Délmagyar logó

2018. 04. 26. csütörtök - Ervin 14°C | 25°C Még több cikk.

Emlékezés felemás hangulatban

Galgóczi Erzsébet hagyatékából tizenöt évvel ezelőtt nyílt meg a Kossuth-díjas író életét és munkásságát bemutató emlékszoba a ménfőcsanaki Bezerédj-kastélyban.
Írásaiban nemcsak a gyerekkori Ménfőnek állított emléket Galgóczi Erzsébet, hanem élete végéig figyelemmel kísérte szülőfaluja sorsát. Meghalni is hazatért. Halála után két esztendővel, 1991. május 17-én emlékszoba nyílt az író hagyatékából. A kiállítás forgatókönyvét – a távoli rokon – Pomogáts Béla irodalomtörténész készítette. Középpontjában Galgóczi dolgozószobája és az úgynevezett parasztszobája (a paraszti élet emlékeivel, tárgyaival) áll. Az előbbi egység az alkotó íróasztala és hatalmas könyvespolca, az utóbbi az író által gyűjtött és vásárolt néprajzi tárgyak – főként kerámiák és bútorok – köré épül. Két tárlóban „végigjárható” az életút: a gyermekkor, az iskolák, műfajonként a művek. Külön vitrinben díszlenek Galgóczi Erzsébet Kossuth-díja és az idegen nyelvre lefordított könyvei.
Az emlékszoba házigazdája, gondozója Galgóczi Károlyné, az író sógornője, aki érdeklődésünkre elmondta: az első időben nagy volt az érdeklődés a sajátos múzeum iránt. Jöttek az ország minden részéből az akkor még szép számban élő író kortársak és barátok is.
– A látogatók egy része ebből a kiállításból akart választ kapni arra, hogy milyen világ lesz a rendszerváltás után, másik részük pedig a kereső, valóságábrázoló íróra volt kíváncsi. Aztán, ahogy kopott a bársony a „forradalmon”, úgy csökkent a vendégek száma is. Aki viszont eljött Ménfőcsanakra, az valóban érdeklődött, valóban Galgóczi kedvéért töltött el itt gyakran fél napot. Időközben – a magyarázatot keresve – rá kellett jönnöm, hogy lassan elfogy az a nemzedék, amely ismerte, olvasta és becsülte Erzsébet munkásságát – vélekedett a másfél évtized alatt kialakult helyzetről Galgóczi Károlyné. – Ezért gondoltam azt, hogy a fiatalokat kell megszólítanom. Az emlékmúzeum „kihelyezett tagozataként” rendhagyó irodalomórákon fordultam meg negyven településen. Kapcsolatot tartok fiatal írókkal, irodalomtörténészekkel, hogy a Galgóczi-életműre fordítsam a figyelmüket. Tavaly egy szép kivitelű könyvecskét adtunk ki, amibe Erzsi háborús novelláiból válogattam az anyagot. Most hasonlóra készülök, csak az ötvenhatos írásokból... Ha nagyon elkeseredem, akkor Galgóczival együtt vallom: „A vesztes nem te vagy!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem fogadta a venezuelai elnököt Tony Blair Londonban

A brit kormány teljes bojkottja mellett kezdte meg kétnapos, magánjellegűnek minősített londoni… Tovább olvasom