Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Elfogulatlanul az iskolabezárásokról

Polgármesterek,

képviselők


Naponta olvasom a cikkek tömegét az írott sajtóban, nézem a tüntetésekről, éhségsztrájkokról szóló tudósításokat a tv-ben és magamban háborgok. Természetesen én is megértem az egyén személyes problémáját, hogy vajon újraválasztják-e polgármesternek vagy képviselőnek, ha bezárja az iskolát, vagy azokét, akik a tanári diploma megszerzése után nyugodtak voltak abban, hogy nyugdíjas állásuk biztos jövedelmet ad családjuk fenntartására. Súlyos dilemmák ezek minden ember számára. Én most mégis a tőlem megszokott népszerűtlen feladatra vállalkozom és gondolatébresztőül felvetek néhány kérdést a másik oldalról is, kizárólag azzal a szándékkal, hogy segítsek a meghozandó döntésben, a települési iskola sorsának eldöntésében.


A legfontosabb

mégiscsak a gyerek


Az elmúlt sok hónap alatt rengeteg helyen jártam az országban, mindenütt, ahova hívtak, hogy tanácsomat kérjék. Bár próféta nem lehetek én sem a saját hazámban, Győr-Moson-Sopron megyében (más megyékben többen kérték az együttműködésemet), azért itt is jártam jó pár településen, mint Rábapordány, Farád, Tét, Győrszemere, ahol találkoztam sok városvezetővel és iskolaigazgatókkal. Csak a második ilyen nagyobb létszámú, 6 órás beszélgetés végén döbbentem rá, hogy az előző esetben és itt sem esett egyetlen szó sem arról, aki ebben az iskolaügyben szerintem a legfontosabb: a gyermekről. Amikor ezt szóvá is tettem, rövidesen be is fejeződött a beszélgetés.
Az ilyen tájékoztatókon mindig a pénz és az egyéni érdek körül forog a szó. A tények alapján ez sokszor érthető is. Hogyan is döntsön az iskoláról elfogulatlanul az a polgármester, aki egyben az iskola igazgatója is? Hogyan is döntsenek objektíven azok az önkormányzatok, ahol a képviselők többsége a helyi iskola tanára? De vajon milyen véleménye van saját iskolájáról annak a polgármesternek, aki mind a 4 gyermekét inkább a közeli városi iskolába járatja?

Nem könnyű

jó döntést hozni


Ilyen és hasonló kérdések tömege között nem könnyű jó döntést hozni. Szerintem is van legalább 2–3 jó megoldás, amit a helyi viszonyok alapján ki lehet választani. Minden esetben azonban a fent leírt személyes kötődéseket valahogy el kellene felejteni. Az emberi alapvető gyarlóság azonban lehetővé teszi-e ezt? Tekintettel arra, hogy esetenként egy visszavonhatatlan, a település sorsát is talán örökre meghatározó döntésről van szó, érdemes a választópolgároknak szakmailag tájékozódni a részletekről és akár megfelelő ráhatással befolyásolni az általuk megválasztott és az ő szolgálatukra szegődött döntéshozókat.

Nem kell bezárni?

Az én javaslatom sem más, mint amit más szakértők elmondanak, csupán a megvalósítás formája miatt eredményesebb és hosszú távon működőképesebb. A több lehetséges választás közül szerintem a legcélszerűbb és hosszú távon is jól működő ez az általam javasolt megoldás, mely több példa alapján nálunk jól működik. Ezt választva a legtöbb településen megmaradhat az iskola; minden munkatársat megtarthatunk teljes foglalkoztatással; nőhet az oktatási kínálat a településen; nem bezárjuk, de fejlesztjük az iskolát pályázatokon nyert támogatással.
Személyes érzelmektől mentes, jó döntést kívánok!

Mit lehetne tenni?

– Fenntartók létrehoznak egy közös szervezetet.
– Egyenként közoktatási megállapodást kötnek vele.
– A szervezet elvégzi a szükséges szakmai felméréseket.
– Létrehozzák a közös szervezeti rendszert (egy tantestület, egy intézmény).
– Kialakítják a közös oktatási programot.
– Elvégzik a szükséges képzéseket, tréningeket.

Eredmény:

– Iskola megmarad a településen.
– Teljes továbbfoglalkoztatás az alkalmazottaknak.
– Gazdaságosabb működés.
– Egységes, magasabb színvonalú oktatási minőség.
– Növekvő szolgáltatások (9–10. osztály; OKJ- és felnőttképzés stb.)

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sok kicsivel kevésre megyünk

Évente 150 millió egy- és kétforintos kerül forgalomba Magyarországon. Az üzletekben nem szívesen… Tovább olvasom