Délmagyar logó

2017. 06. 23. péntek - Zoltán 21°C | 35°C Még több cikk.

Fészekhátú antilop és lajhárdenevér

Milyen lesz a Föld élővilága ötvenmillió év múlva? Ezt próbálja előre látni Dougal Dixon paleontológus lángelme. Erről szól az evolúció törvényszerűségeinek figyelembe vételével létrehozott, zoológiai tudományos-fantasztikus műnek tekinthető könyve. Magának az embernek, mint fajnak, még két-hárommillió éve lehet – de ez is elég nagyon szembeötlő változásokhoz.
Dougal Dixon ember utáni, tudományos-fantasztikus állatai. Élet az ember után?
– Dougal Dixont komolyan veszi a szakma, lángelmének tartja, aki még „álmodozásait" az evolúció törvényszerűségeinek teljes figyelembe vételével hajtja végre – mondja a magyarul is megjelent, szinte beszerezhetetlen, Az ember után című könyvről Szónoky Miklós, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) geológusa, paleontológusa, nyugalmazott egyetemi docens.

Élőhely nem marad üresen

Az ember eltűnése után élőhely üresen a természetben nem marad: minden üres „ökológiai fülkét" kitöltenek az adott körülményekre szakosodó fajok. Tehát létrejönnek a jelenlegiekből kialakuló, majdani élőlények. Az evolúció jelenlegi irányainak figyelembe vételével Dixon szerint például nem elképzelhetetlen a fészekhátú antilop, a tölgylevelibéka, az erdei liba vagy csüngőmadár, s a lajhárdenevér létrejötte. Tulajdonságaik most is létező állatfajok – mintegy a leendőek „ősei" – tulajdonságainak módosulásával alakulnak ki. Olyan állatok, amelyek rendkívül idegenszerűek lennének a mai szemlélő számára, valószínűleg nem jönnek létre, hisz bármennyire is mások lesznek az életkörülmények ötvenmillió év múlva a maihoz képest, azért elemi eltérés nem lesz majd.

A fészekhátú antilop fő sajátsága: hátán hosszanti csatorna húzódik végig a gerinc menti terület peremszerű kitüremkedésével, és abban fészkelnek majd az atkamadarak. Ez az együttélés a mai növényevők és a róluk az élősködőket eltávolító madarak szimbiózisának továbbfejlődését jelenti – tehát alapvetően nem új.

Fejjel lefelé az előnyért

A tölgylevelibéka a mai békák környezethez való tökéletesedése egyik lehetőségének példája: az állat tölgylevél alakúra módosult. Az erdei liba vagy csüngőmadár fejjel lefelé lóg az ágon, lábán csak két-két, kapaszkodásra alkalmas ujj maradt meg. A lajhárdenevér éppúgy függeszkedik az ágakon, akár egy mai repülő emlős, csak éppen mellső lábai szárny helyett fogókarokká módosultak, ezekkel kapja el kisemlősökből álló zsákmányát – mond példákat Dougal Dixon-féle, lehetséges, jövőbeni állatokra a paleontológus.

Patkány, rovarok

Napjaink élőlényei közül melyek azok, amelyek „holtbiztosan" túlélik az embert? A patkány mindenképpen köztük lesz, hihetetlenül alkalmazkodóképes – a francia kísérleti atombomba-robbantások után továbbra is életben maradtak és szaporodtak a patkányok a robbantásoknak helyet adó szigeten –, és a rágcsálók közt kiemelkedően intelligens. Sokféle rovar ugyancsak túlél minket, a tengerekben pedig megmaradhatnak a már a dinoszauruszok kora előtti idők óta szinte változatlan, tökéletes cápák.

Egy másik, paleontológus-körökben szintén kultuszkötet, a távoli jövőnk felvázolását szintén megkísérlő Az élővilág fejlődéstörténete (szerkesztette: Tasnádi Kubacska András) pedig a leendő embert is bemutatja. Azaz: annak lehetséges változatait. – A könyv szerint úgy tűnik a jelen tendenciák alapján: hatalmas agykoponyájú, gyönge állkapcsú, kezén három (hüvelyk-, mutató- és nagy-) ujjat viselő lény lesz az ember, egy-két millió év múlva – mondja Szónoky Miklós.
E folyamat akkor megy végbe, ha a jelenlegi civilizációs trend nem változik, s az ember egyre inkább „az agyával keresi a kenyerét".

Az agykoponyaméret folyamatosan nő. A gerincoszlopot néhány nagyméretű, megnyúlt-megvastagodott csigolya alkotja majd. A mostani még a négy lábon járáshoz alkalmazkodott, s hosszú távon nem képes a koponyaméret növekedésével egyre nagyobb terhet hordani;.

Otthonunk a Föld

Kézujjaink közül a kis- és a gyűrűsujjat már ma kevéssé használjuk, eltűnhetnek-összenőhetnek. Vagy éppen, mert a számítógép-kezelés létfontosságú lesz, a jelenleginél érzékenyebbekké-kifinomultabbakká válhatnak? De ha például bekövetkezik egy, az egész bolygón végiggördülő nukleáris rombolás, s mindössze egy-két kis csoport marad fönn az emberiségből, a módosulás időlegesen más irányt vehet. De a majdnem-kipusztulást ismét felszaporodás követheti. Lehet, hogy mai szemmel nézve az akkori bolygót nem tudnánk otthonunknak tekinteni? Lehet, de az akkor élő ember majd otthonának tudja tekinteni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ibolya alulról

Történt pedig, hogy néhány napja Oláh Ibolya volt a közszolgálati tévé reggeli napkelésének… Tovább olvasom