Délmagyar logó

2018. 01. 24. szerda - Timót -3°C | 4°C Még több cikk.

Hatvan éve halt meg Radnóti

Meggyilkolták. Tarkón lőtték. Pedig ártatlan volt. Akkor senkinek eszébe nem jutott a szerbiai lágerben és az Abdánál véget ért erőltetett menetben, hogy Radnóti Miklós, aki „angyali zene volt”, vajon hiányzik-e valakinek. Ilyen az ember. Később tört rá sokakra a döbbenet. Az előkerült tíz vers miatt.
Radnóti Miklós
Az abdai származású Polgár Tibor, aki egykor Tolnai Gábor tanítványa volt az egyetemen, azt mondta professzorának: a falubeliek szégyellték, hogy épp a község határában végeztek a pribékek a költővel. Kellemetlen fényt vetett rájuk a nem mindennapi elborzasztó eset. Az abdaiak vétlennek érezték magukat. Semmi közük nem volt a 22 munkaszolgálatos meggyilkolásához. A tömegmészárlás a már említett professzor kutatása és rekonstrukciója szerint 1944. november 9-én délután 3 óra után történt. A községben híre ment az esetnek, maradtak szemtanúk. Tolnai Gábor leggyakrabban Kugler Sándornét, Hujber Kálmánt, Somogyi Rudolfot emlegeti és Devecseri Jenőt, akitől a Három szoknya vendéglőben ásót és lapátot kértek a gyilkosok a sírgödör ásásához. Az eszközöket visszaadták és Öttevény felé haladván eltűntek az őszi ködben. Az erőltetett menet maradéka november 13-án ért a Berlin melletti Oranienburgba, a koncentrációs táborba.

Az 1946. júniusi exhumáláskor megkönnyíthette volna az azonosítást az azóta híressé vált „bori notesz", amelyet az elhunyt nadrágjának farzsebében találtak. Az utolsó tíz versét tartalmazta: a Hetedik ecloga, a Gyökér, az A la recherche, a Nyolcadik ecloga, a Levél a hitveshez, az Erőltetett menet címűeket és a négy Razglednicát. De azon a nyáron még csak ismeretlen holtakként, szerencsétlen munkaszolgálatosokként emlegették az elhunytakat. Így jegyezte be őket az abdai jegyző.

A szerencsétlen személyek halálának ügye akkor vett fordulatot és váltott ki nagy visszhangot, amikor az Abdáról elszállított és a győri zsidó temetőben elhantolt tetemeket másodszor exhumálták 1946. augusztus 12-én. Ekkor azonosították a költő holttestét. Radnóti özvegye és néhány barátja földi maradványait Budapestre kísérte. Végső nyughelye: Kerepesi temető, 41-es parcella, második sor, 41-es sírhely.
Keringtek mendemondák, keletkeztek legendák. Egy író hevesen vitatta, hogy a munkaszolgálatosok Pannonhalma és Abda közt Ménfőcsanakon éjszakáztak. Tolnai hitelt adott eme adatnak, a másik fél a legendák birodalmába utalta. Egy győri férfi a Kisalföldnek 1999-ben azt nyilatkozta, hogy ő beszélt utoljára Radnótival a Rábca töltésén. Ötven évig őrizte titkát, mert alapos oka volt rá.

És keletkeztek kultikus emlékezések. Az ötvenes években volt emlékhely Abdán. Győr felállíttatta a költő szobrát, Melocco Miklós alkotását a régi országúton, a gyilkosság helyén Alexovics László portrészobra és emlékkő található. E helyre zarándokolnak a költő nevét viselő iskolák tanulói. Tanúi voltunk, amikor erdélyiek, délvidékiek, felvidékiek és örmények felkeresték a helyet. Ha körbenéztek, láthatták a közeli Abda Radnóti-lakótelepének házait. Ha bementek a faluba, megnézhették a mártír költő emléktábláját a kultúrház falán.

Győr őrzi Radnóti Miklós emlékét. A hetvenes években megalakult a nevét viselő irodalmi társaság, amely irodalmi hetet rendez. A város, amely otthont ad a versmondók találkozóinak, Radnóti-díjat adományoz a legérdemesebbeknek, akik felkerekednek, hogy a magyar nyelvterületről versben hozzák meg egymásnak a „híreket", mindenekelőtt azt, hogy ebben a hazában úgy térdepel-e lábunkhoz egy-egy bokor, ahogy a költő látta egykoron. Bognár Béla, győri illetőségű lévén, megírta könyvét A gyötrelmek útja címmel az erőletett menetről. A legendás Z. Szabó László tanár úr e könyv születésénél bábáskodott és tankönyvet állított össze 1986-ban Radnótitól Radnótiról címmel. Sokszor felhangzott: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent..."

Abda polgármestere ígéri: továbbra is gondozzák a Rábca-parti emlékhelyet. Idén a költő sorstársainak nevét is az emlékkőre írják. Oly korban éltek, hogy „az ember önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra". Hatvan éve már.

A tájék azóta kissé változott. A Rábcának új medret ástak, következménye, hogy bár a vesztőhely ugyanott van, ahol volt, mégis a folyó jobb partján kell keresni. A szomorúfűz úgy szomorkodik a végzetes helyen, mint évekkel ezelőtt, csak a folyó váltott irányt, talált új torkolatot. A Győri Városszépítő Egyesület mentette meg az emlékhelyet a nagy munkálatok idején, mondván: az emlékhely maradjon. És maradt.
Különös hely ez, amióta a rab Rákóczi itt kelt át a folyón, amióta 1849-ben itt védték az osztrákoktól a hidat és amióta tudjuk: egy nagy költő ideért, hogy teste e földbe süppedjen el. Nemzedékek múltak el és nőttek fel azóta. Nem múltak el a tömeggyilkosságok. Az ember most is öl. Kéjjel. Nem csak parancsra.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kidobós: Sok flúg disznót győz (Dodgeball)

Peter LaFleur egy ócska kis edzőterem tulajdonosa. Az odalátogató fura figurák a sportos életmódból… Tovább olvasom