Délmagyar logó

2017. 05. 23. kedd - Dezső 15°C | 25°C Még több cikk.

Elszámoltatás

A mostanában még véletlenül se bőkezű, inkább szűkmarkú állam tizenkétmillió forintot juttatott az egyik megyei településnek, amit az időskorúakra költhetnek. A községben 450 vagy annál is több a 60 évnél idősebb, egyedül élő, koros asszony és férfi. Valamennyien családi házban laknak. Kisnyugdíjasok, kevés pénzből kell boldogulniuk. Tizenkétmillió 450 embernek bizony nem sok 12 hónapra kiporciózva. Fenn kell tartani a községben az idősek otthonát. Negyven éve működik már. Fűteni, világítani kell, gondoskodni reggeliről, ebédről, uzsonnáról, a hétvégi élelmiszercsomagról.


Az idősek támogatásához, segítéséhez tartozik, hogy az önkormányzat három gondozó bérét fizeti, akik kijárnak a koros emberekhez. Ápolni az ágyban fekvőket, fölrázni ágyneműjüket, befűteni nekik, gyógyszert vinni, orvost hívni hozzájuk. A községben 70 embernek viszik ki naponta az ebédet.

Százötvenen vannak olyanok a faluban, akik a csuklójukon viselt övvel segítséget hívhatnak abban az esetben, ha otthonukban vagy az utcán érné őket a baj. Micsoda biztonságot adó szolgálat ez a családtagok számára(!), hogy mikor távol vannak apjuktól, anyjuktól, mégsem maradnak azok teljesen magukra. Ők tudnák megmondani igazán, milyen sokat ér az ilyen körültekintő gondoskodás.

Visszatérve az anyagiakra, annyira nem sok az az állam juttatta 12 millió, nem is futja belőle még a legszükségesebbre sem. Ezért az önkormányzat megszavazta, hogy kipótolják ötmillió forinttal. Erről számolt be az újság, s azt gondolhatnánk, aki azon a településen él, és hírét vette, milyen emberségesen gondoskodnak náluk a koros emberekről, azt büszkeséggel tölti el. Annak számára megnyugtató, ha arra gondol, majdan ha hasonló helyzetbe kerül, a község közösségében támogatásra számíthat.

Ezért volt megdöbbentő hallani egy, a községbe való embertől, amint fenyegetőleg mondta: milyen alapon nagyvonalúskodik az ő polgármesterük, s ad oda ötmilliót, s hogy látni akarja, mire is költik azt a rengeteg pénzt. Ötmilliót, mikor az ő utcájuk tele van gödörrel. Aligha van érv, amely meggyőzhetné ezt az embert, aki az időskorúak gyámolítását, az azért vállalt áldozatot, ha ez egyáltalán áldozat, a községi utcák rossz állapotával véli összehasonlíthatónak. Annak hiába érvelnénk azzal, hogy az önkormányzatok nem egy személyben, hanem szavazással, egymást meggyőzve is hozzák a döntéseiket. Aki azzal fenyegetőzik, hogy látni akarja, hogy akik az ő bizalmából is a községet képviselik, hogyan döntenek a többség nevében, s költik a nagyon is kifillérezett költségvetési pénzeket. Az ilyen ember sose veszi a fáradságot, hogy elmenjen, s azt mondja, mutassák meg, mire, miért és mennyit költöttek.
Merthogy jogában áll tudni. Ha venné magának a fáradságot, megértőbb lenne. Ennek hiányában csak sajnálni lehet, hiszen magát is megfosztja attól a jó érzéstől, hogy olyan községben él, ahol pénzszűkében is az emberség szava az első. Mert biztos, hogy falujában száz és egy helye lenne annak az ötmilliónak. Utcájuk gödreit előbb-utóbb kifoltozzák majd, de az az öregember, aki ezen a télen várja, hogy rányissák az ajtót, ellássák tüzelővel, annak ma van szüksége a gyámolításra, mert számára a mai segítség jelenti az életet.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

kisalföld-exkluzív törökországból

Tovább olvasom