Délmagyar logó

2017. 05. 29. hétfő - Magdolna 13°C | 28°C Még több cikk.

Gaál Emese: ''Nem várok kivételezést a gáton''

Hatalmas fizikai munka a töltéseken szolgálatot teljesíteni: Gaál Emese, a vásárhelyi Török Ignácz Műszaki, Építő Zászlóalj szakaszvezetője két hete ott tölti és cipeli a homokzsákokat. Esőben és tűző napsütésben sem lehet megállni: a Tisza a gátakon dolgozókat versenyre készteti. A fiatal nő jól bírja a harci helyzetet.
Emese ugyanúgy lapátol, mint férfi bajtársai. A homokzsákcipelést is bírja. A szerző felvétele
Lassan két hete nem mehetett haza családjához Gaál Emese, aki hivatásos katonaként a vásárhelyi Török Ignácz Műszaki, Építő Zászlóaljnál szolgál. Az árvíz miatt fokozott készenlétben van a laktanya minden katonája és tisztje. A fiatal anyukát nyolcéves kislánya, Nelli és férje naponta látogatja, ha a fiatalasszony éppen nem a gáton pakolja a homokzsákot. Általában egy órát beszélgetnek, de volt, amikor meg kellett szakítani a csevegést, mert riadóztatták az állományt: vészhelyzet volt az egyik gátszakaszon.

Tizenórákat dolgoznak

– Nem titok, egyre jobban hiányzik a hosszabb együttlét, talán még a háztartási munka is – mondja a pihenőjét töltő vásárhelyi nő a laktanyában. Ennyi és nem több a megjegyzése a távollétről, és hevesen tiltakozik, amikor arról beszélgetünk, hogy milyen nehéz most a katonaélet.

Emese és törzsőrmester kolléganője, Tóth Gabriella önkéntesen jelentkezett a férfias munkára – a zászlóaljtól ketten képviselik a női nemet a töltésen. Általában naponta tizenórákat dolgoznak, de a parancsnokság és a logisztika ügyel arra, hogy a nyolc óra pihenő mindenkinek meglegyen. Éppen ezért minden erre alkalmas, fedett épületrészben ideiglenes körleteket rendeztek be: tábori ágyon, hálózsákban alszanak.

Ott volt a felgyői gátcsúszásnál

– Attól függően választjuk meg az alvóruhánkat, hogy a vízügyesektől és a védelemvezetőktől milyen hírek érkeznek. Nem egyszer a pizsamánk a gyakorlóruha, és még a surranót sem vetjük le, hiszen a készenlét azt jelenti: egy órán belül el kell hagyni a laktanyát – magyarázza a szakaszvezető, aki 2001-ben barátnője élménybeszámolóit követően szerződött a hadsereghez. Azóta már húga, Edina is a seregben szolgál, pedig a lányok szülei – az édesanya óvónő, az édesapa ács – távol állnak a katonaélettől. Emese viszont kimondottan szereti az egyenruhás hétköznapokat, békeidőben reggel fél nyolctól délután négyig dolgozik. Fizikailag jól bírja a terhelést, hiszen sportiskolába járt, rengeteget úszott. Így aztán a gáton is megállja a helyét.

– A fiúk rendesek, mindig mondják: pihenjünk. Úgy gondolom, ha már jelentkeztem erre a munkára, nem várhatom el, hogy kivételezzenek velem – jelenti ki Emese a körtvélyesi töltésen, ahova időközben kiérünk egy terepjáró UAZ-zal. A szakaszvezető nő ott volt a felgyői gátcsúszásnál, ahol a vízben állva, vv-felszerelésben, azaz vízhatlan vegyvédelmi védőpapucsban pakolták a homokzsákokat. De szorgoskodott a többiekkel együtt, és töltötte, pakolta a két-három lapát homokkal megrakott zsákokat Nagyfánál, Körtvélyesen és Hékéden is.

Üdvözlet tapssal

Volt, amikor az esővel küzdöttek, most viszont a tűző napsütés nehezíti a munkát. Aki nem keni magát rendszeresen naptejjel, az bizony gyorsan leég a vízparton, ahol jobban fog a nap. A katonák a néhány perces pihenők alatt a teherautók, a homokhegyek árnyékába húzódnak. Emese leleményesen a fejére helyezi a védőkesztyűt, nehogy napszúrást kapjon, majd sorba áll csajkájával az ebédért.

– Bőven kapunk ételt. A seregben jól tudják, a katonának enni kell, hogy jól teljesítsen. A gombás ragulevestől a pörkölteken keresztül a sült oldalasig minden megtalálható a menüben. Sőt műszakpótlékként konzervet, csokit, kávét is kapunk – mesél az ellátásról a katonanő, aki azt mondja: soha nem felejti el azt a pillanatot, amikor elcsüggedve, fáradtan ült a teherautón, és kinézett a platóról. Egy idős néni kint állt háza kapujában, és tapssal üdvözölte a katonákat. Az edzett nő nem titkolja: egy pillanatra elérzékenyült, a szíve egyre hevesebben vert.
– Jól éreztem április közepén – az emberek várják a segítséget, számítanak a katonákra.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Milyen a város kulturális élete?

Tovább olvasom