Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Hallod-e Rozika, te!

A magyar mozi hetven évvel ezelőtt már negyedszázados születésnapját ünnepelte a folyók városában is.

Ama bizonyos Rozika, akit még anno invitáltak egy „csuda" moziba, snájdig kedvese vállán akár a győri Apollóban is könnyezhette volna Gaál Franci alakítását a Tavaszi parádéban, vagy éppen kacaghatott volna az Elite-ben a Búzavirág csacska poénjain. Szóval az igazi magyar mozi úgy hetven évvel ezelőtt már negyedszázados születésnapját ünnepelte a folyók városában is.

Különös köszönetnyilvánítás jelent meg a Győri Hírlap 1934. november 4-i számának 6. oldalán. Özvegy Biringer Tivadarné és családja fejezte ki alázatos háláját „azért a sok-sok szerencse- és jókívánságért, azért a sok jóleső figyelmességért", amellyel személyes ismerőseik vagy filmszínházuk, az Apollo látogatói a huszonöt éves jubileum alkalmából elhalmozták az elszánt mozisfamíliát. Egyúttal ajánlják jó szívvel ünnepi műsoraikat, így többek között a boldog békevilág romantikus katonavígjátékát, a Tavaszi parádét és a fülbemászó melódiák premierjét, a Szívem érted dobog című zenés filmet is. Ugyancsak ebben a lapszámban, de kicsit előrébb, a 4. oldalon a Rába-parti Elite Filmszínház igazgatósága közöl lelkes jelentést arról, hogy miként szolgálják Győrött a magyar film ügyét.

Győri leltár, magyar csillagok

Szóval a beszámoló, ahogy írva is vagyon, nem(?) dicshimnusszal kezdődik, hiszen „a győri moziba járó közönség már nagyon jól tudja, hogy mit nyújt a mindenkor kitűnő műsoron kívül az Elite kellemes, barátságos, meleg terme, kényelmes csapószékeivel, tökéletes hangleadásával, tiszta, plasztikus, szemet nem rongáló képeivel". Ahogy a jó bornak, úgy a jó mozinak sem kell cégér, ám azért az igazgatóság, csak úgy tájékoztatásképpen vagy az üzleti biztonság kedvéért, visszaidézi a kedves és hűséges nézőknek a számba vett szezon bemutatott büszkeségeit: a Tarzan és pajtását, a Lila ákácot, a Feketeszárú cseresznyét, Az új rokont. Külön örömmel említik a magyar filmeket. Elsőként az Emmyt, a Rákosi Viktor legszebb regényéből készült elegáns és előkelő, finom humorú vígjátékot Jávor Pállal, Gózon Gyulával, Gombaszögi Ellával, Kabos Gyulával a főszerepben. A Meseautót, „az első nemzetközi nívóban és értelemben vett" tökéletes magyar filmalkotást, amely Perczel Zita, Törzs Jenő, Berki Lili nagyszerű alakítása miatt lett – máig örökzöld – feledhetetlen. A Pál utcai fiúkat, amely a világklasszikus Molnár Ferenc „örökéletű regényének első hangos filmváltozata".  Szóba kerültek azok a mozidarabok is, amelyek „külföldről hazajött sztárok együtteséből születtek", például a Helyet az öregeknek! Bársony Rózsi, Szőke Szakáll és Huszár Pufi főszereplésével.    

Szórakozás, kötelesség

Maradva továbbra is a magyar filmeknél, no nem (és valóban nem!) a dicshimnusz kedvéért, az Elite igazgatósága megállapítja: „A magyar filmek bemutatásáért színházunk külön elismerést érdemel." Mondván, hogy ezeknek az alkotásoknak a gyártása, forgalmazása „országunk csonkasága (Még mindig Trianon! A szerk.) miatt horribilis anyagi áldozatot jelent. Ez érthető is, mert a magyar filmek óriási előállítási költségét a kevés számú magyar város filmszínházainak kell megfizetni." Menten kiderül a jelentésből az is, hogy például az egyik korabeli rt. kilenc filmje ötmillió pengőt forgalmazott, „mely összeg teljes egészében az országban maradt. Ha meggondoljuk, hogy hány családnak (íróknak, színészeknek, zenészeknek, különböző iparosoknak és munkásoknak) nyújtott keresetet, akkor elmondhatjuk, hogy a magyar filmeknek a látogatása, ezzel a magyar filmgyártási ipar előresegítése nemcsak szórakozás, hanem hazafias kötelesség is."

