Délmagyar logó

2017. 07. 26. szerda - Anna, Anikó 16°C | 26°C Még több cikk.

Helyünk Európában

Az elkövetkezendő tíz-tizenöt évben két dolog határozza meg versenyképességünket és esélyeinket az Európai Unióban.
Az elkövetkezendő tíz-tizenöt évben két dolog határozza meg versenyképességünket és esélyeinket az Európai Unióban: az egyik, hogy hogyan sikerül modernizálni az állami szektort, a másik pedig, hogy hogyan tudjuk kihasználni a szellemi kapacitást. Ezt Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója fogalmazta meg, de a Kamara Klub másik korábbi vendége, Balázs Péter professzor is megszívlelendő gondolatokat oszt meg olvasóinkkal a téma kapcsán.
 
– Az elmúlt években Magyarországon azok a területek voltak versenyképesek, amelyekre jelentős mennyiségű külföldi működőtőke áramlott, s ez összeadódott a relatíve olcsó magyar munkaerővel. Így alakult ki a működőképes, piacképes magyar pénzügyi- és ingatlanszektor, a logisztikai és gépipari ágazat. Gond ott van, ahová nem érkezett pénz, így az állami, a közszolgálati szférában, mint például az egészségügy, a nyugdíjrendszer, a vasúti közlekedés vagy éppen a postai szolgáltatások területe. Ezek terén komoly erőfeszítéseket kell tennünk a versenyképességért, s némelyiken az európai szintű, korszerű tudás megszerzésébe is be kell fektetni – mondta Vértes András.

– Annak ellenére, hogy az unióban az alacsony gyereklétszám miatt első helyen állunk, ami az egy pedagógusra eső diákok számát illeti, az általános iskolából kikerülő gyerekek húsz százaléka funkcionális analfabéta, azaz nem képes értelmezni egy írott szöveget – hívja fel a figyelmet az alapvető problémákra vezérigazgató. Ugyanezt mutatják az úgynevezett PISA-felmérések is, amelyek az iskolában megszerzett tudás gyakorlati alkalmazását vizsgálják. Sajnos a helyzet később sem javul: a szakemberképzésben is a lexikális tudás dominál, a magyar felsőoktatás ráadásul egyáltalán nincs összhangban a munkaerőpiaci igényekkel. A szakember szerint új területeket is be kellene építeni az oktatásba, például pénzügyi, vállalkozói ismereteket.

A versenyképesség egy másik pillére Vértes András véleménye szerint a kutatásfejlesztés lehet, amiben hazánk alaposan le van maradva a fejlett uniós tagállamoktól.

– A régi tagországok a GDP-jük másfél-három százalékát fordítják erre a célra – a legjobban a finnek és a svédek állnak –, mi mindössze egy százaléknál is kevesebb részét. Nyugaton a nagy cégek odatelepülnek a főiskolák és egyetemek köré, támogatják őket és megrendeléseket adnak nekik, hazánkban inkább csak néhány idetelepült, külföldi vállalat tesz hasonlóan. Ahhoz, hogy nálunk is elinduljon ez a folyamat, egyrészt a magyar vállalatok megerősödésére, másrészt szemléletváltásra van szükség – mondta a vezérigazgató.

„Valami elkezdődött"

Változtatni tehát a gazdasági szakember szerint bőven van min, legalábbis ahhoz, hogy az általa felvázolt jövőkép valóra váljon, például hogy tíz év múlva egy megújult, átlátható állami szektorral büszkélkedhessünk. Vértes András úgy véli, elindultunk az úton. Maximálisan egyetért tehát – akárcsak a többi szakember – a konvergenciaprogram céljaival is, amelyek  nem valósíthatók meg mélyreható reformok nélkül. Mint ahogy hazánk elemi érdeke az uniós pénzek maximális kihasználása is, ennek hatékonysága azonban véleménye szerint egyelőre nem mérhető le.

– A költségvetési kiigazításokkal, a reformlépésekkel valami elkezdődött. Az irányok, a célkitűzések helyesek, ami azt jelenti, hogy elindultunk egy úton. Ez az út Magyarország versenyképességét jelentheti, feltéve, hogy sikerül megvalósítani a reformokat. Addig is azt javaslom, mindenki törje a fejét, hogy min változtathat a saját életében, tevékenységében, hiszen minden cégnek és vállalkozásnak van bizonyos mozgástere, azaz hatással van a gazdaság egészére.

