Délmagyar logó

2017. 06. 26. hétfő - János, Pál 20°C | 31°C Még több cikk.

Elgondolkodtató álláspont

(Fábián György cikkéhez – Kisalföld, 2007. 04. 03.)

Megszólítva érzem magam, ezért engedjen meg pár gondolatot a cikk kapcsán. Az értelmiség távolmaradása miatt siránkozó politikusoknak nem szabad hinni. Krokodilkönnyeket hullatnak. Ők hosszú kontraszelekció révén kerültek arra a magas polcra, ahova egyébként nem valók. Tisztelet a kivételeknek. Igazából boldogok lehetnek, hogy nincsenek igazi ellenfelek a pályán. Könnyeiket nem kell komolyan venni. Persze a többségük mindennek nincs tudatában, és büszkén úgy gondolja, hogy ő a megfelelő ember a megfelelő helyen. Már évtizedek óta komoly ember nem törekszik politikai pályára hazánkban, vagy ha igen, nagyon megbánja. Az államszocializmus idején a legeslegjobbak disszidáltak, a második vonal pedig szakemberként próbált megélni, de sokan bujdostak el a kultúra mocsaraiba vagy maszekok lettek. A rendszerváltás kissé kandírozott hevületében sok értelmiségi gondolta úgy, hogy – na végre, itt az idő..., majd amikor először lezsidózták, lekommunistázták vagy éppen lefasisztázták, kikezdték apját-anyját, vagy egyszerqen sz...ral dobálták, akkor kellett szembesülnie azzal, hova is került. Aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. A minőségi értelmiség visszavonult, mert nem vállalta a mocskos háborút, ezzel megnyitotta az utat a hatalom felé a gátlástalan középszernek. Pedig a történelmet nem mi választjuk, az jön, mint a havibaj. A demokrácia megszületése hosszú és piszkos folyamat. A buktatókat és a gusztustalan szakaszokat nem lehet elkerülni. A jólétet és a társadalmi békét nem lehet bevezetni, mint a kötelező tüdőszqrést, azért az egész társadalomnak meg kell szenvednie és át kell formálódnia. Nagyon sok embernek követelődző proliból dolgos polgárrá kell válnia. Keserves dolog! Az értelmiség ma hiába háborog vagy fanyalog. Tetszettek volna részt venni az elmúlt 17 év birkózásában, és akkor most előbbre tartanánk. Aki nem mer bemenni a kocsmába, hátha verekedés lesz, az ne sírjon, ha szomjas marad !
Sragner László, Győr

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

500 éve ''létezik'' Amerika

Tovább olvasom