Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Hajnalig zengő citerazene Farádon

A 76 éves Füzi Vilmos a zene megszállottja. Gyerekkora óta énekel, harmonikázik, de igazi szívügye a citera. Kis zenekarával a falunapok és egyéb ünnepségek visszatérő vendége.
A farádi Füzi Vilmos élete gyerekkorától fogva a muzsika körül forog. Édesapjától tanult meg citerázni, kilencévesen vette először a pengetőt a kezébe, és azóta szinte le sem tette, bár volt időszak, amikor kevesebb időt szentelhetett szenvedélyének, hiszen több mint 30 évig hivatásos sofőrként dolgozott. Remek énekhangjára a szanyi kántortanító figyelt fel. „Akkor dőlt el a sorsom, amikor kilencévesen bekerültem a szanyi iskola énekkarába. A többi gyerek délutánonként már otthon játszott, amikor én még a dalárdában énekeltem.” Nem véletlen tehát, hogy Füzi Vilmos nemcsak citerásként, de énekesként is nagy sikereket tudhat maga mögött. A farádi énekkarral még az Erkel Színházban is felléptek 1972-ben. „Rengeteg helyen megfordultam a zenének köszönhetően, nemcsak Magyarországon, de külföldön is. A Csornai ÁFÉSZ citerazenekarával eljutottunk Moszkvába, de Ausztriában is többször megfordultunk.”
S bár a citerások száma azóta jelentősen megcsappant, a meghívások azóta sem csökkentek. Vili bácsit és kis zenekarát rendszeresen hívják falunapokra, ünnepségekre. A csornai cserkészcsapat már 1993-as újjáalakulásakor felkereste, hogy legyen a citerásuk. Az ő muzsikájára tanulták meg a fiatalok a cserkészindulót is.
Vili bácsi 76 éves kora ellenére töretlen lelkesedéssel keresi a tehetségeket, a citera iránt érdeklődő fiatalokat, időseket. „Ma már egyre kevesebben ismerik, még kevesebben tudják megszólaltatni. Én azon vagyok, hogy egy ilyen igazán régi, szép népi hangszer ne vesszen ki a köztudatból. Ha csak tehetem, próbálok gyerekeket toborozni az iskolákban, hátha akadnak, akik szívesen megtanulnák. De sajnos a mai fiatalok többségét már nemigen érdekli a citera, nem ennek a hangján nőttek fel, és a sok szakkör mellett egyébként is alig marad szabadidejük.” Mindezek ellenére Vili bácsi verbuváló körútjai rendre sikerrel járnak. Tanulnak nála fiatalok, de vannak idősebbek is, hiszen sosem késő elkezdeni.
Füzi Vilmos bevallása szerint már el sem tudná képzelni az életét zene nélkül.
„ Játszok én mindenfélét, istenes és világi énekeket egyformán, és ha hallok valamit, ami megtetszik, addig nem nyugszom, míg le nem játszom. Az összes dalt fejből tudom. Kottám nincs, és az igazat megvallva, nem is nagyon ismerem.”
Felesége, aki szintén tagja a farádi énekkarnak, megjegyezte, vannak, akik talán el sem tűrnék férje hobbiját. „Megesik, hogy összejönnek nálunk hárman-négyen citerások, és csak zenélnek, énekelnek, amíg bírják. Van úgy, hogy egészen hajnalig.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Személyes terek

A magánszférának éppen leglényegibb vetületével, a személyes térrel foglalkozom jelen dolgozatomban.… Tovább olvasom