Délmagyar logó

2017. 01. 19. csütörtök - Sára, Márió -7°C | 0°C

Emberségből vizsgázott

Pár napja, egy egynapos balatoni kirándulás alkalmával, az utca forgatagában egy kedves öreg bácsira lettünk figyelmesek. A padon ült táblával a kezében, amin az állt, hogy 82 éves, és az árvíz elvitte a házát és mindenét. Könnyezve olvastuk e nyomorúságos sorokat, és táskám után nyúlva tettünk egy kis aprót a kalapjába. Megköszönte, és annyit mondott: „Áldjon meg az Isten.” Tovább kóborolva nézelődtünk, majd megéhezve leültünk, hogy ebédet rendeljünk. Kisebbik fiam marhapörköltet rendelt, amin elcsodálkoztam, hiszen nem nagyon szereti. Közben mindenkinek elfogyott, ami előtte volt, csak kisfiam nézte még mindig a teli tányért. Rákérdeztem: – Kicsim, miért nem eszel? Erre ő: – Anya, nem lehetne elvinni annak az öreg bácsinak, biztos még ma nem is evett. – Dehogynem – válaszoltam –, majd elcsomagoltatjuk. Elindultunk három gyermekemmel, hogy megkeressük a bácsikát. Már nem találtuk ott, ahol ült, így hát elindultunk megkeresni. (Messze nem juthatott, mert alig tudott csoszogni – gondoltuk.) Kisfiam kétségbe volt esve, kereste, kutatta szemével a nagy tömegben. Fél óra keresés után, mintha az égből pottyant volna, ott állt mellettem. Intettem a kisfiamnak, hogy itt van. Megnyugodva fordult a bácsihoz, és odanyújtotta neki az ebédet. – Bácsi, egye meg ezt az ételt, még meleg. – Meg is eszem, kisfiam, köszönöm – hangzott a válasz, csendes, elcsukló hangon, könnyel teli szemekkel. Körülöttünk mindenki csak nézett, és akiben emberi érzés cseppnyi szikrája volt, könnyezett. Büszkén álltam ott, és könnyes szemmel vettem tudomásul, hogy csodálatos kisfiam van, aki mindössze 10 éves. Arra gondoltam, körülöttünk minden olyan rossz, ez az egész világ, ahol gyűlölködés, embertelenség, irigység, rosszakarat uralkodik, s milyen csodálatos a gyermeki szív, amelyben mindez nem létezik. És ha mi néha nem figyelünk oda, mert el vagyunk foglalva azzal, hogy el tudjuk tartani a családot, hogy nekik mindenük meglegyen és szép gyermekkoruk legyen, a sok rossz mellett ők mégiscsak jók, és jó emberré formálódnak.

Kisfiam emberségből jelesre vizsgázott és köszönöm a jó Istennek, hogy én lehetek az édesanyja!
Axnix Attiláné (Dóra), Fertőendréd
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A szavak titkos élete

Elszigetelt pont az óceán közepén. Olajfúrótorony, ahol csak férfiak dolgoznak, és ahol baleset… Tovább olvasom