Délmagyar logó

2018. 09. 26. szerda - Jusztina 6°C | 16°C Még több cikk.

Giccs: az ízlés zsákutcái

Az ókor óta létezik az ilyen beszélgetéseket eleve megkerülő gondolat: az ízléssel nem érdemes és nem is lehet vitatkozni, mindenkinek olyan amilyen, nincs mit beszélni róla. Mégsem ment fel senkit rossz választása alól az, hogy neki „ez tetszik".

Ha megkérdezünk valakit, mi a véleménye egy képről vagy egy épületről gyakran megelégedünk a válaszban egy olyan kijelentéssel, hogy a dolog tetszik vagy nem tetszik. Ritkán kezdjük firtatni a miértet, nem jut eszünkbe megkérdezni és meghallgatni az indoklást - mintha sejtenénk, hogy a legtöbbször nincs is bővebb magyarázat. A modern művészet
előtt értetlenül álló vagy azt csak érteni vélő közönség igazából sokszor felkészületlen a megfogalmazásra. Berögzült, otthonról hozott, konzervatív véleménnyel rendelkeznek és ezzel nehéz vitába szállni.

Az ókor óta létezik az ilyen beszélgetéseket eleve megkerülő gondolat: az ízléssel nem érdemes és nem is lehet vitatkozni, mindenkinek olyan amilyen, nincs mit beszélni róla. Mégsem ment fel senkit rossz választása alól az, hogy neki „ez tetszik". Elterjed és teljesen téves az a felfogás, hogy az ízlés érdemben nem alakítható és nem nevelhető. A rossz ízlés
lényegében egy rossz szokás. A véleményét csak a beidegződések és az előítéletek teszik merevvé és minden új dologgal kapcsolatban elutasítóvá. Számtalan példa van arra, hogy ha valakit folyamatosan és türelmesen, de nem agresszíven szembesítenek a kortárs művészettel akkor múlnak és megszűnnek véleményét a „szép és régi" dolgokhoz láncoló kényszeres megállapítások.

Kialakulatlan vagy rossz ízlésű közönséget vizsgálva újra és újra felbukkannak bizonyos műalkotások és alkotók, akiknek ez a réteg a meghatározó és lelkes közönsége. Nem csak a középkultúra által kiválasztott művek kapcsán beszélünk giccsről, hanem a művészethez való hozzáállással, viszonnyal összefüggésben is.

Mi a giccs?

Nincs erre a kérdésre mindenkor érvényes válasz, de közel járunk az igazsághoz, ha elfogadjuk, hogy egyfajta hazugság, amit az alkotó felkínál, mint látvány és hozzátartozó életfelfogás, a közönség pedig készségesen elfogadja azt és öncsalásba kezd.  Félelmetes és megfoghatatlan a giccs valódi értelme, egy-egy tárgyat a félreértelmezés, a rossz megközelítés változtat giccsé. Tipikus az a mód, ahogy a giccsember a művészetet ízlelgeti és felfogja.

A giccshez vezető gondolkodás elsősorban az elkészült művek befogadásakor mutatkozik meg és nem azok létrehozása során születik. A giccset kedvelő közönség gondolkodása mélyen az alapoknál elhibázott. Az értelmetlenség először a modern vagy a klasszikus művek kapcsán a „komoly" alkotásokkal való találkozásnál derül ki: a művészettől csak kellemes, andalító és szirupos hangulatokat várnak, háttérzaj-szerű dekoratív dolgokat.

A művészek félnek a giccstől, gyakran teljesen más
szándékkal hoznak létre giccsnek is felfogható alkotásokat. Mindig létezik olyan megközelítés, ami édeskéssé tesz akármelyik alkotó munkáit. Minden frissen elmúl, éppen divatját vesztett, lecsengett stílus gyorsan giccsé, hamis és hazug felfogássá, életstílussá válik. A gyors feledés és a lekicsinylés a közelmúltban létrejött művekkel kapcsolatban pár évtized
múlva ismét az érdeklődés középpontjába állítja a őket, ez pedig már a divat ciklikusságát mutatja és alátámasztja azt is, hogy a giccs felfogás kérdése és a kor függvénye. 

Törőcsik Katalin tervező iparművész 
A KOCKA Győri Tervezőművészek Csoportjának alapító tagja

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A háború veszélyezteti a GPS-szolgáltatást

A mobiltelefon felhasználók, akik előfizettek egy GPS (Global Positioning… Tovább olvasom