Délmagyar logó

2017. 07. 26. szerda - Anna, Anikó 16°C | 26°C Még több cikk.

Érdi Tamás ad koncertet a soproni közönségnek

Érdi Tamás ad jótékonysági koncertet a Liszt Ferenc Konferencia- és Kulturális Központban szombaton este hét órakor. A világszerte ismert zongoraművész koraszülöttként, hibás inkubátorkezelés következtében elvesztette látását. A fellépés kapcsán a fogyatékkal élők sorsáról és terveiről, céljairól kérdeztük Érdi Tamást.
– Mit jelent számodra a fogyatékosok világnapja és az, hogy ezen a napon jótékonysági koncertet adsz?
– Sok-sok jótékonysági koncertet adok. Szeretek segíteni másokon. Eddigi életemben olyan fantasztikus emberekkel találkoztam, akiknek sose tudom meghálálni, amit tőlük kaptam. Kezdhetném a felsorolást a szüleimmvel, a rendkívüli tanáraimmal – bizony nélkülük nem lennék itt, ahol vagyok. Nekik csak azzal tudom a hálámat kifejezni, ha én meg másokon segítek s a szeretetüket továbbítom. Minden évben, most már ötödször játszottam veszprémi fogyatékostársaim javára, akik kirándulnak az általam összegyűjtött pénzből. Amikor megérkezik a köszönő képeslap, nagyon boldog vagyok. De felsorolni se tudom azt a sok koncertet, amit a Lions és a Rotary klubok szervezésében adtam, s külön hálás vagyok a Fabini- alapítványnak az Együtt Koncertek szervezéséért, ebben a sorozatban rendszeresen látókkal koncerteznek a vakok, ugyancsak jótékonysági célokból.
– Miért tartod fontosnak, hogy a soproni közönségnek játszhass? Van-e valamilyen személyes kapcsolat vagy korábbi élmény, ami az itteniekhez fűz?
– A bécsi zeneakadémián Joó Imolánál tanultam, és Torontóban, a Királyi Konzervatóriumban Leon Fleishernél végeztem el felsőfokú zenei tanulmányaimat, mert a budapesti zeneakadémián „túlkorosnak” nyilvánítva még csak nem is felvételizhettem. Emiatt eleinte többet koncerteztem külföldön, mint Magyarországon. Huszonöt országban jártam eddig, és Amerikában is sok-sok államban adtam koncerteket.
Játszottam a Carnegie Hallban, a Lincoln Centerben, koncerteztem a Torontói Szimfonikusokkal, az Izlandi Szimfonikusokkal, de Magyarország városaiból csak 2002 után kaptam meghívásokat.
– Most persze már nem panaszkodhatom, mert lassan itthon is megismernek. De talán érthető, hogy boldog voltam, amikor tavaly a Művészetek Palotájában soproni sorstársaim megvártak a koncert végén, és felkértek erre a mostani jótékonysági koncertre, aminek mondanom sem kell, nagy örömmel teszek eleget, mert szeretném, ha a soproni közönség is megismerne.
– Miként bontakozott ki zenei érdeklődésed? Milyen hangszerrel „próbálkoztál”, mielőtt a zongora mellett döntöttél?
– Ötéves lehettem, amikor vörösberényi házunk egyik szobájában rátaláltam dédapám zongorájára és elkezdtem rajta pötyögni. A hosszú utak során, amikor Amerikába repültünk műtétekre, anyukám mindig komolyzenét rakott a fülemre, s azt hallgattam. Mozart volt a kedvencem. Hamar rájöttem, hogy a zongora az egyetlen hangszer, ami nekem tetszik. Kaptam ugyan egy fuvolát és egy hegedűt kiskoromban, de azonnal letettem őket, amikor kipróbáltam a hangjukat, és gyorsan „mentem vissza” a zongorához.
– Melyik koncerted volt a legemlékezetesebb számodra?
– Erre a kérdésre nehéz a válasz, mert nincs leg, csak sok-sok nagyon kedves emlék. Eszembe jut például, amikor először súgták a fülembe, hogy állva tapsol a közönség. Ez inkább külföldön szokás, bár most Kecskeméten is felálltak az emberek, amikor a Rotary szervezésében adtam egy jótékonysági koncertet. De nagy öröm volt számomra, amikor Amerikában egy olyan koncertsorozatra hívtak, ahol több száz egyetemistának kellett játszani. Az ő lelkesedésük és rajongásuk, s kérdéseik áradata semmihez sem hasonlítható. De a legutóbbi felejthetetlen élményem mégis ezen a nyáron volt, ahol Chopin monumentális szobra alatt játszhattam több mint háromezer varsóinak. Meghatottságom nemcsak Chopin közelségének és a varsói közönségnek szólt, hanem megtudtam, hogy ezt megelőzően itt még nem játszott magyar zongorista, és eddig csak Chopin-mű hangzott el ezen a helyen. Engem viszont felkért a műsor vezetője, hogy a Bartók-évre való tekintettel és a lengyel–magyar barátság jegyében Bartókot játsszak ráadásnak. Nem volt akármilyen érzés Chopinnek Bartókot játszani! S hogy talán mégis ez az utóbbi idők legkedvesebb emléke, ahhoz az is hozzájárult, hogy a koncert után azonnal meghívtak jövőre Chopin szülővárosába és a Paderewski Központba.
– Milyen zenével kapcsolatos terveid, céljaid vannak a jövőt illetően?
– A napokban fejeztem be hatodik CD-felvételemet Liszt és Bartók műveiből, talán karácsonyra a boltokban lesz a lemez. Soproni koncertem másnapján Balatonfüredre utazunk, másnap este ott játszom. Majd 13-án a Budai Gyermekkórház javára adok koncertet, 16-án pedig gödöllői koncertem lesz. 26-án karácsonyi koncerten Vásáry Tamással Mozart kétzongorás versenyművét adjuk elő a Budapesti Kongresszusi Központban. Jövőre háromszor koncertezem a Művészetek Palotájában, amiből a karácsonyi Debussy–Liszt szólóest lesz talán a legnagyobb kihívás. Pécsett Kocsis Zoltán vezényletével játszom Chopin e-moll zongoraversenyét, májusban pedig lesz egy kanadai–amerikai koncertkörutam. Tavasszal Mozartot játszom Londonban Vásáry Tamással, és ősszel Róma környékén két Liszt-fesztiválra kaptam meghívást. Ennek is nagyon örülök, szeretek azokon a helyeken zongorázni, ahol a zeneszerzők éltek és alkottak. Ennek rendkívüli varázsa van számomra. No és majd elfelejtem, a tavaszi fesztiválon Szegeden Keszei Bori opera-énekesnővel adunk koncertet.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Erotikus bárban fotóztak le két szlovákiai magyar poltikust

Erotikus videofelvétel borzolja a kedélyeket Szlovákiában. Múlt héten megjelent az interneten egy… Tovább olvasom