Délmagyar logó

2017. 04. 25. kedd - Márk 6°C | 21°C Még több cikk.

Gyermekvédelem Sopronban 1914-ben

Kis, zöld füzet került elő Ausztriában egy padlásról. A háziak már nem tudnak magyarul, így ismerősüket kérdezték, mi lehet ez a lapos kis könyvecske, aminek megsárgult papírjain magyar mondatok, arab számok és fekete-fehér fotók is láthatók. A fedélen ez áll: Jelentés a fiatalkorúak soproni felügyelő hatóságának 1913. és 1914. évi működéséről.
Milyen volt a gyermekvédelem száz éve Sopronban? Mit gondoltak és tettek a felnőttek, ha bűnöző fiatalokkal álltak szemben? Kiknek és mennyire volt fontos az „ügy”, a javító-nevelő munka? Ezekre a kérdésekre is választ ad a burgenlandi padlásról nemrég előkerült füzet, amit most fellapozhatunk...

Az elnök maga a herceg

Ami rögtön szembetűnik, az a könyvecske megjelenése. Semmi díszítés, semmi túlkapás, de mégiscsak nyomtatásba adták az 1914. április 26-án történt felügyelő hatóság teljes ülésének jegyzőkönyvét. Valaki megszerkesztette a füzetet, s volt, aki fizette a nyomdaköltségeket is. Az „ügy” tehát fontos volt, ami az első oldalon szereplő nevekből is látszik. A megbeszélésen részt vett a királyi törvényszéki elnök, tanácsosok, bírók, Sopron vármegye árvaszéki elnöke, Cziráky gróf Dénesfalváról, Töpler polgármester Sopronból, valamint még sok tanult, nemes ember. Kimentette magát az ülésről maga az elnök, Esterházy Miklós herceg, aki más tennivalók miatt maradt távol.
Az ülés rögtön egy kis vitával vette kezdetét, a szeretetház igazgatójának beszámolója után ugyanis Golubich József kefekötő mester az iparosok nevében visszautasít egy megjegyzést, miszerint a mesterek rosszul bánnak a hozzájuk javítónevelésre kihelyezett növendékekkel. Szerinte gyakran a tanoncban van a hiba, akivel az iparos „nem bánhat kellő szigorral”. László Károly igazgató persze sietett leszögezni: tisztelettel van az iparosok odaadó közreműködése iránt, a citált megjegyzés egy-két kirívó esetnek szólt.

Büntetés helyett nevelés

A jelen szakembereinek is érdekes olvasmány a következő fejezet, amelyben dr. Deszkássy Boldizsár, a hatóság titkára az új eszmékről, új irányelvekről is beszél. „Kezdik felismerni azt” – mondta a jeles férfiú az ülésen –, „hogy a bűncselekményt mint társadalmi jelenséget kell vizsgálni s annak mélyreható gyökeréig kell visszanyúlni, hogy a szükséges orvosságot megtaláljuk reá, s a bűnbe esőt megjavítva, egészségesen adják vissza a társadalomnak”. A titkár ismerteti az e szellemben megszületett új jogszabályt, mely „az erkölcsi veszedelemben forgó, züllésnek indult és bűncselekményt elkövető gyermekek és fiatalkorúak” megmentését tűzte ki célul, felismerve, hogy „önhibájukon kívül jutnak összeütközésbe a társadalmi és jogrenddel”. Új szemlélet ez a XX. század elején, mely a korábbi büntetés helyett „nevelő természetű intézkedéseket” ír elő. A bűnt elkövető gyermeket a fiatalkorúak bírája házi vagy iskolai fenyítésre, szülői felügyeletre, dorgálásra, próbára bocsátásra, javítónevelésre, fogházra vagy államfogházra, elzárásra vagy pénzbüntetésre ítélhette.

