Délmagyar logó

2018. 01. 17. szerda - Antal, Antónia -1°C | 8°C Még több cikk.

Február végén ismerteti a kormány a reformokat

Február végére készül el a Növekedési és Stabilitási Program , amelyet az előzetes tervek szerint a kormány akkor tár a szélesebb nyilvánosság elé - válaszolta a Nemzetgazdasági Minisztérium szerdán az MTI-nek, a strukturális reformok bejelentésének időzítését firtató kérdésre szerdán.
Az NGM annyit fűzött hozzá, hogy a kormány egy olcsóbb és hatékonyabb államot szeretne létrehozni, ennek érdekében a szerkezeti átalakításokat nem szakterületenként hajtja végre, hanem annak egységes kormányzati irányt kíván szabni.

Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter tavaly év végén azt mondta, hogy a 2014-es költségvetési egyensúlyt a minden nagyobb költségvetési tétel felülvizsgálatával járó, strukturális reformprogram biztosítja majd, amelyet a kormány még 2011-ben elindít, és 2012 végéig végrehajt.

A reformok eredményeképp a miniszter szerint 600-800 milliárd forint megtakarítás érhető el a költségvetés kiadási oldalán. A reform során minden nagyobb költségvetési tétel felülvizsgálatát ígérte.

Olvasóink írták

  • 5. s3307 2011. január 13. 14:23
    „én úgy gondolom addig nem lesz felemelkedés,amig vesenyképes termékünk nem lesz és nem ithon fogjuk azokat gyártani,a vállalkozó csak azzal foglalkozik,hogy számla nélkül nővelje bevételét addig sose érjük ütól magunkat,hiányzik a jól működő hazai kisipar,hol a szabó,a cipész ,a jó köműves??de sorolhatnám,hol a jó becsületes munkát végző jó szak ember? tisztelet a kivételnek,de az kevés.”
  • 4. theseus 2011. január 12. 18:02
    „A vége a lényeg:
    "Végezetül, GDP arányosan egészen bizonyosan több pénzt kellene a gazdaság ezen ágazatára fordítani, ha nem akarunk a nemzetközi porondon komoly versenyhátrányba kerülni."
    Úgy nem lehet világszínvonalat elvárni, ha nincsenek meg hozzá a feltételek. Valóban vannak világszínvonalú műhelyek is, ezek tagjai, vezetői inkább hősőknek tekinthetők, hogy a magyar viszonyok között is tartani tudják a lépést.”
  • 3. info 2011. január 12. 17:31
    „"Az oktatott tananyag sokszor elavult, korszerűtlen, gyakran az oktatók is felkészületlenek a szakma legújabb eredményei területén."
    Ezt alátámasztanám még azzal, hogy egyes általános iskolában is előfordul (nem csak magasabb szintű oktatásban) még a tanár sem képes az óra anyagát leadni úgy, hogy a diák föl tudjon arra építve készülni. Pl. csak a földrajz ill. a természetismeretre gondolok egy dolgozatírás alkalmával a megírott dolgozat ´elkallódik és nem a diák írásával kerül vissza a beszámoló "egyes" értékeléssel.
    Tehát a tanár még-csak kötni sem tudja a diák nevét annak személyéhez. Az egyesek nem egy alkalommal kerülnek be felelet nélkül a naplóba, magyarázat nélkül. Évek óta problémás ez a tanár - diák viszony.
    Visszatérve a cikkhez, nyilván az általános iskolában kellene, hogy kezdjük az alapokkal.
    Nem kifejezetten motivált az ilyen oktató-nevelő, csupán csak állás a számára.”
  • 2. Léni 2011. január 12. 17:05
    „Emlékezzünk csak arra, hogy milyen tervei voltak a szocialistáknak a felsőoktatással
    kapcsolatban? Azt akarták, hogy a tandíjrendszer kapcsolódjon a teljesítményhez!
    Aki jól teljesít, lehessen tandíjmentes, aki viszont csak azért jár be az intézménybe,
    mert otthon unatkozik, az fizesse meg a tandíjat és pótvizsgadíjakat rendesen.
    Olyan rossz elgondolás volt ez? Az egyetemisták kint hőbörögtek az utcán, gyűjtötték az
    aláírásokat, a népszavazást úgy Orbán módra meg is nyerték.
    Mit nyertek ők valójában? Semmit! Majd most meglátják, hogy mi mellett kardoskodtak
    annakidején.Mondjam azt, hogy megérdemlik? Nem mondom, mert fiatalok voltak, őket
    ugyan úgy megvezették, mint például az egészségügyet.”
  • 1. frakk 2011. január 12. 16:34
    „Ezt is érinteni fogja
    "A diák nem tanul, az oktató nem követel
    2011.01.12. 10:51 - Mátyás László, a CEU professzora, a közgazdasági tanszék doktori programjának vezetője

