Délmagyar logó

2017. 11. 18. szombat - Jenő 5°C | 8°C Még több cikk.

Ezúttal Stephen King retteghet?

Egy - a műfaj szabályai szerint szinte kötelezően - angol néven publikáló, ám valójában magyar szerző kezdeményezésére kerül sor 2003. júl. 31. – szept. 16. között az 1. Bestselleríró Világbajnokságra.

A döntőbe meghívott versenyzők alfabetikus névsora (a versenykiírást valamennyiükhöz eljuttattuk, a kihívást elfogadók névsora aug. 14-én lesz végleges!): Michael Chrichton, Robin Cook, Ken Follett, John Grisham, Stephen King, Nora Roberts, J.K.Rowling, Wilbur Smith, Danielle Steel és a kihívóként szereplő, magyar származású Michael Crawford.
A világbajnokság nyílt, ezért arra bárki nevezhet a kihívottakon kívül is! A Ponte Press kiadó vállalta, hogy megrendezi a verseny magyarországi fordulóját.

Michael Crawford honlapja tanúsága szerint egy magyar származású amerikai állampolgár, akinek fiatal kora ellenére igen kalandos az életútja.

- A weblapon található információknak legalább egy része használható lenne, ha valaki rólad akarna írni?

- Nem, azokból egy szó sem igaz. Illetve a születési dátum stimmel, bár volt, amikor korábbi dátum szerepelt a vázlatokban. Maga az életrajz is a szórakoztatás része, az olvasónak nyújtott szolgáltatás, ha úgy tetszik. Emellett remek alapanyag egy esetleges „önéletrajzi" regényhez. Divatos szóval valóságshow, csak itt nem egy tévéműsor próbál teljesen ismeretlen átlagemberekből csinálni „valakiket", én valóban írtam egy regényt, és erre próbálom felépíteni magamat. Írok, mindeddig szépirodalmat, de hát Magyarországon pályakezdő íróként szinte a nullával egyenlő az esélyed a megjelenésre. Bár kaptam már ajánlatot, remélem, lesz is a dologból valami.

- A bestseller és a szépirodalom között aligha van átjárás, tehát ha valakit összefüggésbe hoznak a könnyedebb műfajjal, az már nem tud váltani. Nem félsz ettől?

Ismerkedjen meg a verseny szabályaival! >>
- Nos, az ember valóban megijed, ha arra gondol, hogy Stefan Zweiget szinte kiradírozták az irodalomtörténészek népszerű könyvei miatt, pedig mégis csak ő jegyzi a Sakknovellát, aminél jobbat nem kell írnia senkinek. Másfelől viszont ott van Hemingway, akiről nem egy tanulmányban olvastam, hogy a párbeszédei a giccs és a művészet határán egyensúlyoznak, át kellene értékelnünk, és azért ő egy elég elismert író volt, amellett, hogy jó. De említsünk olyan példát, ami közelebbi: a nemrég Nobel-díjat kapott Kertész Imre a kezdeti időkben korántsem olyan fajsúlyos témákkal foglalkozott, mint a Sorstalanságban, gyártotta a nem éppen Moliére-i vígjátékokat. De attól még ő a Sorstalanság írója, a többi meg kit érdekel? Nagyon szép az, hogy te csak a művészetnek élsz, de azt nem lehet délután négytől éjfélig. Ahhoz, hogy írhassak jót, írnom kell közepeset is. A Doc Hollywood című filmben, amikor a fiatal, tehetséges orvos otthagyja a kórháza beleseti osztályát és plasztikai sebész lesz, azzal nyugtatja magát, hogy a sok zsírleszívásból teremti meg annak a lehetőségét, hogy a tényleg rászorulókon segíteni tudjon. Én is valami ilyesmivel nyugtatgatom magam. Gondolj bele abba is, hogy a művészetet mindig is támogatni kellett, Leonardo-t ma mobilszolgáltatók ostromolnák egy reklámspotért, a saját korában minden pillanatban függött Borgiától, X. Leótól vagy a francia királytól, az ő pénzük nélkül éhen halt volna. Melyik kínosabb? Mára legalább annyit fejlődött a világ, hogy van rá esélyed: magadnak teremtsd meg az anyagi biztonságot.

- A bestselleríró világbajnokságot miért hirdetted meg?

- Először csak az piszkálta a csőrömet, hogy milyen mennyiségben árasztják el a színvonaltalan ponyvák a könyvesboltokat. Tehát egész egyszerűen elfogott az érzés: én ezeknél jobb vagyok, valamibe egyszer belenyúltak, azóta meg a telefonkönyvet is ki lehet adni a nevükkel, de nem igaz, hogy nem lehet ezt ennél jobban csinálni. Elszörnyedtem, valahányszor kinyitottam egy a sikerlistákat vezető könyvet. Azért azt hozzá kell tennem, hogy a kihívottak között van olyan, aki szerintem szórakoztató dolgokat ír.

- Komolyan gondolod, hogy ezek a befutott szerzők választ adnak majd a kihívásra?

