Délmagyar logó

2017. 02. 27. hétfő - Ákos, Bátor 1°C | 13°C Még több cikk.

Felmondás minden áron?

Pénzügyi vezető vagyok egy külföldi cégnél. A főnököm időközben visszament Németországba, az utódja pedig nem egy leányálom. A napi munkám sem mentes a gondoktól: valahányszor úgy érzem, hogy sínen vagyok, egy újabb, megoldhatatlannak tűnő probléma adódik, és ezt egyre nehezebben viselem. Napról napra egyre szilárdabb az elhatározásom: mindegy hová, de innen bármi áron el akarok menni.
D. Pál

„Sokszor úgy felhúzom magam, hogy legszívesebben bemennék a főnökömhöz és odavágnám a felmondásomat az asztalára" – írja. Ne tegye! Nemcsak azért, mert izgalmi állapotban nem szerencsés döntést hozni, hanem azért is, mert tisztában kell lennie a realitásokkal. A munka olyan, mint a hullámvasút: vannak felfelé ívelő szakaszok és vannak hullámvölgyek.

Nagyon tanulságos egyik rokonom története. Robi egy bank belvárosi központjában dolgozott. A közismerten viszonylag lassú banki előmenetelhez képest ő elég gyorsan haladt előre: 26 évesen a vállalati hitelezésekért felelős igazgató „jobb keze" volt. De megmozdultak benne bizonyos ambíciók a függetlenség és a kreativitás kibontakoztatása iránt és elkezdett új állás után nézni. Ahogy nőtt a nem megfelelő állásajánlatok, a hiábavaló próbálkozások száma, ő egyre idegesebb lett. Fél év múltán, egy vidéki termelővállalatnál kezdett dolgozni. „Ha nem is tökéletes az állás, úgy tele volt a hócipőm a bankkal, hogy már bármit elvállaltam volna" – mesélte. Három hónap után Robi belátta: óriásit hibázott. Ehhez képest a banki állása maga volt a paradicsom…

Alapvető hibát követett el és ettől szeretném önt is óvni: a meglévő állását nem egy kedvezőbb lehetőségért adta fel, hanem azért, mert belelovalta magát, hogy bármi áron elmozduljon, mivel „az már kibírhatatlan volt". Sajnos sokan tesznek így, ám az elkeseredés és reményvesztettség kétélű fegyver. Ilyenkor van az – mint azt fentebb láttuk –, hogy néhány sikertelen próbálkozás, illetve állásajánlat után az ember még a nyilvánvalóan nem testre szabottat is elfogadja.

A tanulság: legyen annyi önfegyelme, hogy – hacsak nem ténylegesen elviselhetetlen a helyzet – ne lovalja bele magát egy bizonytalan kimenetelű, esetleg csak rövid távon kecsegtető változtatásba, hanem várja meg, amíg olyan helyet talál, ahol a feladatokkal való azonosulás és – hosszabb távon is – az önmegvalósítás, a szakmai továbbfejlődés lehetősége biztosított.

Pintér Zsolt fejvadász és karrierszakértő

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Apadnak a területfejlesztési alapok

Egyetlen fillér sem lesz a területfejlesztési tanácsok alapjaiban jövőre, ha az Országgyűlés jelenlegi formájában fogadja el a költségvetési törvényt. Ez nagy érvágás lenne az önkormányzatoknak: a megyéből több mint százan 562 millió forintot kaptak idén a három kalapból. Ha a számok nem emelkednek, az azt jelenti, jövőre ezeket a pályázatokat ki sem írhatják a tanácsok. Tovább olvasom