Délmagyar logó

2017. 09. 23. szombat - Tekla 11°C | 19°C Még több cikk.

Fotókon őrzött tanyahangulat

A nyolcvanas évek végén költözött Németországba Stekovics János fotóművész, de még ma is szívesen vállalt kötelességének érzi, hogy megismertesse az ott élőkkel a magyar Alföldet. Stekovics most azt tervezi, hogy Szegedről és környékéről készít kötetet, amelyet majd a német nyelvterület országaiban tesznek a könyvesboltok polcaira.
A Papp Lukács fivérek
Ne lepődjék meg senki, ha Németországban járva valamelyik könyvesboltban olyan album kerül a kezébe, amely a Csongrád megyei tanyavilágot mutatja be. A múlt század nyolcvanas éveiben fotografált felvételek nem csupán a vásárhelyi pusztát ismertetik meg a különlegességre vágyakozó – s a magyar Alföldön tehető kirándulást többnyire egyetlen nagy gulaschos Piroschka-túrának elképzelő – német olvasóval. A hamis-mázos pusztaromantika helyett kemény munkában megedződött magyar parasztemberek portréit kínálja az alkotó Stekovics János, aki egykoron az MTI munkatársaként ismerkedett ezzel a vidékkel.

– Fogalmazzunk inkább úgy, beleszerelmesedtem az Alföldbe, amikor a Dunántúlról Szegedre kerültem. Akkoriban sokan azzal a jó tanáccsal küldtek tanyatúráimra, hogy teljesen fölösleges elővennem a fényképezőgépemet, hiszen ennek a világnak minden szegletét lefotografálták már. Konok felfedezőként én mégis inkább a magam útját jártam. Csongrád megyében – a napi, MTI-s kötelező feladataim mellett – előbb Mártély környékét kaptam lencsevégre, majd következett a vásárhelyi puszta – emlékezett a nyolcvanas évek barangolásaira a Németországban élő művész-vállalkozó.

Stekovics János
– Fantasztikus emberekkel köthettem ismeretséget, akikkel a világ nagy dolgait éppen úgy meg tudtam vitatni, mint pusztai életük hétköznapi történéseit. Láttam lóbetörést Lázár Lajosnál, szemmel követhettem a házimunkát a Papp Lukács fivéreknél. Disznóölést Molnár Ernőnél, kukoricafosztást Molnár Lajosnál fotózhattam, ettem-ittam, együtt mulattam ezekkel a derék parasztemberekkel. Rengeteg időt töltöttem azzal, hogy ezt a – számomra addig teljesen ismeretlen – világot megörökítsem kamerámmal, s még többet azzal, hogy a tanyai emberek bizalmába férkőzhessem. Megérte: a talpig becsületes, kemény, dolgos, hatalmas élettapasztalattal rendelkező emberek barátságára ennyi idő távlatából is jó szívvel emlékezem – mondta el Stekovics János.
A többéves munka eredményeként 1988-ban már összeállt egy kiállítás anyaga – Stekovics képeit a vásárhelyi Tornyai János Múzeumban tekinthették meg akkor az érdeklődők. Majd egyszer csak Stekovics úr eltűnt a szegedi Sajtóházból...

Könyvek Halléból

Stekovics János 1959-ben született Sárváron. Szülővárosában érettségizett, a veszprémi vegyipari egyetemre járt, majd elnyerve egy ösztöndíjat felvették az NDK-beli Merseburgi Főiskolára, ahol mérnök-közgazda szakon szerzett diplomát. Cottbusban mint betanított szigetelő és raktáros keresett márkákat, míg Magyarországra hazatérve előbb tolmács lett Sopronban, majd a Vas Népe című napilap gazdasági rovatában dolgozott. Innen került Szegedre 1985 áprilisában, s az MTI fotóriportereként járta az Alföldet. 1987-ben tagja lett a Magyar Fotóművészek Szövetségének. 1989 januárjától él Németországban, 1992-ben Halle an der Saale városában alapította meg saját kiadóvállalatát.

– Magyarországra hazatérve mostanság már azt hallom: 1989-ben mindenki biztosra vette, rendszerváltozás következik. Nos, én ebből semmit sem érzékeltem, sőt inkább a szocialista rendszer erejét fitogtatta előttem, amikor az állambiztonságnál dolgozó rendőrök arra akartak rávenni, besúgóként segítsem a munkájukat. Ez a megdöbbentő ajánlat adta a végső lökést ahhoz, hogy – miként akkor fogalmaztak – disszidáljak. Történt mindez 1989 januárjában.

Az Alföldről Stekovics akkor sem feledkezett meg, amikor új hazájában kellett megtalálnia a helyét. A magával vitt anyag albummá állt össze, a Zoom című fotós szaklap révén világszerte megismerhették a Lukács ikreket, s németországi kiállításon is falra kerültek már különleges hangulatú pusztai fotói.

– A napi rohanás közepette – merthogy egy vállalkozást Németországban sem könnyű sikeresen üzemeltetni – persze kevés időm marad nosztal-
giázni. Álmodozni viszont tudok. Reményeim szerint hamarosan hosszabb időt töltök el ismét a magyar déli végeken – beszélt terveiről Stekovics János. – Szegedről és környékéről szeretnék albumot készíteni, mert szívesen vállalt kötelességemnek érzem, hogy ezt a tájegységet népszerűsítsem Németországban.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Személyes terek

A magánszférának éppen leglényegibb vetületével, a személyes térrel foglalkozom jelen dolgozatomban.… Tovább olvasom