- A kilenc kihívott már valóban befutott és valószínűleg tekintélyes anyagi jólétben él, ezért majdnem semmi érdekük nem fűződik ahhoz, hogy részt vegyenek a világbajnokságon. Csak veszíthetnek vele, ha kiderül, hogy bárki a többiek közül megelőzi őket, viszont ha ők nyernek, az még dobhat egyet az eladásaikon. Képzelj el egy haskötőt egy könyvön a következő szöveggel: „A bestseller író világbajnokság győztesének legújabb regénye." A hiúságukra alapoztuk az ötletet. (Amikor többes számban beszélek, azt akarom érzékeltetni, hogy az ötlet megvalósítása a már a kidolgozásában is részt vevő kiadóm, a Ponte Press munkatársaira vár.) Persze figyelembe vettük azt is, hogy esetleg csak páran vállalják, a legrosszabb esetben senki sem. Ez esetben persze olyanokat fogok nyilatkozni, mint a futballcsapatok edzői, konkrétan: „abból is látszik, hogy jobbak lettünk volna, hogy nem mertek kiállni ellenünk." A világbajnokságra ez esetben is sor kerül, hiszen azon amatőrök is indulhatnak. Azért hirdettük meg amatőröknek is a versenyt, mert szeretnénk a kiadóval lehetőséget biztosítani még ismeretlen tehetségeknek az írásra. Tehetségek után kutatunk. Rengeteg lehetőség van még a műfajban, a sci-fi-ben például korlátlan lehetőségeket látok, ám az ebben a műfajban készült írások töredéke nevezhető színvonalasnak, és jut tovább a „lövöldözős-kardozós-partraszállós" kliséknél. Pedig lehetne írni Solarisokat is. Olyanokat keresünk, akik valami újat tudnának hozni ebbe a műfajba, és nyilvánvalóan olyanokat, akik népszerűek, akiket megéri kiadni, mert veszik a könyveiket.

- Elég valószínűtlenül hangzik, hogy asztalfiókokban lennének a műfaj remekei.

- A Harry Potter szerzője - ha jól emlékszem – nyolc kiadóban járt, mire végre a kilencedik meglátta benne a lehetőséget. Ha pusztán az anyagiakat nézzük, mert a mesesorozat színvonala más kérdés, a nyolc kiadóvezetőnek a helyében feladnám a szakmát és elmennék halat árulni a piacra. Kicsit komolyabb példa: Hrabal, miután befutott a Sörgyári capriccioval, kis túlzással csak benyúlt a fiókjába és kivett onnan egy-egy kész regényt. Remekművek még ezzel együtt sem valószínű, hogy az asztalfiókokban vannak, inkább még nem készültek el.  Johnny Rotten punk zenész egyszer azt kiáltotta le a színpadról a közönségnek: „Legtöbben jobban csinálnátok, mint mi, csak lusták vagytok." A lusták előtt használt egy jelzőt is, ettől most eltekintenék.

- Hová tennéd a bestseller műfaját a többi irodalmi műfaj között?

- Tudom, hogy hol a helye, tudom, hogy mennyit ér elméletileg és forintosítva is. Belevágtam.
De félre ne értsd: én nem azt a bestsellert védem, amit úgy határozunk meg, hogy igen, ez ma a bestseller, nyelvi igénytelenség, képtelen kaladok és jellemek, könnyű fogyaszthatóság. Ez érdektelen, és akkor még elnézően fogalmaztam. Éppen hogy azt szeretném, ha az embereket, akik ma már nem hajlandóak, vagy képtelenek (?) abba energiát befektetni, hogy valami komolyat olvassanak, legalább ilyen könyveken keresztül, szórakozva jussanak valami kis pluszhoz. Az olvasók otthagynak x összeget egy könyvesbolt pénztáránál, amiért szórakozást várnak, ezt meg is kapják, de minőséget is. Azt hiszem, ez a lényege a dolognak. És még egy dolog. A regényt, amiből a Rainman című film készült, tudtommal nem tartja számon az irodalomtörténet, a film mégis jó, a film mégis megérintette az embereket, több tízmillióan tudták meg, hogy egyáltalán léteznek autisták, és valószínűleg többet segített a mozi a pénzgyűjtésben, mint bármelyik egyébként tiszteletre méltó alapítvány. Szóval, ha ügyesen csinálod, még jól is tudsz aludni…

- A Los Angeles Chronicle-sztori ezek szerint már azt az újfajta bestsellert célozza meg?

- Létezik a minőségi irodalom és van a gagyi bestseller, és a kettő között alig születnek írások. Hát én a kettő közé szerettem volna betalálni. Azt senki ne gondolja, hogy maga a szöveg nem olyan odafigyeléssel készül, mintha szépirodalmon dolgoztam volna. Tisztelem az olvasót, ezért értelmes magyar mondatok szerepelnek a szövegben, a jellemek a műfaj engedte korlátokon belül kidolgozottak és hihetőek, a történésekben nagyon sok valóságelem keveredik a fikcióval. Nem megyek alá az olvasói elvárásoknak, hanem megfelelek nekik. A bestsellerek általában alámennek, megkockáztatom, hülyének nézik az olvasót, és ez felháborító. A Los Angeles Chronicle-sztorit a mindenki által használt hétköznapi nyelven írtam, és nincs benne nagybetűs üzenet, mint a szépirodalomban, ez puszta szórakozás, és remélem, az olvasónak legalább akkora, mint nekem volt.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

XXXVIII. Győri Nyári Fesztivál

Június 20-án, pénteken kezdődik a XXXVIII. Győri Nyári Fesztivál. A kilátógatókat idén is… Tovább olvasom