Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

''Fel nagy örömre, ma született, aki után a Föld epedett''

A karácsonyra, a Megváltó születése napjára a keresztény kultúrkör legbensőségesebb egyházi ünnepére a Szegeden köztünk élő tíz, saját önkormányzattal rendelkező kisebbségi csoport tagjai is kitüntető módon emlékeznek. A hagyományápolók jelzik a különbözőség szépségeit, azt meg tudomásul veszik, hogy a szentestét a római katolikusok, a görög katolikusok december 24-én, a görögkeleti ortodoxok pedig január 6-án ünneplik.

A szegedi németek évek óta együtt karácsonyoznak a nemzetiségek házában Fotó: Frank Yvette
– „Ezüstön, aranyon járj!" – mond köszöntőt karácsony alkalmából a romáknál a családfő – idézi a hosszú vers egyetlen sorát dr. Szirtesi Zoltánné, a szegedi cigány kisebbségi önkormányzat tagja. Nem is roma család, ahol a szentestén nem törnek az elmaradhatatlan töltött káposztához bokulit, vagyis kovász nélküli, többször hajtogatott tésztából sült kenyeret. A feldíszített karácsonyfa körül kivilágított szentképek is emelik az ünnep fényét.

De Szegeden nemcsak az etnikai, hanem kilenc nemzetiség is önkormányzatot alakított, és kulturális egyesületet működtet, ahol ápolják a hagyományokat – karácsonykor is.

– A karácsonyfa-állítás divatját megelőzően egy vitorlás hajó makettjét építették az ünnepre – magyarázza Purosz Alexandrosz. A szegedi görögök kulturális egyesülete tagjaként lelkesen meséli, hogy karácsonyi édességhalomban ott a melomakaona (mézes stangli), a vaszilopita (a püspökkenyérhez hasonlatos királypite) is. A templomban megszentelt gránátalmát otthon, az ajtón belépve, széttörik, mert darabjainak szimbolikája utal a jövőre.

– Különlegességként arra emlékszem – fogalmaz Hitri Jenő, a szegedi horvát önkormányzat tagja –, hogy a karácsony előtti vasárnap: az oca, az apák napja, míg az azt megelőző: a materica, az anyák napja. Ilyenkor mézes pálinkával és apróbb ajándékokkal köszöntjük az apákat és az anyákat.

– A szentestén az asztalterítő alá szénát teszünk, így jelképezzük a születés helyét – emlékezik a lengyel vigíliára dr. Biernacki Karol Franciszek kisebbségi önkormányzati elnök. A templomban korábban megszentelt, nagyjából 10 centi átmérőjű, domború és színes, például domborműként a szent családot, Máriát, Józsefet, Jézuskát ábrázoló ostyát megtörik, s miközben a családtagoknak adnak egy-egy darabot, hozzá jó kívánságokat mondanak. A 12 fogásos vacsorát imával kezdik. Az ételek közötti specialitás a barszcz, vagyis a céklaleves. Ajándékosztáskor egy pillanatra kinyitják az ablakot: a meglepetést a lengyeleknél az angyal hozza.

– Német nyelvű dalokat énekelünk, szalmafonatú díszek kerülnek a fára, hagyományos karácsonyi asztalterítőt használunk, aszalt gyümölcsből készült fűszeres teát iszunk, hozzá sokféle ízesítésű kekszet ropogtatunk – avat be itteni ünnepi szokásaikba a dirdnlibe öltözött Tenkné Auer Zsuzsanna a német kulturális egyesület estjén.

– Magyar közvetítéssel került az örményekhez a karácsonyfa-állítás szokása – utal egy tanulmányra a szegedi kisebbségi elnök, Kövér László. E földdíszített fenyő jelképi jelentésében a halhatatlanságot testesíti meg, az élet győzelmét a halál, a fény győzelmét a sötétség felett. A diaszpórában élő örmények többsége – még ha január 6-án is ünnepli a karácsonyt – december 24-én állít fát.

– A kolinkálás, vagyis a karácsonyi ének kántálása az a karácsonyi szokás, amit gyerekkoromban még tartottunk – idézi a múltat Kozma Mihály, a román kisebbségi önkormányzat tagja.

– Tizenhárom nappal később, január 6-án ér véget a böjt, ünnepeljük a szentestét, 7-én és 8-án pedig a karácsonyt – tudatja Roczkó Tomiszláv, a szerb önkormányzat tagja. – Az ünnepi asztal közelébe egy kosárkába, tálkába szalmát teszünk, szimbolizálva Jézus születési helyét. Vacsorára olyan hús kerül az asztalra, ami adódik: van, ahol pulyka, máshol disznó.

Hagyományos böjtös étel a szlovákoknál a guba, amit a karácsony előtti kenyérsütéskor nagy mennyiségben készítettek, hogy az új esztendőig kitartson. Mákkal, mézzel, túróval egyaránt finom.

– A koljdka, a betlehemezés szokása nálunk is él – emlékeztet Sajtos Natália, az ukrán önkormányzatból. – Ahogy az első csillag megjelenik az égen, a szentestén összegyűlik a család. Az ünnepen, a karácsony esti vacsora előtt a legidősebb férfi – nálunk míg tata élt, ő – mondja az imát.
Ahány nép, annyi szokás. De Lukács evangéliumát mind ismeri: „Fel nagy örömre, ma született, aki után a Föld epedett..."

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

SMS 12.27.

Tovább olvasom