Délmagyar logó

2017. 02. 24. péntek - Mátyás 5°C | 12°C Még több cikk.

Enikő, te csodás

Akad, aki azt jósolja, a civilek túlnyerhetik magukat a közelgő önkormányzati választásokon. Az okfejtők nyilván arra gondolnak, hogy a mostanihoz képest nagyobb arányban kapnak helyet majd pártoktól független képviselők a települések döntéshozó testületében, s ez már túl van valamin... De min is? Arról lenne szó, hogy a politikától, annak ígérgetéseitől, önmagát fenntartó, önmagát megmagyarázó vitáitól terhelt lakosság akár dönthet így is? Talán, bár annyi bizonyos, a pártkötődések elég erősek, a civileknek nehéz a dolguk. A magam részéről mégis örülnék ennek a kicsit talán depolitizáló túlnyerésnek, amit igazából szerencsésebb lenne térnyerésnek hívni.

A hétvégén jó sorsom egy nézőtér kellős közepére ültetett le. A megyei közgyűlés alelnöke, dr. Medgyasszay László mondta a köszöntőt a Lippentő néptánccsoport évzáró nagy gálája előtt, név szerint szólítva meg a nézőtéren helyet foglaló képviselőket és természetesen Balogh Józsefet, Győr polgármesterét. Pedig ez az este nem a protokollról szólt. Sokkal inkább arról, ahogy ezt az alelnök is kiemelte, hogy van egy csapat gyerek, akik a szüleikkel együtt helyet keresnek maguknak, miután kidobták őket az együttesnek eddig helyet adó intézményből. Ám a nehéz helyzetben sem szűntek meg! Nem estek apró darabokra. Szervezkedni kezdtek. A szülők, akik eddig csak elhozták a próbára a gyerekeiket, már egy lassan, de biztosan kialakuló egyesület tagjaivá válnak. Arra szövetkeznek, hogy megtartsák saját értékeiket, hogy ápolják a hagyományt, hogy gyerekeiknek lehetőséget teremtsenek a civilek erejével, elszántságával arra, a megtanult k oreográfiákat be is tudják mutatni.
Marad mentsvár a civil kurázsi.
A tánccsoport estje olyan profira sikeredett, hogy a Nemzeti Tánc Színház is megnyalhatná mind a tíz ujját egy ilyen bemutatót látva. Még a polgármester is megjegyezte, mielőtt a szünetben elment, hogy ilyen magas szintű művészeti csoportot nem is tudna kiszolgálni az a hely, ahol eddig voltak. Valamivel segítik majd őket...
Segítsék is, ez elvárható, a civileknek mindig is szükségük volt arra, hogy az általuk megválasztott testületek támogassák őket. A legfontosabb azonban, a csoport mellett már ott vannak a civilek. Azok a civilek, akik az igazi erőt képviselik, ha van türelmük, ha van hitük. Ha tisztában lesznek azzal, hogy nem ők vannak a városi közigazgatásáért, hanem az őértük. Ha nem ijednek meg, ha bátran merik kiabálni egy fergeteges produkció után a táncos csoport lelkeinek, koreográfusainak, művészeti vezetőinek: „Csodás vagy, Enikő!”, „Baromi jó vagy, Dezső!” Ha gyerekeik, akik a színpadon csodát élhetnek át annak ellenére, hogy januárban még úgy volt, tizenöt év munkája veszik el egy döntés miatt, azt látják: van értelme küzdeni. A közösség, az egyszerű összefogás eredményre vezethet. Éljen a nép! Éljenek a táncosok! Éljenek a néptáncosok és szüleik, rokonaik, barátaik! Éljenek azok a civilek, akik nem azzal foglalkoznak, kitől mit kapnak, hanem azzal, kinek mit adhatnak!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tart a pollenszezontól?

Tovább olvasom