Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Hajrá, Nagy Kriszti!

A kislány magasra nőtt. A bal kezével ügyesen kezelte a labdát. Csapatot választott. Hivatásszerűen a legfelső fokon, csapatban, társaival együtt védekezett és dobta a gólokat. Felfigyeltek rá. Jöttek érte Nyugatról. Tárgyaltak az egyesülettel. A tengerpartra tette át székhelyét. Mint magyar légiós erősítette új csapatát, szerzett hírnevet magának, volt csapatának, a városnak, az országnak. Mind a két fél elégedett volt, szerették ott künn. A jó játékhoz hozzájárult élete párja, aki együtt költözött vele a szokatlan környezetbe. Többször számításba vették a nemzeti válogatottnál. Hívták és ő szívesen jött, boldogan játszott. Eltelt egynéhány év, és erős volt a vágy. Hazakívánkozott. Határozott. Összepakolt és jött haza, vissza a nevelő anyaegyesületébe. Itt folytatta tovább. A sors és az idő nagy úr, sokszor beleszól az ember életébe. Az egyesület és ő leültek és beszélgetni kezdtek a jövőről. Búcsúzni csak nag yon szépen szabad. Semmi értelme a büszkeségnek, felesleges a szemrehányás, nem kell a múltat fájón csúfoló beszéd. A búcsú fáj, de sajnos az élettel vele jár. Az emlékek maradjanak meg, a szép, a jó, az együttlét, a fáradságos munka, a meccsek, a drága szurkolók, a játékostársak, a vezetők, az edzők, a gólok, a győzelmek és a kínos vereségek. Még sokáig érvényes a szerződés. Addig még sok víz lefolyik a Rábán, Szentgotthárdtól a Radó-szigetig. Még hátravan a bajnokság, a kupa, a rájátszás, a nemzetközi sorozat. És még van idő, hogy megnézze mindkét fél a régi szerződésen mekkora hely van egy dátumra és két aláírásra. Egyébként hajrá, ETO, hajrá, Nagy Kriszti!

Perlinger Ferenc, Győr
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tíz százalékkal nőttek a nettó bérek

Tovább csökkent a megyei élelmiszeripar teljesítménye, folytatódott az ipar létszámvesztése. A… Tovább olvasom