Délmagyar logó

2017. 08. 21. hétfő - Sámuel, Hajna 14°C | 24°C Még több cikk.

Gyerekcipőben jár a kulturális turizmus

Tobzódunk a búcsúra,  fesztiválra szóló meghívások között, le a kalappal az előtt, aki képes eligazodni a falunapok, zenei és gasztronómiai rendezvények és várjátékok között. A szervezés azonban sokszor amatőr, nagy a káosz, és senki nem tud semmit. 

Sümegi várjátékok
Az embernek néha összekeveredik a fejében az egész, míg a lelkében gyanú ébred: nem lehet, hogy ez a temérdek kezdeményezés ilyen mennyiségben már egymás ellenében hat? Nem lehet, hogy a kevesebb, pláne a professzionálisabban megszervezett kevesebb ebben a műfajban is több lenne?

Az előbbi kérdés alighanem eldönthetetlen. De ami a szakszerűbb szervezést illeti, annak elősegítésére már történt egy kísérlet. Jelesül, a Turisztikai Oktató és Kutató Kkt. nemrégiben megjelentetett egy könyvet Turizmus történelmi városokban címmel. A szerzők, Puczkó László és Rátz Tamara állítják: a kulturális értékek hasznosítása, az érdeklődés felkeltése és a turistaforgalom hatékony kezelése megtanulható. Nincs másra szükség, mint hogy valaki pontról pontra végiggondolja, mit akar elérni, és ennek érdekében mit kell tennie. Így leírva ez persze egyszerűnek tűnik. De aki végiglapozza a könyv példáit, rájöhet, hogy nem elég a nagy ötlet, utána sok-sok aprómunka következik. Hiszen a legnagyszerűbb művészeti fesztivál is zátonyra futhat, ha a neki otthont adó faluban nincs egy négyzetcentiméternyi parkolóhely, van viszont több tucat csordultig telt szemeteskonténer, tekintve, hogy a helyi hagyomány szerint Szvatopluk óta hétfőn jár a kukásautó, és még véletlenül sem pénteken.

Nehéz jól kezelni az értékeket

Művészetek Völgye, Kapolcs
A szakemberek úgy látják: Magyarország bővelkedik a bemutatható értékekben, viszont kevés az olyan település, ahol valóban jól sáfárkodnak a kulturális örökséggel. A gond ott kezdődik, hogy a legtöbb helyütt nincsenek tisztában azzal, épített értékeik és hagyományaik közül mi az, ami a kívülállók számára is érdekes lehet. 1997-ben például a turizmussal foglalkozó hivatal kérdőíveket juttatott el minden településre, hogy a helyiek sorolják föl a megtekintésre érdemes dolgokat, és jelöljék meg, szerintük mennyire izgalmasak. A tervezett „vonzerőleltárt" azonban nem lehetett összeállítani, mert kiderült: a vezetők szinte mindenütt kórosan túlértékelték a helyi nevezetességek vonzerejét.

Puczkó László és Rátz Tamara könyvéből persze az is kiderül, hogy jó technikával olyasmiből is lehet világattrakciót csinálni, amiről nem is álmodnánk. Az új-zélandi Napier város például ma is abból él, hogy 1931-ben lerombolta egy földrengés. Akkor egységes, art deco stílusban építették ugyanis újjá, a nyolcvanas években pedig, amikor reneszánszát élte a szecesszió, a település vezetői meglovagolták a divatot. A belvárost csillapított forgalommal, növények telepítésével tették vonzóvá, támogatták a turisztikai beruházásokat, és arra is ügyeltek, hogy a szükséges kiegészítések is az art deco stílust kövessék. Még ennél is meglepőbb a New Orleans-i beignet példája, amely a hozzáértők szerint azt mutatja, hogy profik kezében egy rossz sütiből is válhat világszám. A beignet a nyomába sem ér ugyan annak a csörögefánknak, amelyet egy átlag magyar nagymama készít, New Orleansban mégis egy egész, virágzó ipar épül rá.

