Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Gobelin: a türelem művészete

Autodidakta módon sajátította el a gobelinezés fogásait, s most élete második kiállítása nyílt meg.
Nem képzőművészeti középiskolában végzett, nem járt művészeti egyetemre, még csak mestere se volt, egyáltalán senkit nem látott gobleint készíteni. Autodidakta módon sajátította el a fogásokat a győri Koós Péterné, akinek élete második kiállításán huszonnégy gobleinjét mutatta be. Amikor gobleinezni kezdett, nem gondolta, hogy ennyire szenvedélyévé válik – mondja az alkotó.

Koós Péterné két lánya közül az idősebb már végzett a Széchenyi Egyetemen, a kisebbik 18 éves középiskolás. Az elmúlt tíz évben édesanyjuk lányaihoz hasonlóan maga is tanult. Megérintette és rabul ejtette a gobleinkészítés művészete. Leküzdhetetlen szenvedély lett úrrá rajta. Gobleinezni kezdett, első munkája, melyet a Milánói dómról készített, fél év alatt készült el, napi három órás munkával, és százezer öltésből áll. Kíváncsiságból elküldte egy olasz szaklapnak, ahol megjelentették. Ez volt az első szerény sikere. Ám nem ez ösztönözte, hogy újabb és újabb gobleineket készítsen. Belső kényszert érez az alkotásra. Férje karosszérialakatos, aki első ösztönzője volt a művészeti pályán való indulásakor.

– Harminc éve érettségiztem, s ha lehetséges munka, amelyik távol áll mindenféle művészettől, akkor az volt, amit én végeztem. Munkaügyes, személyzetis voltam egy nagy társaságnál. Ehhez semmi köze nem volt ahhoz, hogy szabadidőmben kézimunkáztam. Kézimunkázott édesanyám és nagyanyám is, a véremben volt. Mindig olyan munkák kerültek ki a kezem alól, amelyek éppen akkor divatosnak számítottak. A nyolcvanas években a keresztszemes kézimunkadarabok, később a kalocsaiak. Olasz szaklapok után kezdtem aztán tanulni a gobleinöltéseket. Az alap a kézimunkázás volt, ez volt az első lépcső, ez nélkül aligha jutottam volna el a gobleinig. Később német lapok rajzaiból tanultam meg a keresztszemes mintákat varrni. Mesterem nem volt, tulajdonképpen olyannal se találkoztam, aki gobleint készített volna.

A technikát már ismerte, amikor valószínű, olasz ihletésre elkezdte készíteni a Milánói dómot. Ez 2001-ben volt, és fél évig dolgozott rajta. Pontosan nem tudja, hogy hány motringot használt fel hozzá, huszonötöt, esetleg még többet. Megközelítőleg százezer öltésből készült el. Az már 2003 nyarán történt, hogy a budapesti iparművészeti múzeumban rendezett gobleinkiállításra elküldte három alkotását. Az első műve után a francia Colmar városának, valamint Jeruzsálemnek a látképét. Az ismeretlen alkotó mindhárom művét mind a három előzsűri elfogadta és mindhármat kiállították. Koós Péterné közben újabb és újabb gobleineket készített. A napokban a győri József Attila Művelődési Házban megnyitott gobleinkiállításán huszonnégy alkotása látható. Tizenkettő van ezek közül a tulajdonában, a többieket elajándékozta szeretteinek, barátainak. Értékesíteni még egyetlen művét se értékesítette.

– Volt, aki érdeklődött munkám iránt, akinek tetszett gobleinem, de végül, furcsa nekem ezt mondanom, nem tudtunk megállapodni. Ha nagyobb gyakorlatom lenne, nyilván jobban megérteném ezt... De hát a kívülálló nem tudhatja, mennyi, de mennyi munka van ezekben az alkotásokban. És, nem szívesen mondom, de hát ez a tény, nem kevés befektetés részemről. Húsz–harmincezer forint a motringokba, egy méltó keret még ennél is többe kerül. De hát mondhatnám, hogy ez mellékes, hiszen nem az anyagiakért kezdtem gobleinezni. És nem is ezért dolgozom tovább, járom a magam útját.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

ADAM: kiszámolják az adóját

Több mint háromszáz érdeklődő járt az APEH nyílt napján az adóhatóság győri, soproni és mosonmagyaróvári ügyfélszolgálati irodáin, annyian, mint egy átlagos napon, kedden viszont nem lett volna ügyfélfogadás. Az APEH az adóbevallást felváltó egyszerűbb elszámolási lehetőségről, az ADóhatósági AdóMegállapítás feltételeiről szerette volna tájékoztatni az ügyfeleket.  Tovább olvasom