S hogy miként lehetett anno magyar moziba késztetni, szoktatni mondjuk Győrben a magyart? Az Elite például többhullámos olcsó idényjegy akciót dobott piacra, míg az 1934-ben éppen 25 éves Apollo a jubileumi héten a „közönség ismételt kérésére 40 szelvényes idénybérletet" bocsátott közre. A bérletek – ahogy kiderül – a földszinti, illetve emeleti páholyra és fenntartott helyekre is szóltak.

Áttörés a Csinibabával

Hetven év előre-hajrá az időben. A helyszín továbbra is Győr, csak most a Széchenyi téri Lloyd mozi. Vezetője, Engyel Antal – a magyar filmek megyében kizárólagos bemutatója – régi motoros a mozgóképszakmában. Szerinte ahhoz, hogy valaki magyar filmekhez kötelezze el magát, kellő és gyógyíthatatlan megszállottságra van szükség, no és persze „ehető" magyar alkotásokra. Büszkén említi, hogy az elmúlt tíz évben – idén kereken jubilál a Lloyd mozi – minden jelentős magyar film színészes – olykor dísz-, sőt országos – bemutatóval a győri Széchenyi téren kezdett. Így például a Csocsó Koltai Róberttel, a Hídember Eperjes Károllyal, vagy éppen itt kerregett először a megyében a masina a Honfoglalás, a Valami Amerika, a Magyar vándor, a Trianon kockáival. Lelkesen említi, hogy a kedvenc – gondoljon bárki bármit – neki a Hídember, no és a Csinibaba, ami szerinte az elmúlt évtized filmes áttörését jelentette Magyarországon. Ez a meghatározhatatlan stílusú alkotás, mert példát adott, győzött, vagyis megfogta a közönséget. Apropó, közönség! Engyel Antal szerint sokat számít, meghatározó a hely szelleme. Valahogy ezeket az artos, magyar lélekből fakadt filmeket csak a Lloydhoz hasonló otthonos, családias környezetben lehet élvezni igazán. Ide nem véletlenszerűen téved be, hanem előre megfontolt szándékkal színészre és filmre jön a (törzs)közönség.

Artmoziból wellness-szalon

Az utolsó mohikánok egyike – artfilmes berkekben – Hartyándi Jenő is. A nemzetközi hírnévvel is büszkélkedő győri fényírófesztivál, a Mediawave guruja szerint Budapesten – talán a korszerűsített Uránia kivételével – nincs hagyományos mozi. Vidéken csak az egyéni elszántságok és elkötelezettségek miatt maradt fenn a magyar és a művészfilmek szelíd – darabra körülbelül húsz és ötven –  szolgálócsapata. Annak idején „a szocializmus langyos vizet biztosított a filmkészítők bizonyos rétegeinek. Vagyis tuti pénzekből, vastag gázsival, az állam bácsi biztos támogatásával forgathattak egyesek, míg más alkotókból mindez derekas ellenállást váltott ki. Ebből a két pólusból születtek azok a filmek, amelyek egy-egy klubvetítésen bizony még ma is jóízűen fogyaszthatók. Aztán a rendszerváltás környékén oda-vissza volt egy kis űr, majd az üres nyüglődés után el kellett dönteni, hogy üzleti vagy művészi alapon peregjen tovább a film. A válasz a plazákban rejtezik..."

Hartyándi Jenő szerint a magyar film jövője a két-három éve felbukkant harmincas nemzedék kezében van, hiszen „ezek a gyerekek megtalálták a mai Magyarország problémáit, nem várták a sült galambot, hogy magától történjen valami. Új lendületet hoztak, új ötleteket, és a megvalósításhoz a pénzt is fel tudják hajtani. Ebben a kategóriában mindenképpen élenjár a  Kontroll és a Moszkva tér, de meg kell említenem Jancsó Miki bácsit is, aki nyolcvanévesen, másodvirágzásában is tud kelendőt hozni a piacra. S hogy mi lesz a hagyományos mozikkal, ezzel kapcsolatban nem kimondottan rózsás a kép. Hogy miért? A felújított miskolci artmozit például nemrég adták el wellness-szalonnak. Ez önmagáért beszél!"

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nemcsak idénymunka

Mind a középiskolások, mind az egyetemisták, főiskolások körében egyre népszerűbbek a különböző diákmunkák. A diákok általában zsebpénzüket, ösztöndíjukat szeretnék megtoldani egy kis pluszpénzzel, de az elmúlt évek tanulsága szerint egyre többen saját továbbtanulásukat finanszírozzák a „diákmelóval”. A diákszövetkezeteknél feltétel a nappali tagozatos diák-viszony. Tovább olvasom