    Az utóbbi hónapokban, néhány csendesebb év után, újra fellángolt a vita a magyar felsőoktatás helyzetéről, az egész rendszer átalakításának, újraszabásának szükségességéről. Néhány, a gödörből kitekintő és talán a kelleténél kicsit sarkosabban megfogalmazott gondolattal ehhez az eszmecseréhez szeretnék hozzájárulni. Először talán célszerű meghatározni hogy hol vannak a jelenleg működő rendszer leggyengébb pontjai, ahol mindenképpen valami változásra, változtatásra lenne szükség.

    1. A legnagyobb gond, hogy a jelenlegi magyar felsőoktatás átlagos színvonala gyenge, a kiadott diplomák tényleges tartalma és tudásértéke között pedig óriásiak a különbségek egyes intézmények, karok és szakok között. Az oktatott tananyag sokszor elavult, korszerűtlen, gyakran az oktatók is felkészületlenek a szakma legújabb eredményei területén.

    2. Sok karon illetve szakon a diákok felkészültsége se bemeneti se kimeneti oldalon nem megfelelő, sokszor sincsenek kőbevésett valójában számon kért minimum szakmai követelmények.

    3. Gyakran mind a diákok, mind az oktatók alacsonyan motiváltak.

    4. A kutatás és a felsőoktatás nem igazán integrálódott, inkább párhuzamosan, egymás mellett működnek. Kevés egyetemi műhelyben folyik a világszínvonalat akár csak megközelítő kutatói tevékenység, és az ezzel járó nemzetközileg számon tartott publikációs tevékenység.

    5. A végzős hallgatok száma és ismereteinek tényleges tartalma sokszor köszönő viszonyban sincs a gazdaság és a munkaerőpiac tényleges jelenlegi és előrevetíthető jövőbeli igényeivel. Végeredményben, elnézést a kicsit provokatív éles fogalmazásért, valójában egy ,,átverés" folyik. A társadalom úgy tudja hogy a diákok hasznos, értékes, életük és karrierjük során jól használható ismeretekre tesznek szert, miközben az oktatók többsége nagyon is tisztában van azzal, hogy ez nem feltétlenül van így.

    A diákok, akik közül azért sokan előbb-utóbb rájönnek a turpisságra, racionálisan cselekedve, ,,sztrájkolnak", vagyis csak a papírhoz formálisan szükséges minimumot teljesítik. Ehhez az oktatók gyakran asszisztálnak, hiszen az ,,átverés" leleplezése sokuk számára komoly egzisztenciális következményekkel járna. Vagyis sok helyen létrejött egy negatív spirálba torkolló cinkosság, amolyan ,,szerződés" a diákok és az oktatók egy csoportja között, miszerint a diák nem tanul rendesen, az oktató meg nem követel komolyan.
    Sosem volt igazán jó a magyar felsőoktatás

    A fenti lehangoló kép okai sokrétűek és hosszútávra nyúlnak vissza. Először is talán egy illúzió kissé fájdalmas leszámolásával kellene kezdeni. Be kellene látni, hogy az utóbbi 50-60 évben a magyar felsőoktatás sohasem volt igazán jó, legalábbis nemzetközi mércével mérve nem. Voltak időszakonként kiemelkedő személyiségekhez, tudósokhoz köthető nemzetközi színvonalú műhelyek, ezek azonban legtöbbször elszigeteltek maradtak, sohasem voltak megtermékenyítő hatással az egész felsőoktatási-kutatási rendszerre. A közhiedelemmel ellentétben a magas szintű, igényes felsőoktatásnak ma már nincs hagyománya, kultúrája Magyarországon.

    Ehhez adódott, hogy az utóbbi évtizedben gyökeresen megnövekedett diáklétszámmal (ami általános jelenség a fejlett OECD országokban) nem járt együtt a képzés (elaprózott) szerkezetének átalakítása, a tömegképzés-elitképzés arányainak és tartalmának átgondolása, valamint intézményeinek kialakítása. Ráadásul a finanszírozás sem volumenében, sem az elosztás módjában nem tükrözött egy átgondolt hosszútávon fenntartható felsőoktatási koncepciót. Az is nagy gondot jelentett, hogy a felsőoktatáson keresztül (is) próbáltak meg kezelni olyan társadalmi, szociális, földrajzi, stb. feszültséget, amire a felsőoktatás önmagában teljesen alkalmatlan volt.
    Egy technikus is többet keres

    A fent áttekintett torz rendszernek sajnos súlyos következményei vannak.

