Délmagyar logó

2017. 03. 26. vasárnap - Emánuel 5°C | 10°C Még több cikk.

Elhunyt Szabados György

Életének 72. évében hosszan tartó súlyos betegséget követően, június 10-én elhunyt Szabados György, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, zongoraművész, a kortárs improvizatív zene legnagyobb hatású művésze.
Szabados már egészen kiskorában tökéletesen visszaénekelte a hallott dallamot, improvizatív zongorajátéka, állandó komponáló kedve korán megmutatkozott. Orvos apja azt szerette volna, ha a családi hagyományt folytatva e szakmát választja, énekes-énektanár anyja zenésznek szánta, ezért elvégezte az orvosi egyetemet, de mellette magánúton zenei tanulmányokat folytatott.

Friss diplomásként nem kapott orvosi állást Budapesten, így egy ideig Kecskeméten volt szállodai zongorista. Katonai szolgálata után már a fővárosban dolgozhatott, nappal gyógyított, hétvégenként és éjszaka a zongorán gyakorolt és zenét szerzett. A dzsesszzenével a középiskolában ismerkedett meg, ebben a műfajban találta meg azt a nyelvet, amellyel improvizatív képességének formát adhatott.

Szabados György (1939-2011)
Szabados György (1939-2011)

Zenei világa kezdetben a free jazz-hez állt közel, ő készítette az első ilyen stílusú zenei felvételt Magyarországon 1964-ben. Nyolc év múlva együttesével megnyerte a San Sebastian-i nemzetközi dzsesszfesztivál free kategóriájának nagydíját, azonban a műfajt akkor még kevéssé értő magyar közönség előtt botrányba fulladt előadása az Erkel Színházban. 1974-ben jelent meg első önálló lemeze, 1975-től közel egy évtizedig játszott a Kassák Klubban, ahol megalapította a Kortárs Zenei Műhelyt. Egyfajta zenei-filozófiai iskolát teremtett, ahonnan mások mellett a ma már szintén neves Dresch Mihály vagy Grencsó István is indult.

1983-ban megalakította a Magyar Királyi Udvari Zenekart (MaKUZ), ami zenei tevékenységének szimbóluma is, öt évvel később létrehozta a Szabad Zene Nyilvánossága (SZAZEN) klubot. Írt balettet Markó Iván, táncoperát Nagy József koreográfiájára, szertartászenét, Jelenés című művét a honfoglalás millecentenáriumára, az Elégia 56-ot az 1956-os magyar forradalom évfordulójára komponálta, szólózongora- és zongoradarabokat is jegyez. Legutóbbi lemezét tavaly adta ki Boldogasszony földje címmel. Rendszeresen publikál zenei írásokat, A zene kettős természetű fénye című könyvében - Váczi Tamással közösen - "zenei és mentalitástörténeti" gondolatait fogalmazta meg. Eredeti zenei világa az új zene sajátos útját követi, alkotói felfogását a kompozíció és a szabad improvizáció harmóniájára, a zene mint természetes nyelv és az ember mint közvetítő összetartozására alapozza.


Felfogása szerint a rendezett zene, a kompozíció váz csak, ha nem ad teret a lélek szárnyalásának, a művészetet hídnak tekinti a világ és Isten között. Szabados Györgyöt 1983-ban Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki, 2001-ben Magyar Művészetért díjat kapott és a Magyar Jazz Szövetség neki ítélte a Szabó Gábor-életműdíjat. 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki a hazai dzsessz megújításában végzett munkássága és nagy sikerű művészi tevékenysége elismeréseként. 2011-ben Kossuth díjjal tüntették ki a műfajok sokaságát érintő, folyamatos alkotói, zeneszerzői munkásságáért.

Olvasóink írták

  • 3. smalltown 2011. június 12. 03:24
    „Hianyozni fog! Nyugodjon bekeben!”
  • 2. queenmargareth 2011. június 11. 18:27
    „Nyugodjon békében.”
  • 1. JoGabor 2011. június 11. 11:42
    „Mindemellett jelentős szabadgondolkodó volt, sokaknak a megtestesült sors-minta, követendő példa. Tudta, hogy a mű és az intakt lét egy és ugyanaz, mert a tiszta, autentikus létezés nélkül a mű is csak svindli. Egy jelentős személyiség távozott, aki művésznek, zenésznek, embernek is VALAKI volt. Isten veled, Gyuri.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Visszafordult a Malév Rómába tartó járata

Visszafordult Budapestre a Malév Rómába tartó szombat reggeli járata 30 perccel a felszállást… Tovább olvasom