Délmagyar logó

2017. 12. 11. hétfő - Árpád -1°C | 13°C Még több cikk.

Feledhetetlen gólok sopronban is

Budapesten a Népstadionban ismertem meg, abban a sportlétesítményben, amely ma már Öcsi nevét viseli. Akkoriban az idegen nyelvek főiskolájának másodéves hallgatója voltam és a Magyar Rádió angol szekciójában a sportmunkacsoport egyik tagja. Ott dolgozott velem egy hihetetlenül jó képességű angol újságíró, Graham Heathcote, aki elvitt a Népstadionba egy nemzetközi mérkőzésre, s jó szerencsémnek, no meg Graham ügyességének köszönhetően a sajtópáholyban foglalhattam helyet más kollégáimmal együtt, fél méterre a magyar futball akkor már bálványának tekintett Puskás Öcsitől.

Az idegen nyelvek főiskolája a Mexikói úton építette a magyar nyelvoktatás és a magyar sportszeretet egyik fellegvárát, s innen jártunk ki társaimmal Kispestre, a Honvéd-pályára megnézni a Honvéd edzéseit, ahol brillantírozott hajú fiatalemberek adták-vették a kerek bőrt, s mutattak a több száz főnyi közönségnek káprázatos dolgokat. Ekkor mát túl voltunk a legendás ’53. novemberi londoni angol–magyar mérkőzésen.
A Wembleyben rúgta Puskás Ferenc élete, legalábbis szerintem, legkáprázatosabb gólját, amikor egy kiváló centerezést talppal visszahúzott Billy Wright elől, majd pedig óriási erővel bombázott az angol válogatott kapusa, Merrick „füle mellett”. Ezt a találatot azóta is a szakemberek és a laikusok egyformán minden idők legszebb, legfurfangosabb találatának minősítették.
A magyar válogatottban többször szerepelt Sopronban az Anger-réti pályán, ahol szintén óriási gólokat ragasztott a kapusok hálójába. Az aranycsapat soproni edzőmérkőzései gyakran az első lépést jelentették a néhány nappal későbbi osztrák–magyar találkozók előtt.
Ha egy társaságba Puskás bevetődött, s megette a kedvenc lecsóját s megitta a két kisfröccsét, olyan szellemes humorral lepte meg asztaltársait, hogy mindenki csak ámult. Ennek ellenére nagyon sok irigye akadt, nagyon sokan nem szerették. Nem járult Puskás Öcsi népszerűségéhez hozzá az a gól sem, amelyet Győrben szerzett, ahol egy alkalommal mindenkit kicselezve a gólvonalon leállította a labdát s vetődve, a füvön csúszva fejelt az üres kapuba. Persze láttunk olyan mérkőzést is Győrben, amikor Fehérvári Alfréd, az ETO labdarúgója kitűnően semlegesítette hősünket.
Öcsi talán legnagyobb mérkőzését mégis Budapesten játszotta 1954 februárjában, havas pályán, az Üllői úti Fradi-stadionban, ahol a Honvéd 9–7-re győzte le a Vörös Lobogó együttesét. Az idősebbek szerint ez volt az a mérkőzés Magyarországon, ahol az aranycsapatot alkotó játékosok megmutatták, milyen az igazi, szellemes magyar foci.
A világ legnagyobb stadionjában, amely fönt van a mennyországban, az égi lelátó előtt 2006. november 17-én reggel 7 órakor összeállt a világ lehető legjobb csatársora: Budai László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc és Czibor Zoltán. Igen, öt csatárról beszélünk, mert az volt az igazi futball, rájuk mindig szeretettel emlékezünk most is, amikor hamarosan a legnagyobbat kísérjük végső nyugvóhelyére.
Weisz Ferenc

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Menedéket kértek

Százhuszonkét magyar állampolgár kért politikai menedékjogot az elmúlt négy hétben Svédországban,… Tovább olvasom