Délmagyar logó

2017. 11. 21. kedd - Olivér 1°C | 8°C Még több cikk.

Ha az emberiségnek leesik a tantusz

Volt egyszer – azaz van ma is – egy világhírű tudóscsalád, amely ugyan nem szegedi, de majdnem. Apának és fiának egyaránt az a neve, hogy Koch Sándor. Az idősebb Koch ásványokkal foglalkozott, mineralógus volt – ifjabb Koch pedig virológus. Idősebb Koch tudományos pályája Szegeden teljesedett ki – az ifjabbiké innen indult.

Részlet a teremnyi Koch-gyűjteményből. Fotó: Gyenes Kálmán
Karácsony volt, karácsony szombatja, 1951. A szegedi egyetem kollégiumában javában tanultak a földrajz–geológia szakos hallgatók. Abban az évben indult először ilyen szakpár az egyetemen – id. Koch professzor, a modern magyar ásványtan megalapítója, négy új ásvány fölfedezője hozta Szegedre.

Karácsonyi bejgli a bőröndben

Nem utaztak haza téli szünetre a diákok: tanultak, mert közelgett a vizsgaidőszak, azt pedig az ásványtan-kollokvium nyitotta meg. Az ásványtant maga Koch Sándor tanította, aki a „Jó szerencsét!" üdvözletet használta, s ebből is tudni lehetett: a hallgatónak úgy kell értenie az ásványokhoz, mint egy bányásznak. Mint egy ásványtanból kollokváló bányásznak. Tehát a hallgatóktól mi sem állt távolabb, mint a karácsonyra való hazautazás – és semmi sem állt hozzájuk közelebb, mint a tanulás.

...Kopogtatás hallatszott, s a mélységesen csöndes kollégiumi szobába – szilencium volt, csak a tankönyvek lapjai forgatásának száraz zaja hallatszott – belépett Koch Sándor és Donáth Éva tanársegéd. Kezükben hatalmas bőrönd. Az asztalra tették, fölnyitották, s a bőrönd telis-tele volt bejglivel, süteménnyel, kaláccsal, tortával. Koch, a nagy pedagógus – aki pedagógiai munkájáért kapott Kossuth-díjat, igaz, díját Rákosi fogcsikorgatva írta alá – tudta, hogy a diákok nagyon tanulnak, és a vizsga előtti feszültséget enyhítendő, így kívánt boldog karácsonyt. Ezzel a történettel emlékszik vissza Szeged halhatatlanára az egykori diák, ma nyugalmazott főiskolai docens, Bagdi Sándor.

A szférák zenéje és az ásványok

– Egyébként az én javaslatomra nevezték el Koch Sándorról a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) megyei szervezetét; Koch professzor a megyei szervezet elnöke is volt – mondja a nyugalmazott főiskolai docens. Az egyetem óriási ásványgyűjteménye is Koch nevét viseli, teljes termet foglal el az Ady téri épületben – a Kárpát-medence ásványainak Európa-szerte legteljesebb gyűjteménye –, s ma múzeum is. Koch gyűjtötte, hatéves kora óta.

A 81 esztendős virológus: ifj. Koch Sándor
– Nézzen körül. Az ásványokra nagyon jellemző a ritmus. Az ásványok ritmusa: a szférák zenéje. A ritmus adja a formát, melyhez járulnak más fizikai tulajdonságok is, mint a szín. Az ásvány esztétikum is, már-már képzőművészet, Gaia ősanyánk, a Föld hozta létre, mi gyarló módon csak lemásoljuk – mutatja be a gyertyák, izzók, csillagszórók nélkül is karácsonyi fényben úszó „szentélyt" Pál Molnár Elemér, az ásványtani, geokémiai és kőzettani tanszék oktatója, a gyűjtemény kezelője.

Koch professzor nem csak karácsonykor volt ember. Diákjai egyszer úgy találták, geológiából kimondottan lehetetlen államvizsgázni. Írtak is a miniszternek: törölje el a geológia-államvizsgát. A miniszter megkapta a levelet és visszaírt Koch Sándornak, aki akkor éppen dékán volt: hogy képzelik a hallgatók, micsoda tűrhetetlen állapotok uralkodnak Szegeden, egyáltalán, mi folyik ott?! Az évfolyam ezek után fölkészült arra: az államvizsgán minden második ember, hm, kirúgásra kerül. Jött az államvizsga napja, a lényeg: Koch senkit sem buktatott meg, jelest annál többen kaptak. Nem csoda, az előzmények után geológiából különlegesen sokat készültek...

