Délmagyar logó

2017. 04. 26. szerda - Ervin 8°C | 22°C Még több cikk.

Emelem kalapom!

A szeles, esős, havas időszak a fejfedők évadja is. Előkerülnek a hölgyek kendői, a férfiak kalapjai. Sőt a szebbik nem képviselőit is egyre gyakrabban látni kalapban. E fejfedő eredeti rendeltetése, hogy az időjárás viszontagságaitól, a forró napsütéstől, esőtől, hótól, széltől óvja a fejet. Mint öltözékünk tartozéka, persze divatot is tükröz.
Viseletünk kiegészítője kezdetben széles karimájú szalmakalap volt. A nap ellen védekeztek vele, akárcsak a vászonkendővel (ebből fejlődtek ki a turbánfélék). Az etruszk asszonyságok csúcsos kalapkát, tutulust hordtak, a római matrónák azonban csak a himationhoz hasonló nagykendőjüket, a pallát húzták fejükre. A görögök sapkaszerű, hegyes tetejű fejfedőjét pülosznak hívták, úti kalapjuk neve petaszosz volt.

Méteres cukorsüveg

A középkorban a férjes asszony fejfedője a fejkendő vagy főkötő volt. Lady Beatrice Arundel 1439-ből való szobrán már ott látható a cornette: egyszerű, koronás főkötő, amelyet az 1450-es években a hennin vált fel a hölgyek fején. Ez a méteres cukorsüveg, amelyről fátyol hullott alá, állítólag a kun asszonyok jellemző viselete volt eredetileg. A 16. század húszas éveiben a német hölgyek igen csinos, széles karimájú, piros kalapot hordanak, fehér tollal (Lucas Cranach még Vénuszt is ilyen fejdísszel ábrázolja). A 18. században aztán beütött a kalapőrület, olyannyira, hogy például 1778-ban a legdivatosabb női kalap hadihajó alakú volt.

A férfiak első, kúp alakú kalapja valószínűleg Kelet-Ázsiából érkezve került az addig csuklyát viselő őskori vadászok fejére. A férfikalap változatai időnként újra meg újra feltűnnek a divatban. A 15–17. század barettjét a 19. században – a romantika idején – művészek viselték. Az ókorból ismert frígiai sapka a francia forradalom idején lesz a szabadságot szimbolizáló fejfedő. Már a 16. században is volt cilinder (a kalap hengeres formájára utaló elnevezés gyökere a hengerítést jelentő görög külindrosz), amely a 18. század végén újra divatba jött, a 19. század első felében még utcai viselet, s csak később válik az estélyi öltözet kiegészítő részévé. A cilindertől fiatalabb keménykalap például a tisztes polgárok tekintélyét jelképezte.

A zsirardi kalapot A. Girardi, híres bécsi színész hozta divatba a 19. században. A később róla elnevezett viselet azóta már nem egy jeles színész fején futott be karriert. A francia Maurice Chevalier elképzelhetetlen volt nélküle, a magyar Rátonyi Róberthez is szinte hozzánőtt.

Surda-kalap

A florentin kalapot a krinolin hozta divatba. Eredetileg olasz szalmából fonták, hajlítható karimával. Olykor napjainkban is vissza-visszatér, főleg, amikor a nyári divat romantikus irányt ír elő. A széles karimájú cowboykalaptól, a mexikói sombrerótól Stan és Pan pörgekalapján, Che Guevara fejfedőjén, majd a svájcisapkán át át a Kádár-korszak egyik kiemelkedő termékének számító, keskeny karimás hetyke műbőrkalapig, a vadászok fejéről az utcára is kikerült zöld fejfedőig vagy a nyolcvanas években (egy jugoszláv filmsorozat hősének viselete alapján) divatossá lett úgynevezett Surda-kalapig se szeri, se száma a fejrevalóknak.

A sapkás, kucsmás világban jelképes volt, ha valaki ragaszkodott a régi fazonhoz. A kalapkultúrával bíró férfiú tudta, mikor kellett cilindert – feketét vagy szürkét – hordania, s mikor kemény- vagy szalma-, avagy puhakalapot. Nemkülönben azzal is tisztába volt, mikor, kinek, hány lépés távolságról és melyik kézzel illett kalapot emelnie.

Az utolsó mesterek

A nemrégiben leköszönt század vége felé a hazai kalaposok egyre nagyobb része gyárból vásárolta a tompokat, vagyis az egy kalap számára szabott nemezdarabokat, amelyeket aztán a helyi ízlés és hagyomány szerint alakítottak, díszítettek. Beszerzési forrásuk megszűnvén, sorra bezárhatták műhelyeiket. Magyarország egyetlen kalapgyárát először vidékre telepítették, aztán ott bezárták.
A kalapos – „állati szőrökből, különösen birkagyapjúból és nyúlszőrből nemezkalapokat készítő mesterember" – fogalma így ma már csak emlékeztet a régi nemezelő eljáráson alapuló mesterség utolsó képviselőire, például a balmazújvárosi Mihalkó Zoltánra, aki még a nyolcvanas évek végén is harmincféle fejfedőt készített.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elment Grábics tanár úr

Nevével gyakran lehetett találkozni az elmúlt évtizedekben, sokat publikált tanulmányokat, róla… Tovább olvasom