Délmagyar logó

2017. 11. 21. kedd - Olivér 1°C | 8°C Még több cikk.

Gyilkos robot: az éjszakai műszak

A magasabb fizetésnek nagy ára van. Az éjszakai műszak veszélyes üzem: testi-lelki bajok okozója, családok bomlasztója. De a bérpótlékkal szemben ezek gyenge érvek.

Gyorsabban használódik el a rendszeresen éjszaka dolgozó teste-lelke, mint a csak nappal munkába járóé. Svájci kutatók szerint a kimerítő éjjeli munkát végzők ötöde álmatlanságban szenved, míg minden tizedik éjszakázó depressziós. A munkahelyi balesetek szempontjából a hajnali három óra számít a legveszélyesebb időszaknak.

Minden ember szervezete meghatározott biológiai ritmus szerint működik - magyarázza dr. Béleczki Lajos, az Országos Közegészségügyi Központ főtanácsosa. - A teljesítmény a napszakoktól függően változik. A legtöbb energiával reggel hét és délután egy óra között vagyunk képesek tevékenykedni. Ebédidőre jócskán lecsökken a lendület, majd délután háromtól ismét emelkedik, egészen este tíz óráig. A délelőtti hatásfokot azonban már nem éri el. A mélypont hajnali két-három óra között köszönt be. Ez alatt az egy óra alatt különösen megterhelő a munka, sem érzékeink, sem az izmaink nem engedelmeskednek olyan készségesen, mint napközben.

A jól ismert fáradási jelenségek különösen a járművezetőket teszik próbára. Az éjjel rendszeresen volán mögött ülők közül minden hetedik okozott már balesetet ilyen állapotban. Az EU irányelve szerint az éjszakai műszakban dolgozók legfeljebb nyolc órát dolgozhatnak a huszonnégyből. Az általános szabályozás alól azonban a tagállamok többsége is kivonja magát. A nyugat-európai munkavállalók közül mégis egyre kevesebben hajlandóak az éjjeli munkára. Még a jelentős bérpótlékok sem hatják meg a pihenőidejükhöz makacsul ragaszkodó uniós munkavállalókat.

Nem így magyar társaikat, akik az emelt díjazás fejében éjszaka is odaállnak a futószalag mögé. A hazai munkavállalók többsége kiszolgáltatott helyzetben van. A munkaszerződéseket nem egyenrangú felek kötik, így azután ritkán képviselik egyenlő arányban mindkettejük érdekeit. Az egzisztenciális kényszerek egyelőre erősebbek az önvédelmi reflexeknél - tárja szét a karját Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek elnöke. - A lakás fenntartása, a gyerekek iskoláztatása, a megszokott életszínvonal megtartása érdekében testük és lelkük kiszipolyozására is hajlandók a munkavállalók. Aligha vethetünk ezért követ rájuk. Önmaguk ellenében azonban a szakszervezetek sem boldogíthatják őket. Márpedig az éjszakai műszak korlátozására tett javaslatok eddig nem találtak kedvező fogadtatásra a munkavállalók körében.

Nem véletlenül. A több műszakos munkarendben dolgozókat 30 százalékos bérpótlék illeti meg az éjjeli munkáért, míg a folytonos beosztásban teljesítőknek - a heti pihenőnapok ritkán esnek a hétvégére - további 5-10 százalékos juttatás jár. Legalábbis ez a törvényben rögzített minimum. A gazdasági versenyben részt vevő nagyvállalatok azonban hajlamosak többet is fizetni ennél. A köz-, illetve a versenyszféra között helyenként húszszázalékos pótlékkülönbség is megfigyelhető. A korszerű, ám méregdrága gyártósorok folyamatos üzemeltetéséért semmi sem drága. Ráadásul a tőkehatékonyság növelése, a költségcsökkentés mindenen túlmutató követelménye folyamatos üzemre ösztönzi az óriás vállalatokat. Erre utal a nyugati munkavállalók húzódzkodása miatt egyre keletebbre vonuló multik gyáralapító buzgólkodása. Úgy tűnik, jól számítottak: a kilencvenes évek végén a magyar munkavállalók 9 százaléka dolgozott éjszaka, ma 14 százalékuk. A rendszeresen éjszakai műszakot teljesítők aránya hat százalékra tehető. Az állandóan, illetve alkalmanként éjszakázók számának növekedése még szembetűnőbb, ha a hagyományosan három műszakos bányászat, nehéz- és textilipar hazai leépülésére gondolunk. A magyar cégek már nem tudják finanszírozni az éjszakai munkát. A külföldiek viszont inkább fizetnek az élő munkaerőért, mintsem leállítanák a gyártósort.

Nincs is ezzel baj, ha az éjjeli fáradtságot nappal kipiheni a dolgozó. Csakhogy a nappali alvás a nagyobb zaj, a több fény és a járkáló családtagok okán sokkal felszínesebb - jegyzi meg Béleczki. Ráadásul azok sincsenek kevesen, akik az éjszakai műszakot le sem téve kezdenek újba. A nők viszont a hivatalos munka után egyszerűen átlépnek a háztartás véget nem érő malmába. A szervezet kizsákmányolása azonban nem folytatható sokáig következmények nélkül. Az alvászavar, a depresszió, a kimerültség könnyen tetten érhető utóhatás, ám ez nem minden. A rendszeresen éjjel dolgozók többségét előbb-utóbb utolérik az emésztőrendszeri panaszok, a szív- és keringési betegségek. Az éjszakai műszak azonban nemcsak a test bioritmusát borítja fel, hanem a lélek "szocioritmusát" is. Aki éjjel dolgozik, nehezebben alakít ki és tart fenn társadalmi kapcsolatokat. A krónikus fáradtság ingerlékenyebbé tesz, a partner, illetve a család folyamatosan alkalmazkodni kényszerül az éjszakázóhoz. Ez ritkán megy konfliktusok nélkül. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a több műszakot vállalók zöme az alacsonyabb végzettségűek közül, illetve a társadalom alsó jövedelmi ötödéből kerül ki, így szociális közege már eleve rosszabb a csak nappal dolgozó társaiénál. Ez pedig lelkileg még nehezebben elviselhetővé teszi az éjszakai munkát, amelynek társadalmi megbecsültsége még a köz érdekében végzett ügyeletek esetében is alacsony. A tűzoltók, rendőrök, illetve az egészségügyben dolgozók nagy része ráadásul a munkavállalókat illető pótlékversenyben is utolsó helyre szorul. Bár a bérpótlék kínálta előnyök amúgy is gyorsan szétolvadnak a nappali fényben.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fenekem a címlapon

Leo beadta a derekát, és megszabadult a ruháitól. Tovább olvasom