Délmagyar logó

2017. 04. 28. péntek - Valéria 14°C | 23°C Még több cikk.

Harmincnyolc év a katedrán

Minacciné Halász Emma harmincnyolc évet töltött el a pedagógusi pályán. Sikeres és eredményes évek után nemrégiben nyugdíjba vonult, de mint elmondta, továbbra sem tétlenkedik.
– Hogyan kezdődött a pályája?
– A középiskola után nem vettek fel a győri tanítóképzőbe, de rögtön képesítés nélküli tanítóként Babótra kerültem. Fél évig oktattam a faluban, életem első órája ének volt. Közben a felvételire készültem. A következő tanévben már a pécsi tanárképző főiskola falai között biológia–rajz szakon tanultam. Mindenféleképpen tanító akartam lenni, így kerültem a pályára. Kezdetben a Kapuvári járás alkalmazásában több iskolában is megfordultam, majd végül a városba kerültem. Rám bízták az úttörőház vezetését, amit hét évig irányítottam. Közben a debreceni egyetemen biológiából középiskolai tanári végzettséget is szereztem.
– Osliban kétszer is volt igazgató, s most innét megy nyugdíjba. Hívták, vagy figyelte a pályázatokat?
– Alig múltam harmincéves, amikor 1979-ben az osli tanácselnök kért fel, legyek igazgató. Tíz évig irányítottam az iskolát, majd négy évig osztályfőnök voltam.
Tizennégy év után csábítottak el a csornai Hunyadi-gimnáziumba, ahol igazgatóhelyettes lettem. Három év elteltével hívott vissza az osli polgármester, és 1996-ban ismét igazgató lettem Osliban.
– Tíz év elteltével, július 30-án járt le a megbízatásom, s mivel megvan a 38 év munkaviszonyom és a „szükséges” életkorom, a nyugdíj mellett döntöttem.
– Az elmúlt években több falusi iskolára lakat került. Az ön vezetése alatt az osli iskolában milyen harcokat kellett megvívni?
– Nem az önkormányzattal kellett küzdenem. Láttuk a másik gondjait és segítettük egymást. Az önkormányzat végig mellettünk állt, a szekeret ketten húztuk egy irányba, ezért van még iskola a faluban. Tény, voltak elbocsátások, amikor például összevontuk a készségtantárgyakat, de krétagondjaink soha nem akadtak. Két alapítvány is segítette a működésünket. Két hosszú távú ötéves tervet is letettem az asztalra, a másodiknak „Túlélési stratégia” volt a címe. Mindkettőt megvalósítottuk. Ám nehéz lesz a következő években. Azt látom, hogy hiányzik a pedagógusok megfelelő minősítési rendszere.
– Mint tudom, idegenvezetéssel és tolmácsolással foglalkozik. Nem lesz munka nélkül.
– Az idegenvezetői végzettségem mellett menedzseriskolát is végeztem, és a közgázon szakértői végzettséget is szereztem. A tanári diplomám pihen, a többi oklevelemet azonban most kezdem el kamatoztatni. Nem vagyok megkeseredett nyugdíjba vonuló, megöregedett pedagógus.
– Érdekes, amit mond. Sok pedagógus nyugdíj után is inkább a pályán marad.
– Azt tartom etikusnak, ha egy nyugdíjas tanár átadja a helyét annak a fiatal pedagógusnak, aki tele van lendülettel és ott kopogtat az ajtón. Nekem más területen is van jövőm.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ösztöndíj a külföldön tanulóknak

Külföldön tanulók és kutatók kaptak ösztöndíjat tegnap a megyeházán. A 2.800.000 forint alapítói… Tovább olvasom