Délmagyar logó

2017. 08. 19. szombat - Huba 20°C | 35°C Még több cikk.

Harmincon túl nehéz átnyergelni

Az ember életének szinte bármely szakaszában változtathat állást, de nagy váltásokra, gyökeres pályamódosításra harmincon felül már nincs sok remény.
A pályája elején álló jól képzett fiatalnak - legyen szó szakmunkásról vagy diplomásról -, ha tudatosan akarja tervezni a karrierjét, két lehetősége van - mondja a Neumann and Partners vezető tanácsadója, Bereczky Katalin több mint évtizedes tapasztalata alapján. Az egyik, hogy elmegy egy nagy nemzetközi céghez, ott - ha megfelelően teljesít - nem fenyegeti az elfásulás, beszürkülés veszélye. A multik gyakorlata ugyanis az, hogy pár év után mindenkinek felajánlanak más munkakört vagy más szolgálati helyet, sőt ezeknél a cégeknél követelmény is a rugalmasság. A másik lehetőség az, hogy közepes méretű hazai vagy külföldi vállalkozást választ, és amikor úgy érzi, kitanulta az adott munkakört, elkezd körbenézni.

A váltáson akkor időszerű gondolkozni, amikor valaki már úgy megy be a munkahelyére, hogy nem gondolja végig, mi vár rá, milyen feladatokat kell megoldania, és milyen módon - tanácsolja Bereczky. - Ez biztos jele annak, hogy a munka rutinná vált. Ma már nincs igazán kritikus életkor, kivéve talán a nyugdíj előtti néhány évet, amelyben reménytelen lenne másik munkahelyet keresni - cáfolja a mindennapok tapasztalatát, igaz, ő elsősorban azokról beszél, akiknek van állásuk, és ebből a pozícióból váltanának. E téren egyébként valóban alapvetően megváltozott a helyzet a tíz-tizenöt évvel ezelőttihez képest, akkor ugyanis vezető posztokra valóban kizárólag fiatalokat, legföljebb 30-32 éveseket kerestek a nemzetközi cégek. Ma már úgy gondolkoznak, hogy aki idősebbként is talpon maradt, bizonyította, képes megfelelni az új követelményeknek, tehát az életkor ma már nem akadály.

Gyökeres pályamódosításnak azonban jó esetben legkésőbb harmincéves kor környékén van esélye. Ha például egy sikeres marketingmenedzser 35 évesen úgy dönt, hogy átnyergel gazdaságelemzőnek, akkor a huszonévesekkel versenyezve kell bizonyítania, ami - az általános gyakorlat alapján - könnyen csak kudarcélmények forrása. Ezért gyakori, hogy a máshol már befutott, jól kvalifikált szakembereket sokszor éppen túlképzettségre hivatkozva utasítják el.

Ez alól is léteznek kivételek természetesen. Ha valakinek nincs sok választási lehetősége, akkor a munkaadó előnyként értékeli a magasabb végezettséget. Olyan kényszerű váltásoknál tehát, amikor például egy mérnök nem talál magának megfelelő állást - tehát nem fenyeget az a veszély, hogy betanul az adott munkakörbe az alkalmazó költségén, ám rövid időn belül rájön, mégsem erre vágyott -, szívesen alkalmaznak diplomást, akár technikusi munkakörben is.

Sikeres a pályamódosítás tehát akkor - állapítja meg a karrier-tanácsadó -, ha valaki már megszerzett kompetenciáit, készségeit tudja kamatoztatni. Példaként hozza fel annak a banki középvezetőnek a történetét, akit az informatika és a banküzem technikai háttere is érdekelt. Ő sokkal hasznosabb egy banki informatikát forgalmazó cégnél, mint egy - akár nagyon tehetséges - mérnök. A beszerzésekről - elsősorban - ugyanis nem az informatikai részleg vezetője dönt, hanem a kockázatkezelő részleg vagy a banki szolgáltatásokat összefogó back-office igazgató. A bankok ügymenetét, szolgáltatásait kell ismernie annak, aki az ezt segítő információs technológiát el akarja adni számukra. Így ez a kliensük - e tudás birtokában - sikeresen váltott át egy alapvetően új területre, közel a negyvenhez.

Azok számára, akik úgy érzik, eljött az ideje annak, hogy új munkahelyet keressenek, a legtermészetesebb út - a fejvadász szerint is - az, ha először ismeretségi körükben, barátaiktól érdeklődnek, hallott-e valaki valamilyen lehetőségről. Hiszen az emberek többsége nálunk is, külföldön is ismeretségi alapon talál magának állást. Emellett természetesen érdemes a hirdetéseket böngészni és a tanácsadó cégeknél is bejelentkezni.

Annak, akinek már rutinná válik napi munkája, váltania kell - ezzel egyetért a tanácsadó is, azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a munkáltatók egyre inkább értékelik a lojalitást, azt, ha valaki legalább öt évet eltölt egy-egy munkahelyen. Így az, aki például kétévente többször is változtatott munkahelyet, felkészülhet arra, hogy az állásinterjún kérdések kereszttüzébe kerül - nagyon kifaggatják, mit teljesített eddig.

Akik pedig gyökeresen újba akarnak vágni, és túljutottak már harmincas éveik közepén, a tanácsadó javallata, hogy saját vállalkozásban próbálják meg kamatoztatni megszerzett tapasztalataikat. Aki iskolaigazgató volt, feltehető sikerrel működtethet egy nyelviskolát, egy nagyvállalkozásnál marketinggyakorlatot szerzett középvezető pedig kisebb cégeknél szívesen látott tanácsadó lehet. Arra azonban Bereczky Katalin nem lát esélyt, hogy bármely nagyvállalat a negyedik X környékén járó - bármilyen ambiciózus és vállalkozókész - jelentkezőt, aki az adott területen kezdőnek számít, alkalmazzon.

Hámor Szilvia

Forrás: www.nol.hu

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megnevezték a kormányszóvivőket

Tovább olvasom