Délmagyar logó

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 10°C | 21°C Még több cikk.

Elbúcsúztatták Mészöly Dezső írót

Családtagjai, barátai, kollégái és tisztelői kísérték utolsó útjára a 93 éves korában elhunyt Mészöly Dezső költő, írót, műfordítót a Farkasréti temetőben péntek délután.
A rövid betegség után október 11-én meghalt Kossuth- és József Attila-díjas szerzőt református szertartás szerint búcsúztatták.

Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár Mészöly kedvenc költőjét, Petőfi Sándort idézve hangsúlyozta: "Mészöly Dezső itt marad. Ne kezdjünk múlt idejű igéket mondani róla. Maradjon itt minden, amihez az ő neve kötődik: szellem, tudásanyag, ismeret, lobogás, szenvedély".

A politikus kiemelte: nagy öregeket temetett az ország az elmúlt években, Hubay Miklóst, Makovecz Imrét és Faludy Györgyöt. Mészöly Dezsőhöz hasonlóan mind "hatalmas sugárzású és tudású reneszánsz emberek" voltak - jegyezte meg Szőcs Géza.

Az államtitkár megemlékezett Mészöly Dezső műfordítói munkásságáról, mint fogalmazott, "a mondható, lüktető szó zsenije volt". "Éppen azért marad itt velünk, mert ezeket a szavakat a magyar színpadokon Temesvártól Komáromig, Szabadkától Csíkszeredáig nagyon sok estén kimondják és ki fogják mondani" - fogalmazott.

Televíziós munkásságáról szólva rámutatott: még szeptemberben is készült vele Lyukasóra-felvétel. "Az elme hibátlan működése éltette" - tette hozzá, majd leszögezte: Mészöly Dezső lelke és szelleme "a földön él és vándorol".

Szakonyi Károly író, dramaturg a Magyar Írószövetség, a Magyar Írók Egyesülete és a Magyar Művészeti Akadémia nevében búcsúzott a "költőtől, aki rajongott a nyelvért". Szakonyi méltatta Mészöly Villon-fordításait, valamint felidézte azt is, hogy a Nemzeti Színház dramaturgjaként jutott el Párizsba, ahol tovább tökéletesíthette franciatudását. "Az angolt Shakespeare-ért szerette, de azért fordított Agatha Christie-t, Arthur Millert is" - tette hozzá, majd megemlítette, milyen élvezetes volt olvasni Moliere-ről írt esszéit.

Felidézte, hogy együtt dolgoztak a Lyukasóra folyóirat szerkesztőségében: hol "bölcs ítéleteivel", hol "jó szándékú kritikáival", legendás memóriájával, humorával szórakoztatta a munkatársakat. Szakonyi Károly beszédében felidézte a költő alakját is, amely szerinte "egy letűnt kor eleganciáját" sugallta.

Megemlékezett dramaturgiai munkáiról is, valamint kiemelte: számos tévéjáték is fűződik Mészöly Dezső nevéhez. "A színészek szerették jól mondható szövegeit, maga is színész volt a lelke mélyén" - fogalmazott Szakonyi, aki szerint az alkotó "fittyet hányt az időre", de valójában kihasználta minden idejét. "Példásan szerény volt, noha jól ismerte saját értékeit" - tette hozzá, "szellemi gavallérnak" nevezve Mészöly Dezsőt.

Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója búcsúbeszédében kiemelte: Mészöly Dezső élő legenda volt, gazdag életpályája maradandó nyomot hagyott a Madách Színházon. Felidézte, hogy az alkotó tíz évig, 1948 és 1958 között dolgozott dramaturgként a teátrumban és szinte valamennyi Shakespeare-fordítását színre vitték.

Mint fogalmazott, Mészöly prózai fordításait is a legnagyobb gonddal végezte, nevéhez fűződik több Bernard Shaw-mű, például a Pygmalion fordítása is. "Szerzőként is büszkén emlékszünk rá. Eugene Scribe műve alapján írt verses játéka, a Sakk-matt az ő önálló alkotóerejét dicséri" - tette hozzá.

Mácsai Pál színész-rendező, az Örkény Színház igazgatója beszédében felidézte, hogy mintegy harminc éve Mészöly Dezső Rómeó és Júlia-fordításában debütált a Nemzeti Színházban.

"Húsz éve hívott, hogy egy játékos vetélkedőt fog tartani a televízióban" - emlékezett, majd elmondta, hogy az egyszeri alkalomból több mint kétszáz adás lett. Megjegyezte: a magyar irodalmat ma már egyedüliként a Lyukasóra népszerűsíti a televízióban. "A kapitány mindig Mészöly Dezső maradt, aki ugyan idősebb volt mindenkinél, de ezt csak az utolsó időkben engedte észrevenni" - hangsúlyozta Mácsai Pál.

A rendező kiemelte: Mészöly Dezső olyan embereket ültetett egy asztal köré, akik világnézetükben nem voltak egyformák. "A lehető legkülönbözőbbek voltak. (…) Ezek az irodalmárok meg tudtak egyezni, nem abban, hogy a magyar irodalom fontos, hanem hogy fontosabb, mint ők maguk" - mutatott rá Mácsai, aki szerint bár Mészöly rendkívüli tehetsége sírba szállt, ezt meg lehet tőle tanulni.

A dramaturgok, egykori tanítványok nevében Major Anna búcsúzott. Földvári Péter, a Pasaréti Református Gyülekezet lelkésze a szertartás során megemlékezett arról, hogy Mészöly Dezső hívő ember volt, aki segédlelkipásztorként is segítette a gyülekezetet. "Adjunk hálát érte Istennek" - fogalmazott.

Olvasóink írták

  • 1. mazsolaszolo 2011. november 04. 20:57
    „Szép kort ért meg, nyugodjék békében. De azért jobb volna, ha használnánk azt a múlt időt. Holtak a holtakhoz, élők az élőkhöz. Az ÉLETMŰVE itt marad, de az ember távozott. Látom, sokan nem képesek gyászolni.

    Amit jobban fájlalok, hogy a jelek szerint senkit nem érdekel kis hazánkban, hogy tegnap volt 75 éve annak, hogy az egyik legnagyobb és legszebb szavú költőnk, írónk, műforítónk, egy géniusz távozott az élők sorából. Egy fikarcnyi egysoros hírben sem volt képes senki megemlékezni róla.

    Kosztolányi Dezsőről.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hamis csekkeket akart beváltani

Tizenhat, összesen 500 euró névértékű csekket szeretett volna készpénzre váltani egy horvát férfi Nagykanizsán. Tovább olvasom