Délmagyar logó

2017. 09. 21. csütörtök - Máté, Mirella 12°C | 17°C Még több cikk.

Éjfél után

A Mole Antonellian Torino jelképe. A maga félhomályban úszó, labirintusszerű folyosóival, szűk csigalépcsőivel és a házak fölé nyúló, szédítő magasságú tornyával tiszteletparancsoló látvány. Martino ezért nem egyszerűen egy mindennapi gondnok: ő ennek a varázslatos univerzumnak, a filmművészet monumentális szentélyének őrzője.
Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (2004) - Don Quixote díj
Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (2004) - Caligari Film díj

rendező: Davide Ferrario
forgatókönyvíró: Davide Ferrario
operatőr: Dante Cecchin
zene: Daniele Sepe, Banda Ionica
producer: Ladis Zanini, Davide Ferrario
vágó: Claudio Cormio

szereplő(k):
Giorgio Pasotti (Martino)
Francesca Inaudi (Amanda)
Fabio Troiano (Falchera angyala)
Francesca Picozza (Barbara)
Silvio Orlando (Narrátor)
Ivan Negro (Ivan)

A film sztorija

A Mole Antonellian Torino jelképe. A maga félhomályban úszó, labirintusszerű folyosóival, szűk csigalépcsőivel és a házak fölé nyúló, szédítő magasságú tornyával tiszteletparancsoló látvány.
Martino ezért nem egyszerűen egy mindennapi gondnok: ő ennek a varázslatos univerzumnak, a filmművészet monumentális szentélyének őrzője. Szabad óráit is itt tölti - az épület egyik félreeső zugában rendezte be búvóhelyét. Éjszakánként a csöndes, kietlenül kongó termek életre kelnek, mint a mesékben: az elátkozott palota megtelik élettel, Martino pedig bölcs királyként uralkodik népe, a némafilmek fekete-fehér szereplői fölött.
Angelo egy piti tolvaj a külvárosból. Életének két dolog ad értelmet: az autók és a nők - azok is ebben a sorrendben. Angelo egyébként Amanda fiúja.
Amanda gyorséttermi fizetéséből próbálja fenntartani magát. Keményen dolgozik, hogy megvalósíthassa tervét: átlagos életet szeretne élni távol attól a miliőtől, amelyben egész eddig része volt. Mégis? joggal tart tőle, soha nem lesz képes változtatni saját sorsán.
Egy végzetes éjszakán, a rendőrség elől menekülve, Amanda a múzeumban talál menedéket, ahol belebotlik Martinóba. Véletlen találkozásuk mindkettejük számára tartogat csodás pillanatokat, mint ahogy megrázó felfedezésekkel is szolgál. A fiú a magány hosszú évei után kénytelen beismerni magának, mennyire hiányzott neki a gyengédség, egy nő társasága. A lányt pedig lenyűgözi a művészet és az ábrándozás ismeretlen világa.
Aztán egyszer csak betoppan az ördögi Angelo, és a három fiatal élete fenekestül felfordul... www.port.hu

Kritikák

Port.hu

Az Éjfél után habkönnyű film. Olyasfajta légiesség lakozik benne, amit jó nézni, aminek szellemes, a némafilmekkel összekacsintó utalásain, hajbókolásain halkan kuncog az ember. Idézetcsokor a Lumiére testvérektől kezdve Francois Truffaut-ig. És persze a szerelem ünneplése, amely hol máshol foganhat meg és teljesedhet ki, mint a mozi oltárán. Egy a baj csak vele, túlontúl könnyen tovalibben. Hasonlatosan ahhoz, ahogy a film narrátora mindentudóan megjegyzi a klasszikus szerelmi háromszögről: a történetek olyanok, mint a szél szállította porszemek. Egyszer beszippantja őket egy áramlat, keresztezik egymás útját, majd eltűnnek, mintha sosem lettek volna. A Mole Antonellian viszont megmarad, és jelenlétével felszólítja az összes filmrajongót: a mozit nagyon-nagyon kell szeretni.

A teljes cikk


Nemzetközi filmtár

A film hivatalos honlapja
All Movie Guide
IMDb.com

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kertem alatt...

Tovább olvasom