Nem elég meghirdetni

A gyulai vár
Magyarország is megtehetné ugyanezt – hangsúlyozzák a szakemberek. Ha túllépnénk azon a stáción, hogy csak meghirdetjük a különféle alma-, paprika-, szőlő-, bor- és kolbászfesztiválokat, de aztán hagyjuk az egészet a levegőben lógni, már közelebb volnánk a célhoz. De épp a csabai kolbászfesztivál esetében bizonyosodik be évről évre, hogy a rekordmennyiségű kolbász illusztris kezek általi megtöltése még kevés az üdvösséghez. Ha a föllelkesült látogató ezek után bemegy például a húskombinát bemutatótermébe, lelombozó látvánnyal szembesül. Pedig ezzel az erővel egy modern kultúrtörténeti bemutatón is találhatná magát, benne az élő disznótól a receptkönyvig mindennel, amire csak kíváncsi lehet. Ugyanez a helyzet a dobostortával: a torta megvan, a pesti kávéházi hagyomány éledezik, és itt az Andrássy út meg a környéke a maga világörökségi besorolásával. Mi az akadálya, hogy ezekből együtt kulturális-turisztikai attrakció váljék?

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a hozzáértők ne találnának olyan hazai kulturális-történelmi helyszínt, amely az elmúlt években ügyesen vette hasznát az értékeinek. A legnagyobb siker kétségkívül Kapolcs, de jó kezdeményezésnek bizonyult az etyeki borfesztivál és a Savaria Történelmi Karnevál is. Az utóbbi, 2001 óta megtartott rendezvény látványos, a római kort idéző jelmezes felvonulásként indult, de ma már az útvonalra eső kirakatok is ókori mezt öltenek.

Probléma a helyszín, a díszlet

Miközben Szombathely sikeresen elevenít föl egy már-már feledésbe merült történelmi hagyományt, más helyszíneken az okozza a legnagyobb gondot, hogy nem használják ki eléggé a rendelkezésre álló, olykor unikális emléket. A műemlékek esetében állandó konfliktusforrás, hogy az épített környezet üres kulisszává válik. Gyulán például hosszú ideje a színházi előadások is kiszorulnak magából a várból. Márpedig a közönség vonzására egy vár – pláne egy rom – önmagában nagyon kevés. Az izgalmas vizualitáshoz szokott látogató programokra, látványosságra, történésekre vágyik. Még az amúgy rendkívül izgalmas helyszínnek számító komáromi Monostori erőd pozícióit is javítaná, ha a hatalmas építményt mondjuk egy kisvasúton lehetne körbejárni – véli a szakember.

Csabai kolbászfesztivál
Kétségtelen persze, hogy az utóbbi években Magyarországon is sok minden elindult. Egyre több helyen jelennek meg példának okáért a „kis barna táblák", amelyek európai módra segítik a turisták eligazodását. A tábla azonban nem mindenható, információs bázis kell mögé. Az Ózd fölötti autóút mentén gondosan jelölt „gótikus útvonal" például csak akkor töltené be hivatását, ha a látogató lépten-nyomon tájékoztató anyagokkal, kiadványokkal, plakátokkal is találkozna. De amíg ez a munka a pályázatokon elnyert pénz függvénye, kevés az esély az előrelépésre. Az épp hogy csurranó-cseppenő összegek éppen a legfontosabbat, a hosszú távú tervezést teszik lehetetlenné.

Senki nem tud semmit

A szakemberek ugyanakkor azt is hangsúlyozzák: Magyarországon az önkormányzatoknak fogalmuk sincs, kik keresik föl őket, miért jönnek és mit hiányolnak. Mivel nem kutatják a látogatói szokásokat, azt a tényt sem veszik számításba, hogy a kulturális fogyasztás elsősorban regionális, azaz a kulturális események szervezőinek főként a helyiekre és a környékbeliekre kell építeniük. Nálunk általában a külföldiekre bazíroznak ahelyett, hogy a szomszéd falu népét akarnák odacsalogatni. Angliában viszont már tudják, hogy nincs értékesebb vendég, mint a helybeli. Guernsey szigetén például kedvezményes múzeumi szezonjegyrendszert vezettek be a kedvükért, Yorkban pedig kitalálták a „residents first", azaz „a lakosság az első" hét végét. Az évente többmilliós turistaáradattal sújtott városban a turisztikai hivatal ezzel a két nappal igyekszik megköszönni a yorkiaknak az egész éves türelmet. Ilyenkor ingyen mehetnek be mindenhová, ahova rendes körülmények között be sem férnének.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tíz éve Győrben az Audi

„ Meggyőződésem, hogy az Audi győri sikere a Magyar Köztársaság sikere is” –… Tovább olvasom