Délmagyar logó

2017. 05. 27. szombat - Hella 14°C | 24°C Még több cikk.

Gyáván bátornak lenni

Győrben, a Petz Aladár Megyei Oktató Kórház kardiológiai osztályán egy hatágyas szobában találta az újságíró a soproni Baumann Jánost.

Győrben, a Petz Aladár Megyei Oktató Kórház kardiológiai osztályán egy hatágyas szobában találta az újságíró a soproni Baumann Jánost, akinek szívét néhány órával korábban katéterezte Dézsi főorvos. A férfinak még viselnie kellett a szorítókötést, nem kelhetett fel az ágyból. Egészséges, napcserzett arcbőr, a férfi vörös színezetű hajában még csak nem is tarkállott ősz hajszál. Hetvenéves korához kikívánkozott a látogatóból a tréfás megjegyzés: csak nem festi...

– Az kéne csak. Ha jobban megnézi, azért akadnak már abban szürke szálak is. Mit mondjak, családi örökség – teszi hozzá. Ami viszont a szívével történt, azt maga szerezte magának. Az okát nem tudja, ami tény viszont, hogy ötven évig kemény dohányos volt. Kétlaki apjának – földje is volt, s dolog mellett 35 évig bányászkodott – nem volt baja a szívével. A nehéz bányaélet a gyomrát tette tönkre, a gyomra is vitte el.

– És hogy lett baja a szívével János fiának?

Gondolja, hogy tudom? A családunk a Komárom megyei Dágról származik. Nővérem volt, s van két bátyám, húgom. Villanyszerelő a tanult szakmán. Apám után nyolc évet töltöttem én is bányában, bánya- villanyszerelőként, majd csaknem háromszor ennyit a lábatlani cementgyárban. A bányában voltam szó szerint fent is, lent is, 270 méter mélyen, de hát ez az életemre is igaz.– Hogyan került Dágról Sopro
n b a ?

– Nős voltam, elváltunk, szóval kerestem a helyváltoztatást. Egy soproni cimborám csábított, talán kapok munkát a városban. Így is lett, 12 év ottani szolgálat után a szőnyeggyárból mentem nyugdíjba. Albérletben kezdtem, aztán csak előbbre jutottam valahogy.

A férfi azt mondja, nyugdíjazásáig nemigen akadt baja, azután viszont több minden előjött. És az infarktus?

– Kint voltam a kertben, amikor hirtelenjében rám tört a rosszullét. Infarktuson estem át, állapította meg Pálvölg yi doktornő, aztán a vizsgálatok azt is kimutatták, marad nyoma az infarktusnak, amit korrigálni kellene.

– Ez mikor történt?

– Harmadikán, azaz május 3-án.

– Május óta fél év telt el...

– Nézze, a kertben már éppen el volt veteményezve. Ötszáz négyszögöl, nem az enyém, rokoné, de hát elvállaltam, azt gondozni kell. Aztán most betakarítani a termést. Ellenőrzésre azért jártam, tartottam a kapcsolatot az orvosommal, most aztán rászántam magam. Sopron lebeszélte az időpontot a győri Kórházzal, a rokonom idehozott. Ha jól mondom és jól tudom, tágította az egyik eremet a főorvos. Az volt a meglepő, hogy mintha mindez nem is velem történt volna. Nagyon elégedett vagyok. Ezek az emberek itt minden elismerést, hálát, köszönetet megérdemelnek.
– Ön erős ember?

Borzalmasan gyáva. Hihetetlenül tudok rettegni. Pillanatok alatt kétszáz lesz a vérnyomásom. De itt a győri Kórházban nem volt időm félni, és okom sem volt rá. Egyedül ez az ágyban maradás, ez a tizenkét órás fekvés, ez egy kicsit nehéz nekem. Nem is gondoltam volna. De hát azért kibírom .

Beszédéről azt gondolná az ember, Baumann János született, ha nem őssoproni. Kiderül, anyai nagyanyja német volt. A férfi otthon, a lakásában a szekrény tetején őrzi apja rézből készült, kifényesített bányászlámpáját.

– Lámpám nekem is volt, akkumulátor a derekamon, maga a lámpa pedig a sisakomon. Azon nem lett volna mit őrizni.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Energiafűvel is lehet fűteni

Füzy Antal zákányszéki gépészmérnök olyan fejlesztéseken dolgozik, amelyek segítségével a… Tovább olvasom