Köszöni, de marad Szegeden

Mennyire vált szegedivé a bajai gyökerű, onnan Kolozsvárra, onnan pedig Pestre költözött – igazi Kárpát-medencei – Koch család? – Édesapám azért vállalta el az induló szegedi egyetem meghívását 1940-ben, mert Budapesten nem lehetett egyetemi tanár. Mikor azonban két év múlva hívták volna vissza, mondta: köszöni, nem megy, marad Szegeden – válaszolja kérdésünkre az idén nyolcvanegy esztendős ifj. Koch Sándor virológus professzor, aki tizenhárom évet töltött Szegeden. Itt járt egyetemre, s már másodévesként az Ivánovics György akadémikus vezette mikrobiológiai tanszéken kutatott.

– Azért mentem vissza Pestre, mert elvállaltam a Humán Oltóanyag-termelő Intézet vírusosztályának vezetését – beszéli ifj. Koch Sándor. Elsőként a mumpsz elleni vakcinát dolgozta ki, aztán, már az Országos Közegészségügyi Intézetben, az akkor tetőző járványos gyermekbénulás elleni Salk-vakcinát készítette el Magyarországon, amit Amerikában Sabin fejlesztett tovább. Sabin azzal a föltétellel engedélyezte a vakcina, a Sabin-cseppek itteni gyártását, ha azt Koch Sándor vezeti. Az eredmény: Magyarország az elsők között, a világon harmadikként győzte le a kórt, mely korábban rengeteg embert kényszerített arra, hogy vastüdőben élje le életét.

Kilencvenszázalékos agyi tartalék

Vajon lehetséges-e emberi evolúció, fejlődhet-e felelősségérzetünk önmagunkért és a világért? – tűnődünk mindezeket hallva, hangosan.
– Elképzelhető – mondja erre Koch professzor –, hisz, mint tudott, az emberi agy tíz százalékát sem használjuk a mindennapi élet során. Lehet, majd egyszer használnunk kell; már kellhetett is, hiszen, ha nem lett volna rá szükség, nem alakult volna ki ebben a terjedelmében és szerkezetében. Lehet, hogy az emberiségnek egyszer „leesik a tantusz", és ez a ki nem használt kilencven százalék még jól jöhet.

Milyen világképe lehetett a nemzedékeken át természettudós Koch családnak? „...Isten van, az ember történik", ez a címe Mezei Károly idén karácsonyra megjelent, ifj. Koch Sándorral készült interjúkötetének, s a könyv ebbe is bepillantást nyújt. A kötetben így vall a virológus professzor: „Isten nem hat nap alatt teremtette a világot, és nem is sárból gyúrta össze az embert. Isten kezdeti és peremfeltételeket teremtett a semmiből, egy algoritmust, amelynek mentén az elemi feltételekből és kölcsönhatásokból folyamatosan bomlott és bomlik ki a világegyetem."

Hogyan lehet egy természettudós istenhívő? – Tudom, sokan furcsának találják, de én úgy látom: a természet minden megnyilvánulása ésszerű, nagyon jó szándékú, végtelenül bölcs tervezőre utal – mondja.

Visszaélünk a szabad akarattal

S a háborúk, az emberirtások, és az önmagukban is iszonyatos pusztításra képes vírusok? Ez is „tervező"-re utal, „jó szándékú tervező"-re? A vírusoknak is megvan a maguk dolga a földön – ha más nem is, az, hogy hosszú távon részt vegyenek a világ makroszkopikus harmóniájának kialakításában és fönntartásában – így a professzor.
Persze az ő dolga meg az, hogy mindent megtegyen a vírusok ellen – teszi hozzá. A háborúkról és egyéb emberirtásokról meg az a véleménye: mindez nem Isten, hanem az emberi szabad akarat műve. Jele annak: a szabad akaratot nem jóra, hanem rosszra használjuk.

– Isten ránk bízta a Földet, teremtett világának parányi részletét – mondja –, de csak csak akkor tudjuk e világot megőrizni, ha felnövünk az ő terveihez.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Magunkból adjunk - mondta a pápa Urbi et Orbi áldásában

Megszületett a Megváltó - ezzel a latinul idézett mondattal kezdte beszédét a pápa a római Szent… Tovább olvasom