Délmagyar logó

2017. 01. 21. szombat - Ágnes -11°C | 0°C Még több cikk.

Gazdátlan hagyaték

Mit szólna hozzá, ha egyszer csak idegenek kopogtatnának ajtaján azzal, hogy váratlan örökség hullott az ölébe?
Egy budai villa, egy amerikai bankbetét vagy egy értékes ékszer formájában, melyet ismeretlen nagybácsi hagyományozott. Ugye hihetetlen, pedig előfordulhat.

Örökös nélküli hagyatékok jogos tulajdonosait keresik az örököskutatók. Nagy értékű ingatlanok, ékszerek, bankbetétek „hullanak" a boldog gyászolók ölébe. Soha nem ismert nagybácsik, nagynénik után jár a juss. A szakma legnagyobb ügye 21 millió dolláros volt. Magyar szakemberek is dolgoztak rajta. Volt, akinél már kétszer is hozták az ezúttal „öröm" gyászhírt az örököskutatók. Ön visszautasítaná a váratlan szerencsét? Akadt, aki így tett. A szakterület egyik legjobb hazai ismerőjével, Eötvös Györggyel beszélgettünk.


– Miért kezd valaki családkutatásba? Az eredetileg faiparos végzettségű Eötvös Györgyöt csak nem jól csengő vezetékneve „ihlette meg"?

– A mi családunkban is éltek régi, szép történetek az ősökről. Mint a legtöbb szakmabeli, először én is ezeknek akartam utánajárni. Így kezdtem 1990-ben, teljesen hozzá nem értőként. A történetek jó része persze nem volt igaz, ami eleinte bosszantott. Az elmúlt lassan két évtizedben aztán megtanultam, hogy ez a normális. Minden család a szép emlékeket szereti megőrizni és a kellemetlen dolgokat igyekszik elfelejteni. Ezért nem is mindig hálás feladat szembesíteni a ma élőket a múlt tényeivel.

Eötvös Györgyöt
Eötvös György

– A hobbiból aztán 1992-ben „üzlet" lett. A rendszerváltás idején ennyire divat lett az ősök kutatása?

– 1992-ben alapítottam meg első cégemet. Igen, valóban volt egy divathullám, de generált valamennyi kutatást a kárpótlás is. Egyre több hazalátogató, majd hazatelepülő, külföldön élő magyar kezdett érdeklődni a családi múlt után. Mára nagyon megváltozott a családfakutatás technikája.


– Az 1990-es évek közepén váltottak az örököskutatásra. A piac követelte meg a profilváltást?

– Egyszerű a válasz. A családfakutatás nem egy folyamatosan jól profitáló üzlet. Legalábbis professzionális szinten, megfelelő infrastruktúrával, kutatói létszámmal biztosan nem az. Nemcsak nálunk, sehol a világon nem működnek irodák, amelyek csak családfakutatásból élnek. Tudom, hogy vannak a piacon rövidebb-hosszabb ideig cégek, de ezek általában egyszemélyes kutatók minimális költséggel. Az örököskutatás biztosabb és jövedelmezőbb, bár kétségtelenül nagyságrendekkel nagyobb befektetést igényel, ami nagyon lassan térül meg.


– Mit is takar tulajdonképpen az örököskutatás?

– Mikor valaki meghal, közjegyzői eljárás keretében kerül az örökösökhöz a hagyaték, mely lehet vér szerinti vagy végrendeleti öröklés. Amennyiben nincs ismert örökös, akkor a közjegyző némi keresés után az államnak adja át a hagyatékot. Ezeken az ügyeken dolgozunk mi és keressük meg az örökösöket.


– Amikor az örököskutatók egyesületet alakítottak, célként fogalmazták meg az örököskutatást mint a társadalom számára hasznos tevékenység elismertetését. Miért is hasznos ez az egyszerű halandónak, aki nem vár és nem is számít váratlan örökségre?

– Sokéves statisztikánk szerint kilencven százalék felett van az eredményességünk. Tehát ilyen arányban találunk örökösöket. Ha nem lennének örököskutatók, az általunk megtalált emberek soha nem részesülnének az őket megillető hagyatékrészben.


– Kik lehetnek jogos örökösök? A törvény szerint hányadízigleni rokonnak jár még a hagyaték?

– Elsősorban egyenes ági örökösök jönnek szóba. Gyerek, unoka, szülő, sőt, volt egy esetünk, hogy a nagymama örökölt az unokájától. Ha nincs egyenes ági örökös, akkor a távolabbi rokonok következnek. A legtávolabbi örökös lehet az örökhagyó elsőfokú unokatestvére és annak akárhányadízigleni leszármazottja.


