Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Hét pék a harmadik generációból

A Kránitz család három generáció óta látja el Mosonmagyaróvárt és környékét naponta friss péksüteményekkel és a mindennapi kenyérrel. A nehéz szakmának a nagyapa teremtette meg a hagyományát, melyet mára az unokák is követnek.
„ Ha pék leszel, biztos lesz kenyered” – így hangzott a nagymama bölcs mondása. – És igaza volt – teszi hozzá Kránitz Ferenc, aki 1983 júliusában társult fivére mellé, aki már egy évvel korábban életet lehelt az egy évtizedig magára hagyott sütödébe. A Hoffmann Gusztáv alapította (1880) mosoni pékséget sokáig Geiszbühl Mihály pékmester irányította, itt volt péksegéd édesapjuk is. A Kránitz családban heten tanulták ki a szakma rejtelmeit: a nagypapa után a két fiú, és azok gyerekei közül is néhányan, és nemrég Kránitz Ferenc felesége is a „beavatottak” közé állt.

Aranyperec a szakmai sikerekért

– Édesapám 78–80 évesen, betegsége ellenére is besegített a pékségben, kovászolt – meséli Kránitz Ferenc, aki vállalkozása mellett többek közt a Győr-Moson-Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke, a mosonmagyaróvári régió elnöke és a pékmesterbizottság vezetője is. A sütő-malomipari főiskolán szerzett diplomát, tíz évig a Lajta-parti város kenyérgyárát irányította, sokáig pedig Győrben volt üzemvezető. Számos szakmai elismerés birtokosa. 2004-ben elnyerte többek közt az „Aranyperec” kitüntetést.
Kránitz Ferenc megyénk pék szakmunkásainak és -mestereinek vizsgáztatásában is közremqködik. Mint mondja, évente ötvenen-hatvanan teszik le a vizsgát, viszont alig egyharmaduk marad meg a szakmában. Sokan más területeken helyezkednek el, vagy éppen Ausztriában keresik a jobb megélhetési lehetőséget. Míg itthon heti öt munkanappal százezer forint a fizetésük, addig a szomszédos országban akár ezer euró is lehet a munkabérük.
„ Gyermekeimet nem kényszerítettem, irányítottam ezen nehéz szakma felé, ha e mellett döntöttek, az annak köszönhető, hogy látták bennem a szakma szeretetét.”

Lánya is a szakmában

Andrea, a legnagyobbik lány az ausztriai Bruckban pékeskedik, Melinda sok évig a vendéglátóiparban dolgozott, mára bababoltot mqködtet a megyeszékhelyen, míg Barbara ugyancsak Ausztriában vállalt munkát szakácsként. Péter az édesapja mellett „kísérletezik” pékként, szívesen próbál ki újdonságokat, és az ínycsiklandó ételek elkészítése is vonzza a fiatalembert. A legkisebb Kránitz fiú, a nyolcéves Máté sem lóg ki kora ellenére a sorból. A kisfiú igazi „éjjeli bagoly” – avat be az édesapa, a korai kelés sem riasztja vissza, gyakran sertepeltél a „nagyok” közt a pékségben. Kránitz Ferenc büszke nagy családjára, mint mondja, ünnepekkor, névnapokkor akár tizennyolcan is összeverbuválódnak.
„Gyorsan alszom, sokszor keveset” – mondja nevetve, vekkerre nincs szüksége: az éjjeleket a pékségben átvirrasztja, rövidke alvás után a szállításba segít be, és a vállalkozás mqködtetése – ebben oroszlánrészt vállal a fiatal feleség is – mellett a különféle vállalt tagságait, feladatait is el kell látnia.

Ma csak napi öt mázsa kenyér

A pékség mellett egy cukrászüzemet is mqködtetnek Kránitzék. „A cukrászsütemény szezonális, ünnepekkor, nagyobb névnapokkor van rá igazán kereslet” – magyarázza a vállalkozó, aki a hagyományos technikák híve: a sütemények adalékok, porok, vegyszerek nélkül készülnek. „Inkább legyen vékonyabb, de legyen íze” – vallja Kránitz Ferenc.
Míg a nyolcvanas években akár napi húsz mázsa kenyér is elfogyott, addig mára csupán ötmázsányira van igény – mondja. Az egészséges konkurenciával soha nem foglalkozott, viszont a nem tisztességes piaci magatartással nem tud egyetérteni. Szerinte felháborító, amikor az egyik nagyobb bevásárlóközpont 79 forintos kenyérrel rukkol elő, miközben ez az összeg éppen egy kilogramm lisztre elég. A magyar társadalomnak még néhány évtizedre van szüksége, hogy felzárkózzon a nyugat-európai étkezési szokásokhoz. Étrendünkön van mit változtatnunk, nem csoda, hogy Magyarországon a legmagasabb a vastagbélbetegségben elhunytak aránya a környéken.
A sikerért meg kell dolgozni – így szól a vállalkozó egyik mottója, és szerinte az is fontos, hogy: „jókor legyünk, jó helyen”.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szegeden vágott baromfit zároltak

A Kecskeméten büdös hússal lebukott Patyi-Hús Kft. vezetőit letartóztatták, az üzleteit és raktárait… Tovább olvasom