Délmagyar logó

2017. 01. 19. csütörtök - Sára, Márió -7°C | 0°C

Felveri a gaz a miklósmajori laktanyát

Bár a kapuvári önkormányzat többször is igényelte, a mai napig nem kapta meg a bezárt miklósmajori határőrlaktanyát. Az őrs utolsó parancsnoka, Pető Lajos nyugállományú alezredes mesélt 27 évnyi élményeiről.
– Mint a süllyedő hajó kapitánya, úgy hagytam el utolsó vezetőként a miklósmajori határőrlaktanyát – mesélte Pető Lajos alezredes, az őrs sorrendben harmadik, egyben utolsó parancsnoka. Az eredetileg százfősre tervezett laktanyát 1961-ben adták át rendeltetésének, első parancsnoka Kovács József, a következő Karácsony András volt.

Évente 2–3 határsértő

– Én 1979 tavaszán, szinte egyik napról a másikra kerültem a parancsnoki beosztásba. Környékbeli szülöttként más helyre szántam volna magam, de a parancsot ugyebár nem szokás vitatni a fegyveres testületeknél – mesélt az alezredes a kezdetekről. Ahogy mondta, akkoriban ezek a beosztások két-három évre szóltak, Pető Lajos azonban huszonhét évig őrizte a határt a Hanság-főcsatorna mentén.
– Az akkor terjedő szóbeszéddel ellentétben (a határőrség a párt elitalakulata) a nyugati határon inkább a szakmaiság dominált, hiszen egy ország sem szerette volna, ha a határán ki-bejárkálnak az emberek – mesélte Pető Lajos. Elbeszélése szerint a környéken nem volt jellemző a határsértés, 1979–82-ig évente alig két-három esetük volt. A viszonylag kevés esemény is nyomot hagyott a vezetésben, hiszen eredménytelenség esetén mindig a parancsnokot „hozták ki” hibásnak. – Ilyenkor aztán évekre elmaradt a fizetésemelés – mondta az alezredes. Azt azonban hangsúlyozta, parancsnoki ideje alatt a térségben nem volt példa fegyverhasználatra, komolyabb fegyveres balesetre is csak saját katonái körében. Még ’81 januárjában történt, hogy két járőrparancsnok – egyébként barátok – játszott a fegyverével. Az egyik véletlenül elsült és a lövedék gyomron találta a másik katonát. Pető Lajos szerint a mentő nem tudott kimenni a helyszínre, egy terepjáróval szállították be a laktanyáig az akkor már alig élő fiút. A kórházban félnapos műtét után hozták vissza az életbe.
Pető Lajos kisebb hátrányként említette, hogy a nyolcvanas évekig alföldi fiatalokkal töltötték fel az állományt, akik haza- és visszautazásával szinte állandó problémák voltak. A határőrség vezetése 1983-tól kezdte környékbeliekkel és a szomszéd megyéből való katonákkal megtölteni a miklósi laktanyát. Legnagyobb létszámuk hetvennégy határőr volt, a bezáráskor alig harmincfős hivatásos állomány után csukódott be a kapu.

„ Kezeket fel!”

A nyugdíjas alezredes két esetet villantott fel a laktanya életéből. – Még a jelzőrendszer 1989-es felszedésekor történt, hogy egy több mint húsztagú erdélyi családot fogtak el munkatársaim a határon – kezdte az alezredes. A szokásos módszer szerint a laktanyába szállították, majd az ország belsejébe irányították vissza őket. Az eset a következő négy napban rendre megismétlődött, amikor Pető Lajos egyik reggel éktelen géppisztolyropogásra ébredt. – Az ominózus család épp a mostani szarvasmarhatelep felé próbált kilépni az országból, amikor az embereim figyelmeztető lövésekkel akarták megállítani őket. A családot irányító hetvenéves néni futott utolsónak és a „kezeket fel!” felszólításra azt kiabálta vissza a határőrnek futtában: „De hát édes fiam, nem látod, hogy fent tartom a kezem?!” A parancsnok hozzátette, az idős néni végül – családjával együtt – átjutott a határon, de a Hanság-főcsatorna mellett jelet hagyott a határőröknek, hogy ne izguljanak, nem fulladtak bele a vízbe.
A másik történet főszereplője is egy közel húsztagú erdélyi család, akik hetekig bujkáltak a határkörnyéki erdőkben és kukoricásokban. A katonák végül elfogták őket és az őrsre szállították, ahol ebéddel kedveskedtek az erdélyi magyaroknak. A família vezetője, egy szikár, hetvenhat éves, ősz hajú székely a gőzölgő babgulyás láttán végül katonás fegyelmezettséggel, de sírva köszönte meg a magyar katonák ebédjét.

Rosszkedvű, ha ránéz

A nyugállományú alezredes elmondása szerint a napjainkra eléggé elhanyagolt állapotú laktanya láttán sokszor lesz rosszkedvű. A kapuvári önkormányzat már több alkalommal is kérte az országos kincstárat, hogy az épület állagának megóvása és értékének megőrzése miatt valamilyen formában juttassa azt a kapuváriak tulajdonába. (A város önkormányzata ugyanakkor ingyen biztosított telket a Belügyminisztériumnak az új rendőrség felépítéséhez – a szerk.) A képviselő-testület is többször tárgyalta az ügyet, de érdemi lépés mind a mai napig nem történt a laktanya tulajdonosai részéről.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Uniós támogatásra számítanak a reformprogramhoz

Az Európai Regionális Fejlesztési Alapból 32–137 milliárd forint, az Európai Szociális… Tovább olvasom