    1. Nagy létszámban kerülnek ki a hazai felsőoktatási intézményekből olyan diplomás végzősök, akik a munkaerőpiacon, jobb esetben is, csak valójában diplomás tudást nem igénylő munkakörben tudnak elhelyezkedni, sokszor a technikusi képzettséggel rendelkezőknél is kisebb fizetésért. Egyre inkább azonban a munkát keresők táborát növelik.

    2. A fentiekkel párhuzamosan, bizonyos területeken, a magas tudást igénylő szakmákban egyre inkább munkaerő hiány alakult vagy fog kialakulni, ami az egész gazdaságot hátrányosan érinti.

    3. Növekvő létszámban tanulnak külföldön magyar diákok, és külföldi tanulmányaikat egyre korábban kezdik meg. Míg régebben a külföldi tanulmányokban gondolkodó diákok alapvetően az (akkor még osztatlan) alapképzés után néztek szét a nagyvilágban, addig manapság ez egyre gyakrabban a középiskolai tanulmányok után is felmerül már.

    Ezzel alapvetően két probléma van. Az egyik a kontraszelekció, vagyis, hogy sok esetben azok fognak külföldön tanulni akik megtehetik, és nem elsősorban, vagy nem csak a legtehetségesebbek. A másik, hogy minél előbb megy ki egy diák külföldre, és minél tovább tanul külföldön, annál kisebb a valószínűsége hogy tanulmányai után haza fog jönni dolgozni, vagyis nagy eséllyel ezek a képzett emberfők elvesznek a magyar munkaerőpiac számára. Vagy ha haza is jönnek, akkor a fent említett űrt fogják így betölteni, ami azt jelenti hogy ,,jó állást" magyar diplomával egyre kevésbe lehet majd találni. Ez viszont tovább fogja erősíteni a diákelvándorlást, létrehozva így a második negatív spirált is a magyar felsőoktatásban.

    Ha már a gondokat, problémákat ilyen sarkosan sikerült megfogalmazni, akkor jogosan merül fel a kérdés hogy mi is lenne a teendő. Sajnos aki azt állítja hogy teljes mértékben tudja a választ erre a kérdésre az, jobb esetben is, illúzióban ringatja magát. A világ legtöbb fejlett és feltörekvő országában küzdenek a magyarországiéhoz sokban hasonlatos gondokkal. Számtalan megoldással találkozhatunk, de az világosan látszik hogy általánosan üdvözítő megoldás nincs.

    Az is egyértelmű azonban, hogy van néhány olyan intézkedés, amit érdemes lenne minél előbb meglépni. Célszerű arra is rámutatni itt, hogy rövid távon nincs üdvözülés, továbbá mivel az egyes intézkedések hatásai csak hosszútávon mérhetők fel, a rendszert nem érdemes gyakran változtatni ,,rángatni". Változtatások előtt célszerű a pozitívumokat és a nehézségeket áttekinteni, hogy bármilyen új szabályozással az eddigi eredményeket ne nullázzuk le.

    Amit mindenképpen csökkenteni kellene, az a felsőoktatási intézmények száma és területi elaprózódottsága. Ma több mint 70 felsőoktatási intézmény van hazánkban, ami legalább kétszer annyi, amennyit hatékonyan lehetne működtetni. Meg kellene határozni olyan minimális létszám, szakmai és pénzügyi követelményeket amelyek elérése nélkül nem lehetne felsőoktatási intézményt, kart és oktatási helyet (kampuszt) állami pénzen létrehozni vagy fenntartani. Hangsúlyosan támogatni kellene az olyan kiemelkedő oktatási és kutatási eredményeket felmutató karokat, de még inkább iskolákat-műhelyeket, melyeknél reálisan elvárható, hogy például a doktori képzés színvonala megközelítse az európai átlagot. Továbbá, a valós piaci igényekhez jobban igazodó keretlétszámokat kellene meghatározni, folyamatosan figyelembe véve az elhelyezkedési statisztikákat, a munkaerő piac várható igényeit, ellentétben a felvételizők és a hallgatók igényeivel. Végezetül, GDP arányosan egészen bizonyosan több pénzt kellene a gazdaság ezen ágazatára fordítani, ha nem akarunk a nemzetközi porondon komoly versenyhátrányba kerülni.
    "”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kiürítették a Zala Megyei Kórház egy részét szivárgó etilén-oxid miatt

Kiürítették a Zala Megyei Kórház második és harmadik szintjét a tűzoltók szerdán, mert etilén-oxid… Tovább olvasom