Délmagyar logó

2017. 03. 23. csütörtök - Emőke 11°C | 21°C Még több cikk.

Három a kislány

A Princess együttes hegedűs lányai, Pados Kriszta, Sándor Kriszti és Molnár Ildi sikeresek, csinosak és tehetségesek, ráadásul soha nem veszekednek, és még a párjukat is megtalálták. Azért az ő életük sem fenékig tejfel: ha a magánéletük már nem is, az egészségük megsínyli felpörgetett életritmusukat. Ennek ellenére igyekeznek megteremteni a szakma és a magénélet közötti kényes egyensúlyt, még ha ez nehéz is. 
– Szépek vagytok és fiatalok, ami nem mindig előny az érvényesülésnél. Előfordul a kemény zenei és üzleti világban, hogy a sikereiteket a külsőtök javára írják?

Ildi: – Eleinte többször hallottuk vissza, hogy biztos nem is tudunk hegedülni, csak a menedzserünk „összekapart" minket valahonnan, pedig a hegedű nem az a hangszer, amin fél év alatt meg lehet tanulni játszani. Ahogy a laikus közönségnek, úgy a szakmának is új volt, amit csináltunk, folyamatosan bizonyítanunk kellett, hogy nem vagyunk cicababák.

Sándor Kriszti
– A férfiak nagy része fél a sikeres, határozott nőktől, különösen, ha lelkes rajongókkal is meg kell küzdenie...

Ildi: – Egy-egy kapcsolata mindegyikünknek ráment a Princessre. Nem feltétlenül a kisebbségi érzés miatt, hanem mert keveset láttak, mert féltékenyek voltak. Akkor borzasztóan magam alatt voltam, hogy imádom a munkámat, mégsem lehet mellette normális magánéletet élni, de most már úgy vagyok vele – talán azért is, mert megtaláltam a nagy Őt –, hogy az a férfi, aki mellett ilyen körülmények között is boldog tudok lenni és ő is ezt érzi mellettem, azzal hosszú távon is sikerülhet a dolog. Ha ezt kibírja a kapcsolatunk, az mindent kibír.

Kriszti: – A mellettünk lévő férfiaknak tudomásul kellett venniük, hogy ez egy kicsit más élet, mint egy irodai munka.  Mi felnézünk a sikeres párunkra, nekik azonban állandó kisebbségi érzésük van emiatt – attól függetlenül, hogy szakmabeli-e vagy sem.


Pados Kriszta
– A koncerteken közel két órán keresztül színpadon vagytok, ráadásul hegedülni még ülve is fárasztó, nemhogy táncolni közben. Fizikailag bírjátok?   

Kriszti: – Nehezen. Vallatólámpákkal világítanak meg minket – nem beszélve a forgó, vibráló karikákról –, ráadásul magas sarkú cipő van rajtunk, s mivel a kezünkkel nem tudunk egyensúlyozni, előfordul, hogy megszédülünk. Erre néha még rátesz egy lapáttal a kimerültség is. Egyik feladatból a másikba zuhanunk, és nem nagyon tudjuk kipihenni magunkat.

Ildi: – Amikor dolgozunk, felfokozott állapotban vagyunk, a kimerültség akkor uralkodik el rajtam, amikor pihenek. Ilyenkor semmi dolgom nem lenne, csak hogy lazítsak, de nem tudok: ki akar ugrani a szívem, nem kapok levegőt, szédülök, és érzem, hogy sok volt az a hét vagy hónap.
Amiről a laikus azt hiszi, hogy merő szórakozás, az valójában kemény munka és erőfeszítés, ami az egészség rovására is mehet. Olyan szinten túlhajszoljuk a szervezetünket, hogy néha be kell vennem esténként egy nyugtatót vagy altatót, annyira túlpörgök.  

Molnár Ildi
Kriszta: – Otthon próbáltunk ugyanazok maradni, mégis, a férfiak sokkal nehezebben tűrik ezt a helyzetet, mint a nők. Arról nem is beszélve, hogy bármilyen sikereink vannak, azért nők vagyunk, bevásárolunk, főzük, mosunk. Fárasztó, de szívesen gondoskodunk a párunkról, nekem kifejezetten kikapcsolódás, ha főzhetek.

– A legtöbb lánycsapatban – sőt, mindenhol, ahol nők dolgoznak együtt – előbb-utóbb felüti a fejét a féltékenység, az irigység, az intrika. Nektek sikerült elkerülni vagy csak jól palástoljátok?

Kriszta (nevet): – Utáljuk egymást, csak tartjuk magunkat!

Kriszti: – Már a Princess előtt is barátnők voltunk, így ez soha nem volt gond. Száz éve ismerjük egymást, a barátság az alapja a produkciónak. 

– Egy helyzetet azért el tudok képzelni, ami megtörheti ezt a nagy egyetértést: ha valamelyikőtök úgy dönt, szeretne anya lenni...

Kriszti: – Nem vagyunk már hamvas arcú lányok, működik bennünk az ösztön, az anyaság mindennapos téma köztünk. Ez azonban egyelőre szép álom, hiszen
tudjuk, hogy néhány évre a zenét, a Princesst választottuk.

– És ha egyikőtök mégis azt mondja majd, hogy elég a színpadból, szülni szeretne?

Ildi: – Erre mi azt mondjuk, hogy „én is, én is!". Ez biztos. Egyszerre fogunk szülni! 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csak barátok (közt)

Szabó Erika ismét facér. Nyolc hónap után véget ért románca Babicsek Bernáttal. Tovább olvasom