Meg sem állt Amerikáig

A titkári beszámolóból száz évvel később azt is kiolvashatjuk, hogy Sopronban 50, Lorettomban (ma Ausztria) pedig 80 gyerek „megmentésére” szolgáló fiúnevelő intézet működött. A bűnbe esett fiúk itt dolgoztak, szoros felügyelet alatt „javultak”, s ha a felügyelő hatóság ezt jóváhagyta, egy idő után (egy-két év) kísérleti jelleggel kihelyezték őket. 1913-ban a soproni szeretetházból négy fiút engedtek ki, ám azok újabb bűncselekményeket követtek el. Vissza kellett hát térniük a szeretetházba, ám egyikük, bizonyos R. K. „visszaszállítása nem volt foganatosítható, mert elszökött Amerikába”.
Érdekes a beszámoló azon része is, amely szerint a „szociáldemokrata párt egyik helybeli vendéglőben fiatal, 14–17 éves munkásoknak politikai ízű oktatásokat tart, melyek korcsmázással szoktak végződni”. A rendőrkapitány erre szigorú utasítást adott a közegeinek, hogy szigorúan ellenőrizzék a szórakozóhelyeket, s ha ilyesmit tapasztalnának, járjanak el az üzlettulajdonossal szemben.

Széchényi-szeretetház

1913-ban 133 fiú fordult meg a soproni Széchényi-szeretetházban, ahol általában 45–55 fiú tartózkodott egyszerre. A gyerekek télen hat, nyáron öt órakor keltek, este fél kilenckor feküdtek – derül ki az igazgatói beszámolóból. Reggel és este tanítás volt a házban, evés előtt és után közösen imádkoztak a lakók. A fennmaradó időben a bentlakóknak dolgozniuk kellett: a kertben vagy a kosárfonóban. Tízen külső munkahelyekre járnak inaskodni. Az igazgató jelentésében elmarasztalta a soproni iparosokat, mert rosszul bánnak a növendékekkel. Volt, hogy a kihelyezett fiú két és fél év múlva önként jelentkezett a szeretetházba; vegyék már vissza a mesterétől. Szegénykén ugyanaz a ruha volt, amiben jóval korábban elbocsátotta az intézet...

Kolostorból intézet

„ Hány növendéknek volt otthon gyakori tüdővérzése és itt még a nyoma sincs meg náluk. Jöttek mindenféle bőrbetegségekkel, szembajokkal, altesti bajokkal és hosszabb-rövidebb idő múlva javarészt megtisztultak a bajoktól” – dicsérte intézetét a lorettomi igazgató. Az egykori kolostorban jól szervezetten folyt az élet. Közel negyven holdon gazdálkodtak, de volt itt kőbánya, szabó-, cipész- és asztalosműhely, valamint pékség. 80 növendék dolgozott ezeken a munkahelyeken. Persze tanultak is, és csakúgy, mint a soproni testvérintézményben, volt színjátszó körük, önkéntes tűzoltócsapatuk és sportolhattak is.

Gazdag hölgyek pártfogása

A kis zöld füzet megsárgult fényképeiről rövidfrizurás, egyennadrágos srácok néznek vissza komoran. Mi lett velük? Vannak-e leszármazottaik itt köztünk? Ki tudja... A névtelen arcok közel száz éve néztek szembe a fotómasinával, s azóta viharos fordulatokat hozott a történelem. Az arcok mellett a számok is sokat mondanak. Az 1914-es kimutatások szerint Sopronban és a vármegyében 9.418 család részesült napi 13.822 korona állami segélyben. A hadbavonultak gyerekeinek külön juttatások jártak: ingyen ebéd, a kicsiknek óvoda és bölcsőde, karácsonykor szeretetcsomag. A gazdag hölgyek élen jártak a jótékonykodásban, külön patronáló egyesületük is volt, akik ha kellett, harisnyát kötöttek a szegény sorsú gyerekeknek.

Fiatalkorúak a bíróság előtt

A Sopron vármegyei fiatalkorúak bíróságán 1914-ben 215 bűneset történt, melyekben összesen 349 fiatal szerepelt. Nyolcvanhat lopást követett el 133 gyerek, testi sértést 56-an 44 esetben. Gyakori volt a becsületsértés, a szerencsejáték, előfordult sikkasztás, vagyonrongálás, orgazdaság, tűzvészokozás és magánlaksértés. Három fiatalkorú gondatlanságból okozott emberölést, négyen pedig titkos kéjelgés és züllés miatt kerültek a bíróság elé.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Személyes terek

A magánszférának éppen leglényegibb vetületével, a személyes térrel foglalkozom jelen dolgozatomban.… Tovább olvasom