„Nem olcsó munkaerőt..."

A versenyképesség zálogát a minőségben látja Balázs Péter, a Közép-európai Egyetem professzora, aki szerint a belpolitikai csatározások helyett a pártoknak vállvetve azon kellene dolgozniuk, hogy megtaláljuk a helyünket az uniós gazdasági színtéren. Igényes minőség, képzett szakemberek – ebben látja hazánk nagy előnyét a professzor, aki szerint a vállalatok már régen nem az olcsó munkaerőt keresik Magyarországon.
– Annak az időnek vége, hiszen az EU-ba belépő államok előbb-utóbb felzárkóznak; nem véletlen, hogy a csatlakozásunk után több konfekció- és cipőüzem, elektronikai- és játék-összeszerelő üzem villámgyorsan elhagyta az országot. Most már a minőségért jönnek hozzánk a befektetetők, éppen az Audi szokott azzal dicsekedni, hogy Győrben már egy hajszállal magasabb a minőség, mint Ingolstadtban – mondta az uniós szakember, aki a Kamara Klubban is nagy sikerű előadást tartott.

„...minőséget várnak tőlünk"

Kérdés, hogy ezeknek a magas követelményeknek a nagy hagyományokkal, kiforrott technológiával és rendszerben működő, itt letelepedett külföldi multik mellett a magyar cégek is képesek-e megfelelni. Balázs Péter szerint igen.

– A minőségnek nálunk hagyománya van, ami például nem mondható el több, nálunk keletebbre fekvő országról, ahol soha nem tanultak meg minőségi termékeket gyártani. A „minőségi versenyben" nem állunk rosszul – vannak beszállítók, akik már régóta teljesítik a legszigorúbb követelményeket –, igaz, hosszú folyamat, míg megtaláljuk a helyünket a nemzetközi, európai gazdasági színtéren – állítja a professzor, aki nem ért egyet a magyar oktatási rendszert bíráló – tegyük hozzá, igen népes – szakembergárdával.

– Nobel-díjasok szájából hallani, hogy a magyar gimnáziumoknak köszönhetik, hogy idáig jutottak, s jómagam külföldi befektetőktől hallottam, hogy a magyar mérnökök értékesebbek, mint a „nyugatiak", ők ugyanis még tudnak fejben számolni, kézzel rajzolni – hozza a példákat Balázs Péter, hozzátéve, hogy a másfél évtizede tartó integrálódási folyamat, melynek során lassan kirajzolódik a helyünk a gazdasági világban, még eltart egy darabig.

„Úgy mint egy focimeccsen"

Sajnos a helyzetünk nem annyira rózsás, mint ahogy az az előbbiekből kirajzolódik, köszönhetően az elmúlt hetek, hónapok belpolitikai csatározásainak. Amíg ugyanis a pártok egymással küzdenek, elvész a lényeg...

– Ebben a helyzetben nem kellene a köztereken ellőni a puskaport, mert a sok belpolitikai harc mellett nem marad erőnk a valóban fontos feladatokra, például hogy megfelelő pozíciót vívjunk ki az EU-ban, a gazdaságpolitikában. Ehhez többek között kétharmados törvények, működő médiakuratórium és főleg működő, konstruktív ellenzék kellene. Akkor leszünk csak eredményesek, ha a dolog úgy néz ki, mint egy sportmeccs: az egyik fél győz, a másik tudomásul veszi és mindenki betartja a játékszabályokat – hoz fel érzékletes példát Balázs Péter. Reményei szerint a II. Nemzeti Fejlesztési Terv végrehajtása, az uniós források kiaknázása nem kerül veszélybe, igaz, a tervet egyelőre csak egy keretnek tekinti.

– Teljesítménnyé akkor válik, ha megtöltjük projektekkel, s olyan beruházásokat viszünk be az unióba, amelyekre Brüsszel egyenként rábólint, s amelyek persze meg is valósulnak – szögezte le a professzor.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Újfajta drog okozhatja a német euró-bankjegyek szétesését

A német rendőrség szerint egy újfajta kábítószer, illetve az azzal élők okozzák a németországi… Tovább olvasom