eljövök Győrbe és eljátszom fiammal az Omar Khayyam-darabot a zsinagógában.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

50%-os Matáv kedvezmény május elején

A Matáv 2004. május 1-jén 00.00 órától május 7-én 24.00 óráig 50 százalékos… Tovább olvasom