Délmagyar logó

2017. 07. 28. péntek - Szabolcs 15°C | 27°C Még több cikk.

Hagyomány és újítás a városépítészetben - világszerte

Milyen közös vonása lehet a Negyedik Sanghaji Biennálénak, az orosz újgazdag villáknak, és egy amerikai építészirodának? Mindhárom esetben egy érdekes városépítészeti jelenséggel találkozunk – és mint tudjuk, az építészet mindig egy társadalom tükre…
Még a hétvégén látható a 2002 novemberében megnyílt Negyedik Sanghaji Biennále a helyi Művészeti Múzeumban. A most már második alkalommal nemzetköziként is megrendezett biennále különlegessége, hogy felrúgva Kína művészetpolitikai hagyományait, először von párhuzamot képzőművészet és építészet között. Az Urbánus alkotás címet viselő rendezvényen húsz ország hatvannyolc művésze és építésze formál véleményt a városfejlődés és társadalmi változások kölcsönhatásáról.

A kiállítássorozat aktualitása nyilvánvaló: az utóbbi két évtized változásait fel kell dolgozni. A Kínában gyökeret vert újfajta kultúra, a hagyomány mellett a csúcstechnológián és hihetetlen mértékű fogyasztáson is alapuló, folyamatosan átalakuló társadalom új életformát, új erkölcsi normákat hozott magával. A cél elindítani egy olyan diskurzust, amely által feldolgozható és megszüntethető az utóbbi húsz évet jellemző tudathasadásos állapot.

A Biennále három részből áll. A fővonalat a Sanghaji Művészeti Múzeumban kiállított, háromszáz műből álló Urbánus alkotás tárlat képviseli, amelynek keretén belül képzőművészek és építészek együtt próbáltak választ találni a felvetődő kérdésekre. A művek a fogalmi ellentétpárokban megfogalmazott, megoldhatatlannak tűnő problémákat járják körül: a városfejlődés és rurális kultúra, a hagyomány és kortárs művészet, a megőrzés és fejlődés, az örökség és alkotás viszonyát kutatják.
A Nemzetközi Diákok Műveinek Bemutatója már egy új generáció gondolatvilágára koncentrál: a kínai és külföldi képzőművészeti és építészeti oktatási intézmények több mint száz hallgatója foglalkozik a változások okozta meghasonlás kérdésével.

A hagyományok szerepét sem lehet lebecsülni. A klasszikus sanghaji építészet száz éve című részkiállítás a helyi építőművészet fejlődését mutatja be a XIX. századtól napjainkig, a városok arculatának változását, azokat az építészeti eredményeket, amelyek régi és új összeolvasztásából születtek. A biennále a sokrétű megközelítés miatt valószínűleg eléri célját: képes felkelteni nemcsak a szűk értelemben vett szakma, hanem a változásokra érzékeny nagyközönség figyelmét is.

A társadalmi változások eredményeznek néha torzszülötteket is: új építészeti irányzat ütötte fel a fejét Oroszországban, elsősorban Moszkva és a nagyvárosok környékén. „Az emberek egy évszázadot akarnak egy évtized alatt megélni", mondta Oleg Shuranov moszkvai tervező az új orosz „szecessziós" villák és udvarházak kapcsán. A Szovjetunió néha egyenesen spártaian szigorú tömegépítkezései után most egy újonnan megjelenő gazdag réteg tervezteti több millió dolláros villáit a századfordulós építészet stílusában. A hatalmas kerítésekkel körbevett kastélykomplexumok a legújabb építői technológiák felhasználásával készültek. A mitológiai alakokkal, liliomos mozaikkal díszített homlokzatok fényűző lakosztályokat rejtenek. A Tolsztoj-novellák és Csehov-drámák hangulatát idéző helyszínek a legkedveltebbek – a tradíció visszaüt… A fővárosi Intex építészeti társaság munkája az a több száz Moszkva környéki villa, ahol nemcsak építészek, hanem múzeumi restaurátorok és képzőművészek is dolgoztak a cári pompát amerikai luxussal vegyítő házak kivitelezésén.

A hagyomány újszerű felhasználása természetesen nem szükségszerűen rossz. Az Oregon állambéli Portlandban (AEÁ) működik az Allied Works Architecture tervezőiroda, amely a klasszikus modernizmus Európában és az Egyesült Államokban egyaránt dívó újjáéledését tartja követendő irányvonalnak. Az alig néhány éve létrejött cég vezetője, Brad Cloepfil építész Louis Kahn egyik tanítványának keze alatt dolgozott az Oregoni Egyetemen, innen ered a Kahn-féle építészethez való kötődése. Mies van der Rohe és Le Corbusier hatása szintén megmutatkozik az Allied Works által tervezett épületeken: ha csak a cég telephelyét képező portlandi Pearl Districtben lévő 1914-es raktárépület restaurálását tekintjük, a sima, tiszta felületek, a beton és üveg leegyszerűsített kombinációja is erre utal.

Az Allied Works Architecture sikerét jelzi, hogy 2002 októberében megnyertek két igen fontos pályázatot. A Seattle Art Museum bővítését és a New York-i Museum of Contemporary Art and Design terveit ez év márciusáig kell kivitelezniük. Ugyanakkor a St. Louis Contemporary Art Museum korábban elkezdett munkálatait is be kell fejezni 2003 őszén. Mindhárom esetben nehéz feladat vár a tervezőre, ugyanis már meglévő, neves építészek által kivitelezett munkákhoz kell igazodniuk. A Seattle-i múzeum eredeti épületét Robert Venturi tervezte, a New York-i kortárs művészeti gyűjtemény színhelye a 60-as években készült és Edward Durell Stone neve fémjelzi, míg a St. Louis-ban készülő épületnek a szomszédos Tadao Ando–műhöz kell igazodni. A tervek tehát egy restauráláshoz és tervezéshez egyaránt értő embert igényelnek – Brad Cloepfil a hagyományost az újjal egyesítő művészete itt valóban érvényesülhet. Az eredmények pedig majd igazolják, hogy ezúttal sikerült-e megfelelően egyeztetni a régit és újat.

Negyedik Sanghaji Biennále
Sanghaji Művészeti Múzeum
2002. november 20-2003. január 20.

artitura.hu

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sas Tamás új filmje

Születőben a magyar pszicho-triller. Ennek a műfajnak ígéretes új darabja Sas Tamás hátborzongató… Tovább olvasom