Délmagyar logó

2017. 04. 25. kedd - Márk 6°C | 20°C Még több cikk.

Erhók emlékére

A fiatalembert Kuti Arnoldnak hívták, de mi, a barátai csak Erhóknak szólítottuk. Egy nagyon vidám természetű kamasz volt, aki a Gábor László-szakiskolában tanult burkolónak. Annak ellenére, hogy még csak 17 éves volt, komoly tervei voltak, előre gondolkodott és csak jónak tudta elképzelni az életét. Nagyon komolyan gondolkodott a jövőről, hisz úgy érezte: az ő feladata is, hogy segítsen édesanyjának a húga nevelésében. Hobbija a graffiti volt. Igaz, hogy ez valamilyen szinten elítélendő, de roppant tehetséges volt, nagyon szépen rajzolt. A többiek, a barátai és a graffitisek egy kicsit hősként is tekintettek rá. Folyton nevetett a maga sajátos, mindenhonnan kihallatszó, vidám módján. A parkban volt egy közös padunk, ahol naponta, kétnaponta találkoztunk.

Mióta megtudtuk, hogy meghalt, mindennap a padon ülünk, és várjuk, hogy egyszer csak felbukkanjon, kinevessen bennünket, hogy mennyire sikerült a tréfája, mindenki elhitte, hogy meghalt. De a józan eszünkre hallgatva tudjuk, hogy erre már nem kerülhet sor. Társaságunkban szinte ez az első eset, mikor a halállal találkozunk és nagyon nehezen tudjuk feldolgozni. Szeretnénk valamilyen emléket állítani ennek az értelmetlen, és a felnőttek szerint is vérlázító halálnak, de nincs erre igazán szavunk. Graffitistársai már búcsúznak tőle, a városban található rajzai mellett már megjelentek a „R. I. P. Erhók!” feliratok. A barátai is ezzel a felirattal kívánnak tőle elbúcsúzni. Ma temetik. Többet nagyon nem akarunk mi, fiúk, csak elsírni egy kicsit, hogy mennyire hiányzik egy jó barát, aki mindig ott volt, ha segíteni kellett, mindenkire mindig volt ideje és szeretete.
Erhók barátai
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sportfogadási őrület a világbajnokság alatt

3,3 milliárd forinttal is több pénz foroghat a sportfogadási piacon a németországi… Tovább olvasom