– Jelenleg hányan foglalkoznak itthon örököskutatással?

– Professzionális módon rajtunk kívül még egy cég. Vannak családfakutatók, akik időről időre belebotlanak egy-egy hagyatéki ügybe. Sok esetben nem a saját hibájukból vétenek, hanem egyszerűen nincs meg sem a tárgyi, sem az anyagi hátterük az ügyek végigviteléhez, nem ismerik az ügymenetet és ez nem vezet sok jóra. Van például egy New York-i ügy. Megtaláljuk az örököst, szerződünk vele. Beszerezzük az anyakönyveket, lefordíttatjuk a dokumentációt, hitelesítjük. Tudni kell, hogy melyik bíróság milyen hitelesítést kér. Kikerül az anyag és az esetek többségében a New York-i bíróság kér személyes meghallgatást. Ekkor meg kell szervezni az utat, odakint szállodát, tolmácsot szerzünk. Az összes költséget cégünk, a Családfa Kft. viseli annak reményében, hogy a kiadások megtérülnek, ha átadják a hagyatékot. De ha nem, akkor elbuktuk. És itt csak egy ügyről beszéltem, ám nekünk jelenleg több száz ügyünk van folyamatban.


– Milyen reakciót vált ki az emberekből, akikhez bekopognak munkatársai, hogy örökölt egy budai villát, vagy éppen több százezer dollárt egy soha nem látott amerikai nagybácsitól?

– Van, akinek az az első reakciója, hogy megpróbálja még a testvérét is letagadni, hátha nem tudunk róla és így neki több marad. Van, aki visszautasítja, mondván, hogy neki nem kell a más pénze. Vannak, akik eljátsszák a szenvedő gyászolót, holott tőlünk szereznek tudomást róla, hogy negyven éve nem látott rokonuk meghalt. Egy dologgal azonban mindig találkozunk és ez a bizalmatlanság.


– Nyilván találkoznak érdekes esetekkel is.

– Természetesen vannak egészen furcsa esetek. Egy cseh ügy jut eszembe elsőként. Észak-Csehországban magyaráztuk, micsoda váratlan szerencse érte a jóembereket. Ötmillió amerikai dollár volt a hagyaték összértéke, mire kiderült, hogy az anya családja után egyszer már örököltek. Ezek után érthető, miért volt olyan bizalmatlan mindegyik. Egy másik ügyben meg az volt érdekes, amikor az örökösök nálunk találkoztak az irodában és ott döbbentek rá, hogy a többiek mégis életben vannak. A háború óta nem látták egymást.


– Milyen jellegűek a hagyatékok és mennyi volt a legnagyobb örökség értéke?

– Az esetek többségében ingatlanról van szó. Előfordul aztán betétkönyv, nagy ritkán értékesebb festmény vagy ékszer. A szakma történetének legnagyobb hagyatéki ügye tudtommal 21 millió dollár körül mozgott, melyen mi is dolgoztunk. Sajnos csak egy szeletén.


– Bárkiből lehet szerencsés örökös?

– Bárkiből, sőt, volt olyan ügyfelünk, aki már kétszer is örökölt.

Olvasóink írták

  • 2. online 2009. november 14. 16:24
    „Ez semm. Ha ez az a cég amelyik pécsi irodát bíz meg a környékbeli ügyek intésével, akkor a jutalékuk háromszor 1/6 rész, plusz a Szegeden megbízott ügyvédi iroda jutaléka, erre jón az örökösödési illeték stb.”
  • 1. gerbera 2009. november 14. 15:46
    „Jó is a hirtelen örökség ,csak az gond vele ,hogy több mint egy évig ül rajta közjegyző,majdnem egy évre halálozás után van az első hagyatéki tárgyalás, második rá három hónapra ,,következő 2010-ben,nem kutatja fel minden(pedig az volna a dolga) az ágazati örökösöket , húzzák halasszák a pénz átadást ,addig még a pénz elértéktelenedik,,nem csekélység a közjegyző munka bére ,óra dija 40 ezer forint ,jól értette az olvasó, negyvenezer órabére van egy jogi tudornak.Csak ennyit a ,hogyan működik jogi csűr-csavar,.... OTP addig is használja a pénzt......tapasztalatból tudom ....most már csak az kérdés ,hogy hozzá jutunk e a törvényes örökséghez,,,ha meg kapjuk egy gyufásdobozt ér........”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vadásznak a munka nélkül maradó rádiós sztárokra

Jövő szerdán hallható utoljára a Danubius és a Sláger Rádió. Az ismert műsorvezetők nem tűnnek el az… Tovább olvasom