Délmagyar logó

2017. 11. 21. kedd - Olivér 1°C | 8°C Még több cikk.

Elmenekült az orosz tankok elől

„ Bátyám tudta, hogy az oroszok bejövetele után nem maradhat Magyarországon. Ezért ment el 1956 novemberében” – emlékezett testvérére a csornai Nagy Istvánné Margit néni.
„ A névtelen »kisemberek« előtt is fejet kell hajtanunk, emléküket méltó módon kell megőriznünk” – fogalmazott az 1956-os forradalom kapcsán a Kisalföld szeptember 20-i számában a csornai Márkus István. Hozzátette: azok előtt, akiknek életét örökre meghatározták a történések. Pista bácsi 1956-os emlékeiről beszélt, például egy villanyszerelőről, aki – miután bejöttek az oroszok – elmenekült az országból.

„ Úgy gondolta, nincs mitől félnie”

A Kisalföld megtalálta az emlegetett villanyszerelő testvérét, Nagy Istvánnét. Margit néni 84 esztendős, Csornán él. Meghatódva idézte fel emlékeit testvéréről.
– Megremegett a kezemben az újság, amikor Márkus István visszaemlékezését elolvastam. Rögtön tudtam, hogy a bátyámról, Kiss Lajosról szól. Nagyon meghatódtam, és bennem is előtörtek a régi képek, bátyám története – mondta Margit néni. – Valóban, Lali villanyszerelőként dolgozott, és 1956 novemberében a laktanyából jöttek érte, munkára hívták. Tudtuk, milyen volt a politikai helyzet az országban, a városban, de testvérem soha nem politizált. Hiába kérte édesanyánk, hogy ne menjen a laktanyába, úgy gondolta, nincs mitől félnie és elindult. Szemtanúja volt, amikor az orosz tankok megjelentek és annak is, hogyan bántak a magyar tisztekkel a szovjetek.

Hadifogság a szovjet szénbányákban

– Lali a háborúból és a hadifogságból tudta, milyenek a szovjet katonák, és tényleg, szerszámait hátrahagyva menekült el a laktanyából a mezőkön keresztül. Akkor már tudta, hogy nem marad Magyarországon, húgom is vele tartott, előbb Ausztriába mentek, onnan pedig Svájcba.
Margit néni azt is felidézte, hogy bátyja miért is tartott a szovjetektől. Kiss Lajos 1938-ban vonult be katonának, kitört közben a háború, így nyolc évet volt távol a családjától. Megjárta a Don-kanyart, hadifogságba került, szénbányában dolgoztatták. 1946-ban tért haza testileg-lelkileg megtörve.

Svájci emigráció, tragikus baleset

– Csont és bőr volt, amikor hazajött a fogságból, azt hittük, sohasem lesz ember belőle. Két évig ápoltuk, mire erőre kapott és dolgozni kezdett szakmájában, villanyszerelőként. Csornán érte 1956 is, ami teljesen megváltoztatta az életét. Nem volt maradása, ismerte a szovjeteket: tudta, milyen sors vár az országra. Svájcban szintén szerelőként dolgozott, húgommal és annak férjével lakott együtt. Nekem sikerült őket meglátogatnom, akkor mesélte el, mi is történt 1956 novemberében. Fájlalta, hogy el kellett jönnie, de tudta, hogy ebben az országban nem élhet tovább. Egy szerencsétlen balesetben halt meg 1959-ben, a goldaui temetőben nyugszik. Egy gyár villamosberendezéseit szerelték, amikor leesett az állványról és beverte a fejét. Nem tudták megmenteni az életét. Az biztos, hogy sok jóban nem volt része rövid életében, de ha nincs 1956, biztosan teljesen máshogy alakul az élete.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vitatható volt a játékvezetés Bükön

Kézilabda

Audi-ETO II–Marcali 30–27 (16–16) Tovább olvasom