Délmagyar logó

2017. 10. 17. kedd - Hedvig 9°C | 23°C Még több cikk.

Élhetőbb lakótelepeket

– A négy év alatt jó párszor a sajtóban üzengettek egymásnak, hogy ki képviselte igazán Győr érdekeit, ki mit szavazott vagy nem szavazott meg. Hogyan látják egymás szerepét?

Sz. P.: – Én a kritika helyett inkább a közös eredményekre szeretnék rávilágítani, merthogy volt ilyen szép számmal. Például annak a 730 milliónak a visszaszerzése, amelyet Győrtől vontak el 2004-ben. De a győri hittudományi főiskolának szerzett jelentős támogatást – amelyet az árvízkárok helyreállítására kértünk és kaptunk – szintén ide sorolom. Mint ellenzéki képviselő persze kritikával éltem a kormánnyal és a képviselői-

vel szemben, de erre volt négy évem. A kampánynak már nem erről kell szólnia.
B. J.: – Egyetértek ezzel a felsorolással, s az is tény, a jelentős felfogásbeli és politikai nézetkülönbségek ellenére mindketten fontosnak tartottuk demonstrálni a választók előtt, hogy olyan ügyekben, amelyekben egyetértünk, közösen is fel tudunk lépni. De kár lenne elhallgatni, hogy voltak nézetkülönbségek. A fejlesztési pólus kapcsán korábban is elmondtam, s most is: érthetetlen számomra, hogy az ellenzéki győri képviselők miért nem támogatták Győrt a végszavazásnál. Péter ráadásul olyan módosító indítványt nyújtott be az Országgyűlésben, amely Szombathelyet társpólussá tette volna. Túl azon, hogy több tízmilliárd forinttól estünk volna el, még ráadásul a szomszédos megyeszékhely is dönthetett volna a pénzek elosztásáról... Több, a parlamentbe benyújtott, s Győrre vonatkozó módosító javaslat esetében pedig nem egyeztetett velem a jelölttársam. Ez azért fontos, mert minden állami támogatás helyi forrást is igényel – erről pedig csak a közgyűlés dönthet. De ha tudtam volna, Péter mit akar, több módosítást megszavaztam volna. De mint mondtam, engem kihagyott ezekből.
Sz. P.: – A regionális központ esetében én is elmondtam már sokszor: az nem volt kérdés, hogy Győr lehet csak a régióközpont. Nem ezzel, hanem a kormány előterjesztésével nem értettünk egyet, mert az elfogadhatatlan jogszabály volt...
– A győrieket azonban a végeredmény érdekli, az pedig egy nem szavazat Győr mellett...
Sz. P.: – Az országos fejlesztéspolitikai koncepcióra szavaztam nemmel, és pont azért, mert általa Győr jóval kevesebbet kap, mint kellene. Ezért is javasoltam a módosítását, mely pluszpénzeket hozott volna Győrnek és a régiónak, de ebből Balogh József az imént csak egyetlen részletet ragadott ki. De ugorjunk tovább a módosító javaslataimat illetően: négy esztendő alatt mintegy ötmilliárd forintnyi javaslatot nyújtottam be Győrre vonatkozóan – ezeket Balogh József mind leszavazta.
– A választókerületükben több lakótelep van. Mit akarnak azért tenni, hogy élhetőbbé tegyék a választókerületüket – túl a panelprogramon, amely már ismert. Azt gondoljuk, több megfizethető szórakozási lehetőségre lenne szükség, amiért az embereknek nem kell más városrészbe utazniuk.
B. J.: – Vannak tervek a panelprogramon túl is. A kormányzati elképzelések szerint a panelprogrammal a lakóházak hőszigetelésén túl támogatni lehetne a játszóterek, a zöldterületek fenntartását is. A játszóterek felújítására is létezik kormányzati elképzelés, ezt csak adaptálni kell Győrre...
– Jó, de mikor?
– Jós nem vagyok, de a műszaki igényeket már felmértük: a köztéri játszóterek felújítására körülbelül háromszázmillió forint kellene. Tény, erre most nincs pénzünk, de minden évben tudunk valamennyit fordítani a játszóterekre. Más: hosszú távú elképzeléseink között szerepel a volt Fekete István-iskola átalakítása általános művelődési központtá, persze úgy, hogy az oktatási szerepe is megmarad. A Graboplast-sátrat is fel kellene újítani, de ezzel még kivárunk. Az biztos, hogy a leendő esetleges befektetőtől egy teljesen új sportcsarnokot kérünk. Szabadhegyen és Ménfőcsanakon hasonló sport célú elképzeléseink vannak. Idetartozik talán még az is, hogy a peremkerületekben és Szabadhegyen a csapadékelvezetés problémáját meg kell oldani. Mert tény, hogy ez komoly problémát okoz.
Sz. P.: – Hosszú az út ahhoz, hogy a lakótelepek élhető zöldvárosokká váljanak. Komplex programra van szükség, amely mindhárom lakótelepet – Adyvárost, Marcalvárost és a József Attila-lakótelepet – érinti. Ennek valóban csak egy része a panelprogram, de már itt is lehetne jelentős változást elérni. Most a lakógyűlés és a tényleges ablakcsere között egy esztendő telik el az ügyintézések miatt – én arra kértem a jogászainkat, hogy dolgozzanak ki olyan módosítást, amellyel ez az idő drasztikusan lerövidíthető. A lakótelepeken élőknek fontos az is, hogy a gyerekeket le tudják engedni a játszótérre, de például Marcalvárosnak vannak olyan részei, ahol egyetlen játszótér sem tiszta és biztonságos. Örökké visszatérő probléma a parkolás is: nem lehet tovább odázni ennek a problémának a megoldását. S ha már közlekedésnél tartunk, a lakótelepeken vagy közvetlen szomszédságukban átvezető nagy forgalmú utak tehermentesítéséről már valóban úgy kell elgondolkodni, hogy annak eredménye is legyen. Gyirmóton és Ménfőcsanakon a korábbi ígérgetés ellenére sem épültek meg a közösségi létesítmények...
– A közlekedést hagytuk a végére, mert szerintünk ez a legnagyobb probléma az önök választókerületé-

ben is. Nem mondunk újat azzal, hogy a dugók csúcsidőben egész Győrt megbénítják, ez a város déli részén éppúgy igaz. Miben látják a megoldást?

