Délmagyar logó

2017. 06. 25. vasárnap - Vilmos 22°C | 36°C Még több cikk.

Fogynak a kiskereskedők

Adathalmaz helyett csak egy példa: 1999 májusában a győri Dunakapu téri piacon 230 kereskedővel kötött szerződést az üzemeltető. Ma ez a szám 160 – 170 közti. Az üzlethelyiségek a városban a frekventált helyeken is gyakran cserélnek bérlőt, jó néhány üresen áll. Magyarán: fogynak a kiskereskedők.
A kiskereskedők fogyását a kiskereskedők megyei érdekvédelmi szervezete (Kisosz) titkárától, Nagy Lászlónétól tudjuk, akivel a megyei, illetve az ezt követő országos küldöttgyűlés kapcsán beszélgettünk. Érdekes dolog, hogy miközben a statisztikai jelentések szerint szépen emelkedik a belkereskedelmi áruforgalom, a mikrovállalkozások, egyéni vállalkozások árbevétele drasztikusan csökken. Ezt azt is jelentheti, hogy a kiskereskedők jó része, egyesek szerint akár a fele, belátható időn belül új foglalkozás után kell hogy nézzen, ha meg akar élni valamiből.

Az olcsónál is olcsóbb

Nyilvánvaló, hogy a hagyományos kiskereskedők számára a legnagyobb csapást a multinacionális kereskedelmi cégek hozták. Olcsók tudnak lenni, áraik sokszor még annál is alacsonyabbak, mint a kiskereskedők beszerzési árai. Az a tapasztalat, hogy a multik nemcsak az eladási, hanem a beszerzési piacot is uralják, ők diktálják a szállítónak az árat, a mennyiséget, az időpontot...
A kiskereskedők eddig se voltak erősek, de legalább beszerzéseikben rugalmasak tudtak lenni. Már nem.

Mi kell a vásárlónak ?

A Kisosz megyei titkára tárgyalt megyénk több városának polgármesterével a helyi kereskedők érdekében: vajon a helyi önkormányzatok nem tudnák valahogy behatárolni a multik terjeszkedését ? Igen ám, csakhogy a lakosság igényli a nagyáruházakat. Hiszen például élelmiszer-kínálatuk kiváló, a parkolási, vásárlási körülmények úgyszintén – ráadásul ezekben az áruházakban az élelmiszeren kívül minden van, már ruhanemű is. Alkalmasint ugyanaz a távol-keleti holmi, mint a piaci árusnál, talán kicsit drágábban is, de a vevő szinte belebotlik, nem fog néhány ruhadarabért máshová szaladgálni, hacsak nincsenek különleges igényei. Márpedig egyre inkább nincsenek. Mert fizetni kell a lakásrezsit, enni kell – s az igényes ruházkodás marad a sor végére.
Nem csak a helyi vevők csábultak el a piaci árusoktól, kis üzletekből. Már a szlovák bevásárlóturisták autóbusza se a győri Dunakapu térre megy, hanem valamelyik nagy áruházhoz. (Mint ahogy korábban mi sem a bécsi belvárosi butikokba jártunk...)

Nem partnerek

A kiskereskedők érdekvédelmi szervezete nem a kesztyűt akarja felvenni, hiszen a multik elleni párbaj igencsak reménytelen próbálkozás lenne. Viszont igenis szeretné elérni – továbbra is, már régóta – a kisvállalkozások tőkehiánypótlásának lehetőségét, a tőkeerősítést. Az a tapasztalat, hogy a hitelintézetek nem tartják igazán partnernek a kiskereskedőt. Átmeneti megoldás, ha például fedezetbiztosító szövetkezet alakul. Valójában olyan, a terheket csökkentő kedvezmények kellenének, amelyekkel – nevezhetjük pozitív diszkriminációnak is – talpon tudnának maradni a kisvállalkozók, netán még versenyképesek is lehetnének...

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Természet-

búvár

Megjelent a Természetbúvár magazin legújabb száma. A látványos fotókkal tarkított lapban érdekes… Tovább olvasom