Délmagyar logó

2017. 10. 21. szombat - Orsolya 10°C | 20°C Még több cikk.

Győri diáklány a kifutók befutottja

Helyszín: Milánó, Hollywood diszkó. A győri Móra-gimnázium 17 éves diákja VIP-vendégként érkezik.

Helyszín: Milánó, Hollywood diszkó. A győri Móra-gimnázium 17 éves diákja mint modell VIP-vendég megérkezik, elsétál a bejutásra váró tömeg mellett, leül egy asztalhoz, belekortyol az italába. A szomszéd asztalnál Bruce Willis teszi ugyanezt. „Meglepődtem, a filmeken valahogy nagyobbnak képzeltem, pedig a valóságban   nem volt magasabb nálam" – meséli Michnya Anikó.

Anikó első, polaroid képe, amely még a győri ügynökségen készült.
– Odahaza  panelházban lakunk – kezdi a bemutatkozást. – Anyukámnak gyógynövényboltja van, apukám Érsekújváron vegyészmérnökként dolgozik. Nővérem a pozsonyi konzervatórium ének–zongora szakán végzett, éppen Ausztriába készül, én is a nyakamba vettem a világot.
 
Divatszezon Milánóban

– Hogyan lesz divatmodell valakiből?

– Véletlenül. A győri sétálóutcán szólított le a Valentine modellügynökség vezetője, Pethő Bálint, hogy éppen ilyen magas lányokat keres egy esküvőiruha-bemutatóra. Én azonnal nemet mondtam, de a barátnőm unszolására később mégis felkerestem az ügynökséget. Egy évig kisebb munkákon kívül nem volt más. Közben az ügynökség egy csapata kicsit átalakított. Dúsabb szemöldököt akartak, más hajat, stílust, öltözködést, szóval sokat változtam a kezdeti diáklányformámhoz képest. Már éppen csalódtam volna, amikor az ügynökségtől hívtak: Milánóban kezdődik a divatszezon és ajánlatukra kiválasztottak, szerződést kapok.

– Nem rémültek meg otthon? A szülők tizenévesen nehezen engedik egyedül gyermeküket a nagyvilágba.

– Megbeszéltük. Voltak aggályok, de éppen apukám mondta azt, hogy gondolni kell a jövőmre, csak menjek, vágjak bele, próbáljam ki.

– Milyen volt az első lépés egyedül egy idegen országban?

– Ez volt az első repülőutam. Teljesen idegen környezetben kellett boldogulnom úgy, hogy nem ugorhattam haza, mint Győrből, ha gondom volt. Az első két hétben szörnyű volt. De aztán barátokat szereztem és minden megváltozott. Ha van kivel megbeszélni a dolgokat, egy csapásra minden egyszerűbbé válik. Ehhez persze nyelvet kell tudni, és az, hogy angolt tanulok, most jól jött.

– Mi volt a cél?

– Mindent kihozni magamból, amit csak tudok.
 

Kattints a képre!
Gaultier-ruhákban

– Az eredmény?

– Nos az első héten rögtön kiközvetítettek Lyonba. Egy újfajta amerikai alsóneműt kellett bemutatni. Ez aztán igazán a mély víz volt. Ha ismerős lett volna a nézők között, elsüllyedek. De így felfogtam, hogy ez egy munka, amit jól el kell végezni, és végül is senkit sem ismerek, bennem is csak a modellt látják, aki dolgozik. Aztán a második válogatásomon – egy ilyen castingon modellek sokasága jelentkezik, de csak párat, vagy csak egyet választanak ki – sikerült a divatvilág egyik leghíresebb tervezőjéhez, Jean Paul Gaultier-hez kerülnöm. Egy hónapig dolgoztam itt. Az úgynevezett show-roomban a vásárlást megkönnyítendő Gaultier klienseinek mutattuk be a ruhákat. Minden nemzetközi modell így kezdi, a show-roomban, nem a reflektorfényben. Amikor letelt a hónap, már éppen hazakészültem, amikor ismét beválasztottak egy divatbemutatóra. Ezúttal szőrmebundákat viseltünk a kifutón. Egyszer, amikor a próbateremből a bemutatóterembe mentem, keresztül kellett vágni a műhelyen. Egy bácsi dolgozott ott, és én, aki állatvédő vagyok, elborzadtam a kibelezett kisállatok látványától...

– Legendás a modellek önsanyargató élete. Menyire szigorú az életmód?