Utak, dugók, autók

B. J.: – Épp a minap jelentettem be, hogy Győrben minden eddigit többszörösen meghaladó összeget, mintegy 14 milliárd forintot tudunk útfejlesztésekre fordítani többek között új utak építésére Adyvárosban és a József Attila-lakótelepen – saját pénzből, hitelekből, állami támogatásból, valamint a multik hozzájárulásával. Ám illúziói ne legyenek senkinek: ezek a beruházások átmeneti könnyebbséget jelentenek ugyan, de négy-öt év múlva újabbakra lesz szükség. Győrben ma már több mint negyvenezer személygépkocsit üzemeltetnek, s ez a szám tovább fog nőni, ami minket is újabb lépésre kényszerít. Az MSZP programjában szerepel a 82-es út elkerülőszakasza új nyomvonalának és a keleti tehermentesítő útnak a megépítése, valamint a 83-as út bevezetőszakaszának négysávosítása. Bár a Pápai út négysávosításának pénzügyi fedezetére előszerződéseink már vannak, de az utat át kell vezetni az autópálya alatt, amire egyelőre nincs pénzünk. De megoldható, ha a pólusprogramból pénzt csoportosítunk át. Ész nélkül azonban nem építhetünk új utakat, mert azok további forgalmat gerjesztenek.
Sz. P.: – A közlekedésen lehet a legjobban érezni, hogy új felfogásra, új lendületre van szüksége a városnak. A Győrt elkerülő gyűrű továbbépítése szerintem a legfontosabb feladat. Már említettem a városon átvezető nagy forgalmú utak tehermentesítését, de a Szigethy Attila és a Tihanyi Árpád utat, valamint az Ifjúság körutat most kiegészíteném a Jereváni úttal és a József Attila úttal. Az utak minősége külön misét érdemel: a ménfőcsanakiak, a gyirmótiak, a szabadhegyiek joggal panaszkodnak arra, hogy a tengelytörés kockázata minden útjukban benne van... A burkolat-

felújítás itt sem húzható tovább. A lakótelepeken az Ikva–Lajta csomóponton hosszú percekbe telik, míg az autós ki tud kanyarodni. A gyirmótiak és a ménfőcsanakiak pedig csak halált megvető bátorsággal tudnak átkelni a 83-as úton.
B. J.: – Csak annyi észrevételem van, hogy a lakóutcák kérdése – amelyeket Péter most itt felsorolt – soha nem kerül a parlament elé. Ezek ugyanis helyi hatáskörű dolgok, az önkormányzatoknak maguknak kell megoldaniuk...
Sz. P.: – Parlamenti képviselőként igenis van felelősségünk abban, hogy azok a pluszforrások, amelyeket meg lehet pályázni, azok eljussanak Győrbe, mert különben úgy járunk, mint most: nem történik semmi.
– Ezzel mindkettőjük átlépte a bűvös tízmilliárd forintos álomhatárt – már ami az ígéreteket illeti. Mégis melyik az az ígéret, amelyet négy év múlva – ha kormányzati pozícióba kerül a pártjuk – számon kérhetünk önöktől?
B. J.: – A Mosoni-Duna-híd megépítésének elkezdését meg tudom ígérni. A csapadékvíz-elvezető rendszer megépítését, felújítását is Kisbácsán és Ménfőcsanakon, valamint Szabadhegyen. A lakóutak esetében azt ígérem, pályázni fogunk, ahogy eddig is.
Sz. P.: – Nem is biztos, hogy kell ide „a kormányzati pozíció” kitétel... Ellenzéki pozícióból is lehet eredményeket elérni.
B. J.: – Én nem így látom. A döntéseket a parlament és a minisztérium szakmai érvek mellett hozza meg, de amikor a pénz véges, az érvek súlya pedig egyezik, akkor bizony politikai döntéseket hoznak. A világ így működik.
Sz. P.: – Akkor úgy cizellálom: egy kormánypárti képviselő nem garancia a jó képviseletre, de egy ellenzéki képviselő sem zárja ki önmagában a jó képviseletet. Az eredményesség a megfelelő kapcsolatokon és a határozottságon múlik. Kitartó munkával elérhető – s akkor ezt ígérem –, hogy a lakótelepeken olcsóbb lesz az ablakcsere és jobb lesz parkolási helyzet. Emellett Szabadhegy, Ménfőcsanak és Gyirmót úthálózat-felújításáért is mindent megteszek.
B. J.: – Nem elég a képviselet, a határozottság, mivel eredmény nagyrészt csak a jó kapcsolatokkal bíró kormánypárti képviselőktől várható.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tűz

a Kolostor-

hegyen

Tűz pusztított Sopronban a hétvégén. Szombaton késő este a Kolostor-hegyen csaptak fel a lángok és… Tovább olvasom