Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Havi 200 ezerrel nyugodt az élet

Míg kilenc éve havi 50 ezer forint elég volt a biztos megélhetéshez, nemrég ez 140 ezerre nőtt.

Míg kilenc éve havi ötvenezer elég volt a biztos megélhetéshez, két évvel ezelőtt az emberek már legalább 140 ezer forint egy főre jutó jövedelmet tartottak ehhez szükségesnek. A Háztartás-statisztikai Évkönyv szerint még a legjobb módban élő felső tized nettó jövedelme sem érte el ezt az összeget.

Szociológusok kutatók egy része fenntartásokkal fogadja - nemcsak nálunk -, a statisztikai hivatalok háztartási statisztikáit, mondván a legalsó és legfelső jövedelmű rétegeket ily módon nem lehet elérni. Az évkönyv adatgyűjtés módszereit ismertető része is utal arra a nehézségre, hogy sokan nem vállalják, vagy nem képesek a naplóvezetéssel járó idő- és munkaigényes adatszolgáltatásra. Az ebből következő hiányokat viszont háttérinformációkból nyert adatokkal pótolják, illetve korrigálják, Így összességben - a felvétel készítői szerint - a több mint nyolcezer háztartásból álló minta megfelelő helyzetképet ad.

A rendszeresség és a gyerek számít

A háztartás-statisztika számokkal igazolja, hogy a családok jövedelmét döntően két tényező határozza meg: van-e rendszeres kereső benne, és hány gyereket nevelnek. A leggazdagabb és legszegényebb jövedelmi tizedbe tartozó családok között mintegy tizenötszörös a munkajövedelemből adódó különbség, a szociális transzferek ezt a jövedelmi szakadékot hatszorosára "szűkítik". Főállású munkából az alsó tizedbe tartozó családoknál az egy főre jutó éves (!) kereset 2003-ban bruttó 80 ezer forint volt, míg a felső jövedelmi tizedben megközelítette az 1,2 millió forintot. Alkalmi munkából évente a legszegényebbek átlagosan 15 ezer forint jövedelemhez jutottak, még ebből is mintegy négyezerrel kevesebb volt a bevételük, mint a leggazdagabbaknak. A különbség az, hogy a szegényeknél az éves munkajövedelemnek több mint tíz százaléka származik ebből a forrásból, míg a legjobban keresőknél alig egy százaléka.

A családi pótlék összegének csökkenése a jövedelemlétrán felfelé haladva utal arra, hogy a gyerekek száma komolyan befolyásolhatja a család jólétét. A legalsó jövedelmi decilisbe tartozó háztartásokban az egy főre jutó családi pótlék összege kétszerese az átlagnak és mintegy hatszorosa annak, amit a legjobb helyzetű családok kapnak. Ez a juttatás pedig minden gyereknek jár, nem jövedelemfüggő, mint például a gyerekvédelmi támogatás, amelyből a legszegényebbek éves "bevétele" a 15 ezer forintot közelíti, bár a leggazdagabbaknak is jut belőle, igaz átlagosan mindössze évi 72 forint. Az, hogy a családi adókedvezményből szinte fillérre ugyanannyi a jövedelme a szegényeknek és gazdagoknak - évi 3450 forint - is a felső jövedelmi tized gyerektelenségére utal. A szintén nagyon alacsony jövedelmű - de már évi 200 ezer forint körüli adóköteles keresettel rendelkező - második-negyedik jövedelmi tizedbe tartózók ugyanis évente több mint kétszer ennyi - kilenc-tízezer forintnyi adóvisszatérítéssel számolhatnak.

A leghátrányosabb régió

Az ország legrosszabb helyzetben lévő régiója, a háztartás-statisztika tanúsága szerint is, Észak-Magyarország. Az itt élők kevesebb mint három tizede aktív kereső, míg Nyugat-Dunántúlon és Közép-Magyarországon ez az arány 43 százalék. Munkanélküli ellátásra a jobb helyzetű régiókban az ott élők egy-két százaléka szorul, a depressziós körzetekben 4-5 százalék. Ott, ahol kevés a munka, a férfiak jóval nagyobb részének van kereső tevékenysége, mint a nőknek, míg a jobb foglalkoztatási helyzetben lévő régiókban valamivel kiegyensúlyozottabb az arány.

A "ki mint él, úgy ítél" - mondást tükrözi, hogy az egyes csoportok szerint mennyi kell a nagyon szűkös, illetve luxus megélhetési szinthez. A legszegényebbek szerint - 2003-ban - fejenként havi 20 ezer kellett ahhoz, hogy az életfeltételekhez szükséges minimumra teljen, míg havi 90 ezerből már bármit megengedhet magának az ember. A leggazdagabbak viszont úgy vélték 50 ezer forint az a minimum, ami az emberhez méltó élethez kell, és havi 230 ezer fix az, amivel - az egykori sláger szavaival élve - már könnyen viccel. Nagyon különbözik a gyermekes és gyermektelen háztartások megítélése is, mégpedig - meglepő módon - a gyermektelen háztartások anyagi igényei tűnnek magasabbnak. Azok a családok, amelyben többen élnek együtt - gyerek nélkül - a megélhetési minimumot 37 ezer forintra teszik, a nagyon jó szintet pedig 156 ezerre. A három- és többgyerekesek a megélhetési minimumot 20 ezer forintra taksálják, a luxus léthez pedig ők - átlagosan - havonta és fejenként 88 ezer forintot elegendőnek tartanak.

A jelek szerint a fogyasztási javak és lehetőségek bővüléséhez a vágyak is hozzá igazodnak. Bár lehet, hogy ez meglehetősen önkényes következtetés abból a tényből, hogy míg a legszűkösebb megélhetéshez szükségesnek mondott összeg nagyjából az inflációnak megfelelő ütemben nőtt, addig a nagyon jónak tartott élethez feltételezett jövedelem kilenc éve nagyjából három és félszerese volt a minimumszintnek, 2003-ban pedig már közelítette a négy és félszeres szorzót.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A védett terület térképe

Tovább olvasom