Délmagyar logó

2017. 10. 24. kedd - Salamon 9°C | 13°C Még több cikk.

Fogy a magyar!

Házastársi kapcsolatban élő nőként megdöbbenve olvastam a Kisalföld március 20-i számában, hogy a jogalkotók nem reagáltak az Alkotmánybíróság felhívására. Remek! „Ha... 18 éves egyedülálló nő lennék, gyereket szülhetnék biológiai apától, majd művi úton meddővé válhatnék, de, egy híját esmértem örömimnek még: a klónozásom még hiányzik.” Vajon mi késztethet egy nőt ilyen döntésre? Karrier? Állásféltés? Csalódás? Egészségügyi problémák? Tizennyolc évesen lehet-e ebben felelősen dönteni? Amikor a pálya-, illetve párválasztás sem mindig sikeres, s nem tudható, később miként alakul a sorsa. Másrészt milyen az a társ, aki mindezt elfogadja s „jégre viszi” kedvesét? Mindennek lehetnek-e egészségügyi kockázatai, akárcsak az esetek kis százalékában is? S mi lesz a fiatal nőből, ha később életre kel a kódolt gyerek utáni vágy (és az önvád)? Egy – Adyt idézve – „emberek közt járó el nem siratott, bús élő halott”. Úgy rémlik, egyfajta megoldás a férfiaknál is létezik, csak ez visszafordítható. Nem lenne-e praktikusabb ezt választani? Az említett cikk szerint az Alkotmánybíróság a határozatban hét hónapot adott a jogalkotóknak, hogy mérlegeljék más korlátozás bevezetését, ám ez nem történt meg, és várhatóan nem is fog, mivel sem a parlament, sem a kormány nem foglalkozik érdemben az üggyel. De vajon miért ez a passzivitás? Nem ellentmondásos-e, amikor öregedik, fogy nemzetünk? Azért kíváncsi lennék, mi az egyszerűbb egy fiatal nőnek: művi úton meddővé válnia, vagy egy gyermeket örökbe fogadnia? Úgy gondolom, élni kellene az Alkotmánybíróság adta lehetőséggel, a szigorú korlátozások bevezetésével, hisz ez egy életre szóló döntés, s nem utolsó szempont az sem, hogy „fogy a magyar”...

Markó Helga, Győr

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Motorosbemutató a fogyatékkal élőknek

Folytatás az 1. oldalról. Tovább olvasom