– Néha ettem hamburgert, amit nagyon szeretek. De az olasz konyha nem nekem való. A szószos tészták helyett én inkább apu jó Újházy-tyúklevesét, vadasát vagy pulykasültjét enném. Azért a mozzarellát paradicsommal megszerettem. A modellek azonban így szezonban nem ehetnek például kenyeret, mert az puffaszt. Így puffasztott rizst, szárított kenyeret, salátát vettünk inkább. De alkati kérdés, ki mit engedhet meg magának. Érdekes, Párizsban soványnak kell lenni, Amerikában vagy Brazíliában viszont nem szeretik, ha két pálcika megy a kifutón. Azok a modellek, akik onnan jöttek, valahogy formásabbak voltak, volt rajtuk mit nézni.
 
Istenítik Moszkvát, de maradnak

– Milyen Milánó, amikor tombol a divatszezon?

– Nekem nagyon érdekes volt. Először is a dóm, amit most tisztítanak, gyönyörű. Aztán furcsa volt, hogy nagy áruházak helyett bevásárlóutcák vannak, télen is a hóban válogatnak az emberek, nincs hova beülni, nincs mozi vagy gyorsétterem. Az üzletek nyolckor bezárnak, vasárnap meg ki se nyitnak. A benzinkutakon sincs ilyenkor ember, bedobod a pénzt, és annyiért tankolsz. Az utcákon legtöbbször orosz szót hallani. A divatvilágban ők nagyon aktívak. Persze voltak ukránok, románok, franciák, amerikaiak északról, délről, de főként európaiak és főként oroszok. Utóbbiakkal az a baj, hogy folyton cirkuszolnak. Akárhányszor hazajönnek a modellszállásra, szidják az ügynökséget, a körülményeket, Milánót, fogadkoznak égre-földre, hogy másnap már ülnek is a repülőre, mennek haza. De aztán sose teszik meg. Istenítik Moszkvát, de maradnak Milánóban. Ami Milánót illeti, forgalmas és koszos. Egy tévében hallottam, hogy a legkoszosabb Európában. De hiába, mégis a világ egyik divatfővárosa.

Ingyenéjszakák

– Eddig a modellszakmát övező csillogásról szó sem esett. Nem is létezik?

– De van. A hétvége mindig szabad. A modelleknek pedig különleges státusa van Milánóban. A híres diszkók, szórakozóhelyek úgynevezett PR-emberei, akiknek feladatuk hírességeket csalni az intézményükbe, autóval mennek el a modellekért és viszik őket a diszkóba. Ingyenes a belépő, az ital, étel, minden. És a leghíresebb helyeken, amilyen például a Hollywood diszkó, világsztárokkal lehet együtt szórakozni. Bruce Willisen kívül énekesekkel találkoztam, például Lee Ryannel vagy a Fifty Cent énekesével, Jamy Rockwile-lal. Az ő koncertjére is eljutottam, a modelleknek a koncertek is ingyenesek. Aztán ami szép, az a fotózás. A divatbemutatókon már délben mennünk kell ruhát próbálni, majd elkészítik a sminket, és ahogy közeleg a bemutató, mondjuk este 9-kor, úgy nő a feszültség, mindenki rohan, ideges. Átöltözésre sokszor 10 másodperc van, egymást tapossuk, a segítők veszekednek, ez nem az én stílusom.

– Ha jól tudom, most éppen csak hazaugrott, túl van az angol- és a történelemvizsgán, amit a modellkedés miatt magántanulóként kell letenni és újra  indul a gépe Milánóba.

– Igen, telefonáltak, hogy egy nagyon fontos és nagyon nagy költségű munkára kezdődik válogatás, és engem tartanak megfelelőnek. Érdekes, hogy miután a Milánóban készült, valóban profi fotók megjelentek rólam, már más magyar ügynökségnek is fontos lettem, megkerestek. De úgy gondoltam, azokat választom, akik elindítottak az úton, hiszen a divatvilág szempontjából mindegy, hogy Győrben vagy Budapesten menedzselnek, ott Milánó, Párizs vagy New York számít, ahol nem tesznek különbséget magyar székhelyek között. Jó menedzselés kell és ez nem földrajzi, hanem emberi kérdés. Az újabb megbízás újabb hónapot, hónapokat jelenthet távol otthonról. De már elszántam magam, folytatom. A kívülről csillogó, nem tagadom, euróban jól fizető munka, remélem, meghozza a gyümölcsét. Ha már nem csak hónapok lesznek mögöttem, befuthatok a kifutón. Nem terveztem, nem ez volt az álmom, de most nagyon szeretem.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A szaténruha az üzletpolitika árnyékában

A Délmagyarország Presztízs Díj-átadó a helyi társasági élet egyik legrangosabb eseményeként, a… Tovább olvasom